Sónyi Hugó II. százados

Sónyi Hugó II. százados
(Rákospalota, 1912.V.21. – Buda, 1945.II.12.)

Édesapja, Solarcz Richárd MÁV-tiszt, nagybátyja Sónyi Hugó I. magyar gyalogsági tábornok, édesanyja Friedmann Alojzia. A család 1934-ben magyarosította nevét Solarcz-ról Sónyira. 1934.VIII.20-án avatták hadnaggyá a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián. A váci 16. kerékpáros zászlóaljban szolgált, melynek kötelékében részt vett a délvidéki hadműveletekben, majd 1941.VII.13-XII.2. között a Szovjetunióban vívott harcokban, mint alakulatának segédtisztje. Hazatérése után a 2/1., majd az 1/III. harckocsi zászlóalj állományában teljesített szolgálatot. 1938-tól főhadnagy, 1942-től századossá léptetik elő. 1944.szeptemberében kerül a 12. tartalékhadosztályhoz, ahol folyamatosan részt vesz a védelmi harcokban. Budapest ostromát végigharcolja, a kitöréskor a Margit körútnál megindított támadásnál a jobb szárnyat vezette, amikor a Mechwart ligetnél éri halálos lövés 1945.II.12-én hajnalban, a II. Darányi Ignác (ma Hankóczy Jenő) u.20. szám alatt. További érdekességként megemlítendő, hogy a híres színésznő, Tolnay Klári (1914-1998) olasz árkádos villájának kertjében temették el. Hősi halálának körülményeiről Litteráti-Loótz Gyula főhadnagy így emlékszik vissza:

Pest feladása után a Lánchíd és az Erzsébet-híd közötti partvédő körlet parancsnoka lett. Mikor a Gellérthegy orosz kézre került, helyzetünk tarthatatlanná vált. 1945. február 11-én 20 órakor parancsot kaptunk a kitörésre. Rendkívül erős zárótűz ellenére sikerült a Mechwart teret elérnünk. Sónyival és két tiszti legényünkkel előre mentünk szemrevételezni. Váratlanul erős géppuskatüzet kaptunk. Mikor a tankok is tüzelni kezdtek, beláttam, hogy itt át nem törünk. Odaszóltam a tőlem nem messze fekvő Sónyinak, hogy hátramegyek a fiúkért. Választ nem kaptam. Hozzákúsztam. Eszméletlen volt és több sebből vérzett. A két tisztilegény segítségével nagy keservesen bevonszoltuk a legközelebbi kapu alá. Onnan a polgári légoltalmi őrök segítségével levittük az óvóhelyre. Orvos nem volt. Feje erősen vérzett. Néhány katonáját hátrahagytam vele, átvettem a parancsnokságot és folytattuk a kitörést. Mikor 30 hónapi hadifogság után hazakerültem, felkerestem ezt a házat. A házmester emlékezett a szitává lőtt tisztre, aki a pincében halt meg.

Forrás: Sőregi Zoltán: Katonák kerékpáron – A magyar királyi honvédség kerékpáros tisztjeinek adattára 1920-1945,
Hingyi László: Budapest ostroma 1944-45 I-II-III. kötet,
Hadak Útján újság 438.száma,
Litteráti-Loótz Gyula levele az 1934-ben avatott ludovikás évfolyam emlékfüzetében, amely megjelent a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és testvérintézetek összefoglalt története (1830-1945) II. kötetének 507.oldalán,
Babucs Zoltán: Zűrzavart és teljes létbizonytalanságot hozott a Vörös Hadsereg 2021.I.18-án megjelent tanulmánya a vasárnap.hu oldalon (https://vasarnap.hu/2021/01/18/babucs-zurzavart-es-teljes-letbizonytalansagot-hozott-a-voros-hadsereg/)

Az adatok frissítve és pontosítva 2024.02.12-én.

További információk a családdal folytatott levelezés alapján:

Kedves Zsolt!

Csatoltan küldök Sónyi Hugó II.-ről (Édesapámról) néhány esküvői fotót és egy Bajor Ágost esztergomi festőművész által készített kép fotóját.

A születési bejegyzésről és a bejegyzés jobboldaláról külön is küldök képet, mely a magyarosítási adatokat tartalmazza.

Az exhumálási dokumentum képét is csatolom. Az exhumáláskor édesanyámon (Az elhunyt feleségén,Váczy Hübschl Annán) kívül Sónyi Hugó II. százados édesanyja (Solarcz Richárdné Friedmann Lujza) voltak jelen. 

Édesanyám a következőképpen mesélte nekünk (ő 2008-ig élt):

Az ostrom után a budai rokonok szisztematikus keresést indítottak el, mert a Mechwart tér, Széna tér és a domboldalon sok katonát helyben temettek el. Nem találták meg a sírját. Édesanyám és nagyanyám eközben  velünk lovaskocsin menekültek és éppen Ausztria területén voltak. Amikor hazatértek, még mindig nem tudták, hogy hol van eltemetve Édesapám.

Tolnai Klári nem tartózkodott ebben az időszakban a villájában, a Darányi u. 20-ban, de a ház gondnoka és családja jelen voltak, 1945. február 11-12-én és az alagsorból nézték végig a történteket. Életveszélyes lett volna előjönniük, olyan heves volt a lövöldözés. Ők mesélték el Édesanyámnak, hogy Édesapám sebesülten bevonszolta magát a kertbe és ájult állapotban volt, amikor az oroszok is bejöttek utána. Úgy látták az oroszok, hogy meghalt és az egyik le akarta húzni a csizmát a lábáról. A fájdalomtól (lábsérülése is volt) magához tért a sebesült és olyan mozdulatot tett, mintha a pisztolyához nyúlna és akkor az orosz lelőtte.

Több hónap telt el, mire Édesanyámék hazaértek a menekülésből (Kálmán öcsém március 28-án született Znaim-ban) és megkapták Tolnai Klári értesítését Vácon (Rétságra volt címezve, ha jól emlékszem), hogy az ő kertjében halt meg és lett eltemetve Sónyi Hugó.

Ha ez igaz, akkor saját lábán jutott ilyen messzire Édesapám és Litterati-Loótz Gyula emlékei megfakultak a 3 éves orosz fogság alatt.

Üdvözlettel

Gergely Márton (Sónyi Márton-ként születtem, de Édesanyám férjhez ment 1950-ben és Gergely Sándor adoptálta a 4 „Sónyi gyereket”)