Pokorny László ejtőernyős alezredes

Pokorny László ejtőernyős alezredes
(Karánsebes, 1905.II.10. – New Jersey /U.S.A./, 1975.V. )
A Hűvösvölgyi Katonai Főreáliskola elvégzése után, 1927. szeptember 1-jén avatták a Ludovika Akadémián főhadnagynak. 1929-től a I. vegyes dandár tanfolyam rendkívüli tanára volt. 1930-ban ködösítő tanfolyamot végez. 1932-ben a kisantant létszámellenőrzésekor nevét törölték a honvéd tiszti állományból, és a VII. határőrkerület Miskolcon lévő 7/7. szárnyához helyezték. 1933-ban gáztanfolyamot végez. 1936.XI.1-től századosi rendfokazatot kiérdemelve szolgál. Kárpátalja visszafoglalásáért indított hadműveletben is részt vett századparancsnokként, rámenősségéről, bátorságáról egy ékes példa:

A 24/I. zászlóalj 1. századának egyik szakasza Dominke Ernő zászlós vezetésével Ungvár-lőtérnél önálló vállalkozásban, kézitusában több cseh állást elfoglalt. A szakasz oldalában váratlanul felbukkanó 2 őrszemet a szakaszparancsnok-helyettes, Rózsa István szakaszvezető semlegesítette. A szakasz eredeti feladatát elvégezve, azon túlmenően a szakaszvezető és 4 embere éjszaka oldalba támadta a 231. magassági ponton lévő őrsöt, és kézigránátharccal segítette a szakasz másik oldalról való támadását. Vagyis ezzel a manőverrel sikerült megosztani a védelem erőit, így biztosította a magassági pont elfoglalására indított arctámadás sikerét. Éjszaka is tovább folytatódtak a kisebb összecsapások. A 24/I. zászlóalj balszárnyán a szorongatott 6. határvadászőrs megsegítésére rendelték a tartalékot alkotó 21. árkászszázadot. Este 11 órakor Kiss János zászlós szakasza a Kálvária hegyről tört előre és visszaszorította a csehszlovák támadókat, míg a századparancsnok, Pokorny László a század többi részével 24 órakor indította meg támadását a határvadászok támogatására. A géppuskákkal megerősített csehszlovák védőket a Cservenica magaslat déli szegélyén lévő állásásaiból kivettette. Ezzel a manőverrel sikerült biztosítani az előre nyomuló gyalogzászlóalj balszárnyát.

1941.IV.5-én megnősül. 1941 novemberében kerül Pápára az ejtőernyősökhöz, ahol ugrások közben kétszer megsérül. 1942.XI.1-én őrnaggyá léptetik elő.
1943-ban Ukrajnában teljesít hadiszolgálatot, és kiérdemli a Magyar Koronás Bronz Érdemérmet hadiszalagon a kardokkal kitüntetést. A Kárpátokban és Nagyvárad környékén, Váradlesnél vívott harcokat követően, a megmaradt ejtőernyősöket a Budaörsi úti Károly laktanyában (ma Petőfi, legújabban már Mária Terézia laktanya) gyülekeztetik.
1944. október 16.-tól az 1. ejtőernyős-zászlóalj parancsnoka. Szügyi Zoltán ezredes (1896-1967), a Szent László hadosztály parancsnoka az Üllői úti laktanyában, az I. Budapesti Karhatalmi zászlóalj 400 hadapródjának – akiket Jutason, a tartalékos tiszti iskolát végzett 1.500 hadapródból válogattak ki – megható toborzó beszédet mond, hogy a hadosztály ezredeibe géppuskás, aknavető és páncéltörő kiképzőket toborozzon. Szügyi Zoltán hadosztályparancsnokká történt kinevezésekor a Szent László hadosztály 1. ejtőernyősezred parancsnokává lépteti elő. A Károly király laktanyából a feltöltött I. ejtőernyős zászlóaljat 1944.XI.26-án szállítják ki Soroksárra, majd november 12-én Isaszegre. Harci tapasztalataira és kiemelkedő bátorságára való tekintettel, 1944. november 1-én elnyeri az alezredesi rendfokozatot. Együtt megy a 1/l. zászlóaljával Dunaharasztiba, és ott 1944. november 8-án súlyosan megsebesül. Erről Tassonyi Edömér ejtőernyős százados így számol be:

Pokorny rendszerint harcálláspontján volt, mint csoport parancsnok, Keitellel (Karl-Heinz Keitel (1914-1968), Wilhelm Keitel vezértábornagy fia, SS-Sturmbannführer, magyar megfelelője rendfokozatának: őrnagy) állandó összeköttetésben állt, akinek harcálláspontja ugyancsak Soroksáron volt, a mellette lévő házban. Keitel hivatott és kért, hogy a rendelkezésemre álló tartalékkal csatlakozzam a jobb szárnyon Dunaharasztinál támadásukhoz. Felvilágosítottam és meg is értette, hogy tartalékunk ki van játszva, a soroksári körzetet nem tudom legyengíteni, mert mi történik, ha az orosz itt ellentámadást kezd. Így a legtöbb, amit be tudunk vetni, a század tartalék Platthy (Platthy Győző ejtőernyős főhadnagy sz:1917, Karancskeszi, az 1/I. ejtőernyős zászlóalj 1. századának parancsnoka) századából. Ebben megegyeztünk. Platthynak személyesen adtam parancsot, és ő kérve kért, hogy a tartalék támadását ő vezesse. Ellenvetésem után beleegyeztem azzal a feltétellel, hogy vigyázzanak magukra, mert véleményem szerint a német támadás sikertelen lesz, nem akarok veszteségeket. Rövidesen jelentés érkezett távbeszélőn, hogy Platthy súlyosan megsebesült és a szakasz súlyos veszteséget szenvedett. Pokorny megsebesült. Motorbiciklin lerohantam, Platthy súlyos tüdőlövéssel hordágyon feküdt, jelentették, hogy két halottat és két sebesültet veszítettek. Pokorny a tudomásomon kívül a Nimródra pattant, és Dunaharasztira menve a 37 fős szakasz oldaltámadását követte, ami a német balszárnyon haladt előre. Közöttük és a németek között hatalmas hézag volt, tehát ők inkább lekötő szerepet játszottak. A támadást a német szakaszon hatalmas tüzérségi előkészítés előzte meg, olyan, amit az ejtőernyősök sohse láttak. A Nimród sikeresen támogatta biztos távolságból a szakasz támadását egy golyószórós és egy géppuskás fészket kiemeltek, és az oroszokat megfutamították. A német támadás azonban elakadt, a szakasz heves aknatűzbe került, egy aknagránát a Nimród mellett robbant, Pokorny számtalan szilánksérülést kapott, bal szeme világát elveszítette. Maga fejezte be a vállalkozást, nem engedte, hogy segélyhelyre vigyék, míg helyettesét ki nem oktatta a teendőkről. A Nimród, mely Pokorny „személyes rohamlövege” volt, és eddig harcban nem vett részt, a tűztámogatást abbahagyta és a sebesült Pokornyval kórházba távozott. Én a rohamlöveget sem azelőtt, sem azután nem láttam. A tűztámogatás kiesése a legrosszabb időben történt, az orosz ellentámadással közelharcban a szakaszt visszavetette. Ebben a kikényszerített visszavonulásban szenvedtük a veszteségeket. 10-en elestek, 17-en megsebesültek, köztük Pokorny és Platthy, akit katonái saját életük kockáztatásával a heves közelharc ellenére kimentettek. A német csapatok kiindulási helyzetükbe visszavonultak.

Pokorny a pécsi hadikórházba kerül (ekkor még nem zárult be Budapest körül az ostromgyűrű, az majd csak 1944.XII.24-én), az ott kiállított kórtörténeti lap szerint 43 szilánkot kapott testébe, egyiktől bal szemét elveszítve. Súlyos sebesülése miatt, később nem hurcolják szovjet fogságba.
E példátlan bátor magatartásáért kiérdemli a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet, amellyel ejtőernyős alakulatát is kitüntették (sajnos a háborúban nem maradt írásos nyoma ennek, ezért hivatalosan nem elismert, csak az ejtőernyősök tartják számon). Rokkantsága miatt 1945-ben szolgálaton kívüli viszonyba helyezik. Ismeretlen időpontban sikerül kijutnia az USA-ba, ahol élete végéig él. New York környéki lakásán meggyilkolják, lakásán megtalálják a két kincstári pokrócba bevarrva őrzött pápai magyar királyi ejtőernyős zászlóalj felszentelt zászlóját, amely – egy forrás szerint – a ’90-es évek elején hazakerül a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumba (más forrás ez nem történt meg).
Haláláról kiegészítésként még annyit tudni, hogy nyugdíjas gondnokként, amikor a lakbéreket szedte össze, akkor érte az erőszakos halál. A legtöbb és legismertebb képsorozat róla úgy ismert, hogy 44.M mintájú magyar sátorlap anyagából varrt egyenruhában látható, amikor Beregfy Károly vezérezredes (1888-1946) kilátogatott a soroksári Attila védvonalba 1944 novemberének első hetében.

forrás: Dr. Farkas Jenő: A Szent László hadosztály katonái írták I.A. kötet (2005),
Dr. Boda József – Dr. Ruszin Romulusz: Levegőből harcba,
Kiss Gábor Ferenc: Lovon, gyalog, autón, biciklin, vasúton – A Magyar Királyi Honvédség gyorscsapatai (1938-1941) 56.o.,
http://www.belvedere.meridionale.hu/letolt/KGF_A%20magyar%20kiralyi%20Honvedseg%20gyorscsapatai.pdf ,
https://pestbuda.hu/cikk/20181027_kapu_a_hataron ,
Vasárnapi Újság 1944.nov.28-i lapszáma,
Domonkos János közlése (Hungarian Aero Museum)