Sipeki Balás Lajos százados

Sipeki Balás Lajos százados

Régi magyar nemesi család sarja, édesapja, sipeki Balás Béla katonatiszt (1883-1916), édesanyja rábacsanaki Molnár Vilma (1889-1951), két bátyja: Árpád és Béla (Sopron, 1913.X.6. – Kistarcsa, 2003.VII.27.). A pécsi Zrínyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet elvégzése után, 1931-1932 között egy évig, mint karpaszományos csapatszolgálatot teljesít. A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián 1935.VIII.20-án avatják hadnaggyá. Kiváló sportemberként az iskolás évei alatt, megismerkedik az íjászat, öttusa, sízés, járőrverseny sportágakkal. Az 1936-os Berlini Olimpián az öttusa egyéni számában indul, ahol a 21-ik helyen végez. Ezen az olimpián éktelen furunkulus keletkezett a lábán, csizmájában tocsogott a vér. Ilyen fájdalmas sebbel is vállalta a megmérettetéseket (lovaglás, úszás, vívás, terepfutás), s borzalmas fájdalmai ellenére sem adta fel, hanem legjobb tudása szerint teljesítette a versenyszámokat.
A pécsi Zrínyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet elvégzése után, 1931-1932 között egy évig, mint karpaszományos csapatszolgálatot teljesít. A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián 1935.VIII.20-án avatják hadnaggyá. Kiváló sportemberként az iskolás évei alatt, megismerkedik az íjászat, öttusa, sízés, járőrverseny sportágakkal. Az 1936-os Berlini Olimpián az öttusa egyéni számában indul, ahol a 21-ik helyen végez. Ezen az olimpián éktelen furunkulus keletkezett a lábán, csizmájában tocsogott a vér. Ilyen fájdalmas sebbel is vállalta a megmérettetéseket (lovaglás, úszás, vívás, terepfutás), s borzalmas fájdalmai ellenére sem adta fel, hanem legjobb tudása szerint teljesítette a versenyszámokat.

1935-1939 között a magyar királyi 1. honvéd gyalogezred, majd 1939-1942 időpontban a m.kir. Bocskay István 11. hajdúezred tisztje Debrecenben. Közben háromszor nyer csapatbajnokságot (1940, 1942, 1943) párbajtőrben a Honvéd Tiszti Vívó Klub (HTVK) színeiben. 1940-ben részt vesz az Erdélyi bevonulásban, amellyel megszerezte az Erdélyi Emlékérmet. 1940-1944 között a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre vezénylik, ahol sikeresen szerzi meg a Gépészmérnöki Karon diplomáját. Thurzóbányai Elischer Gyula hadnagy diáktársa itt kezdi el szervezni a front közeledtével, szeretett fővárosunk védelmében az l. Egyetemi Rohamzászlóaljat.

A hazafias nevelésnek és a magyar virtusnak köszönhetően, olyan gyorsan megy híre és válik népszerűvé az egyetemen, hogy több száz másik diák is csatlakozik hozzájuk más egyetemekről és főiskolákról. Ehhez fontos tudni, hogy az egyetemi karokat megkezdik kitelepíteni a Harmadik Birodalom területére, ez a másik oka a sok jelentkezőnek, mivel a diákok egy része nem szeretné elhagyni szülőföldjét. 1944.III.26-tól a Székely Határvédelmi Parancsnokságon teljesít szolgálatot 1944.XI.4-ig, amely során Gyimesfelsőlok térségében harcolt, egy zászlóalj parancsnokaként.

Thurzóbányai Elischer Gyula hadnagy az ostrom során, 1944.XII.28-án, a Látó-hegyen súlyosan megsebesül (robbanólövedék találja el a vállát, amely miatt a bal tüdejét is el kellett távolítani), illetve a tömeges jelentkezés végett,  – ehhez hadnagyi rendfokozata már kevésnek bizonyul – hogy ekkora katonai erő vezetésével megbirkózzon, így vitéz Sipeki Balás Lajos századost bízzák meg az l. Egyetemi Rohamzászlóalj vezetésével. Ekkorra – 1944 decemberében – már 3 századot állítanak fel az önkéntes jelentkezőkből.

Vass Dénes – az I. Egyetemi rohamzászlóalj egykori katonája – így emlékszik vissza egykori parancsnokára, Sipeki Balás Lajos századosra: 

Megfontolt, az elhamarkodott cselekedetektől alárendeltjeit is mindig óvó, racionális gondolkodású, emberséges parancsnok volt, aki – szintén személyes tapasztalatok alapján – a megbízhatatlan embereket inkább eltávolította az alája rendelt egység soraiból, de nem kockáztatott velük semmiféle akciót. Mindenféle szélsőséges irányzattól távol álló, csak hazája és alárendeltjei érdekeit szem előtt tartó és szolgáló tisztet ismertünk meg benne.

1945.I.1-én Mikó Zoltán vezérkari százados (1910.X.14.-1945.VIII.15.) a Rózsadombon székelő Vkf.2. osztály (vezérkari-főnökség) katonai hírszerző (kém-) és szabotázselhárító alakulatának parancsnoka keresi fel Sipeki Balás Lajos századost, hogy egyetemistáival nyissa meg a frontot a szovjet csapatok előtt és álljon át a Vörös Hadsereg oldalára. Sipeki – teljesen jogosan – látva Mikó századost kísérő Bondor Vilmos főhadnagyot, mellén a II. osztályú német Vaskereszttel, azt hiszi, hogy ez egy provokáció, beugratás, amelyben az ő és alakulata hűségét teszik próbára a kémelhárítók. Időt kér döntése meghozatalához, s ezt látva Mikó azt hazudja Sipekinek, hogy „ma este 8 órakor a budai arcvonal 4 frontszakaszán a magyar csapatok leteszik a fegyvert és átengedik az oroszokat! A parancsot óvatosságból csak az érintett alakulatok parancsnokai kapják meg, közvetlenül a hadtestparancsnokságtól, mert a németek igen erős megfigyelés alatt tartják valamennyi magyar parancsnokságot.”
Mikó Zoltánnak, mint kitűnően képzett vezérkari tisztnek, tudnia kellett volna, hogy egy több, mint 3 km-es frontszakaszon szétszórt és a német egységek közé telepített, kiképzetlen és viszonylag gyengén felszerelt zászlóaljat néhány óra alatt nem lehet a német erők tudta nélkül az átállásra felkészíteni és az átállást katonailag végrehajtani. Ha Sipeki Balás Lajos a zászlóalj-törzzsel és a pihenőkörletben lévő egyetemistákkal meg is próbálja az átállást, az első vonalban visszamaradó bajtársakat menthetetlenül kiszolgáltatná a németek bosszújának. Ez több mint ötszáz egyetemista biztos pusztulását jelentette volna – állapítja meg a téma legismertebb kutatója, Józsa Béla (Az „Egyetemisták az ostromgyűrűben” című könyv írója). Sipeki Balás Lajos százados minden nap elment jelentést tenni a Vár labirintus rendszerében lévő hadtestparancsnokságra, így annyiban marad Mikó századossal, hogy valószínűleg vele is közölni fogják ezt a fegyverletétellel kapcsolatos bizalmi parancsot. Végül abban maradnak, hogy Sipeki még 17 óra körül felkeresi Mikót, a Bimbó út 51. szám alatti körletében. A magyar hadtestparancsnokságon azonban egyből kiderül, hogy szó sincs átállásról, még Sipeki kerül veszélybe, kihallgatások kereszttűzébe. Egy csendőr különítmény azonnal elindul a Bimbó út 51-be, a Vkf.2. hadiszállására. Mikó ekkor cserben hagyva embereit, a közeli Török Nagykövetségre menekül. Sorsa – akárcsak Dobó István egri várkapitánynál, az áruló Hegedűs hadnagy esetében – beteljesül, a szovjetek kettős ügynök kémnek tartva, a háború után Odesszában székelő NKVD/GPU központban kivégzik.

Az I. Egyetemi rohamzászlóalj parancsnoksága az Áldás utcai iskolába költözik, ahol 1945.I.26-án súlyos baleset történik. A pincében elhelyezett benzines hordók tartalma berobbant – egy minden bizonnyal – gondatlanul meggyújtott nyílt láng miatt, amikor a zászlóalj hordókban elhelyezett üzemanyag készletét ellenőrizve, valaki gyufát gyújt a 4 jelen lévő katonák közül. Sipeki Balás Lajos százados a robbanáskor ösztönösen a kezét az arca elé emeli, amitől mindkét keze és arca összeég, látását csak a gondos orvosi kezelésnek köszönhetően nem veszti el. Bátorságára és bajtársiasságára ékes példa, hogy még így összeégve is segít kituszkolni a szintén égési sérüléseket szenvedő katonáit: Szendrőy (Schinszky) Kálmán karpaszományos honvédet és Peller Károly egyetemi hallgatót, akik – sajnos – mindketten pár napra rá belehalnak sérüléseikbe. A sors fura fintora, hogy a negyedik katona, – a gyufa felelőtlen meggyújtója – könnyebb sérülésekkel megúszta e súlyos balesetet.

E végzetes baleseti robbanástól az ostrom végéig, Sipeki Balás Lajos százados végig kórházban fekszik. Amikor utóda, az I. Egyetemi rohamzászlóalj új parancsnoka, Nagy Zsombor csendőr százados meglátogatja a Rákóczi Gimnáziumban berendezett segélyhelyen, Sipeki nem volt eszméleténél, Nagy Zsombor csak az orvosokkal tud beszélni.

A háború után, 1949.II.8-án felmentő ítéletet kap háborús bűntettek alól Sipeki Balás Lajos százados a Budapesti Népbíróságon, amely ritkaság számba ment ekkor. Azonban dr. Tutsek Gusztáv kommunista vérbíró tanácsa 1950.II.14-én 8 év fegyházbüntetésre ítéli, így börtönbe kerül. Majd a dr. Jankó Péter vezette Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága ezt 1950.VI.27-én életfogytiglani fegyházra súlyosbította ítéletét. Sipeki Balás Lajos végül közel 7 évi rabság után szabadul, az 1956-os szabadságharcunknak köszönhetően. Végül a kommunista rendszer bukása után, 1992.IV.13-án felmentik az összes koholt vádpont alól és rehabilitálják.

Sírja az Óbudai temetőben található, 34/1. sor, 676 számú sírhelynél.

Forrás:
Józsa Béla: Egyetemisták az ostromgyűrűben, Győr Béla – Klész László: Katonaolimpikonok,
http://archiv.olimpia.hu/champdata/details/id/25484/,
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/az-ihnetov-munkanaploja-vitez-beldy-alajos-vezerezredes-hadtortenelmi-leveltarban-orzott-irataibol-19411943-82D0/fuggelek-A02A/a-munkanaploban-szereplok-eletrajzi-adatai-A1B6/sipeki-balazs-lajos-A888/,
https://nullaev.hu/hu/budapest-ostroma-sipeki-balas-lajos-szavaival-ii-keruelet,
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/az-ihnetov-munkanaploja-vitez-beldy-alajos-vezerezredes-hadtortenelmi-leveltarban-orzott-irataibol-19411943-82D0/fuggelek-A02A/a-munkanaploban-szereplok-eletrajzi-adatai-A1B6/sipeki-balazs-lajos-A888/