Nagy Zsombor m. kir. csendőr százados (1917-1945)

A Budapest ostromakor megalakult, s az ostromot és kitörést végigharcolt egyetemi rohamzászlóalj utolsó parancsnoka. Kitüntetései: a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje hadidiszítménnyel, a Magyar Érdemrend hadiszalagos és kardos Lovagkeresztje, és a Német Vaskereszt. Pátyon nőtt fel, – édesapja ott volt református lelkész, – így a Budai-hegyeket jól ismerte, ennek köszönhetően, ő vezette a kitörésben részt vevő egyetemistákat és a hozzájuk csatlakozó más alakulatok katonáit. Budajenőnél törtek ki az erdőből, majd a szántóföldeken harcolva haladtak tovább Perbál, majd Tök irányába. Ekkor kapott halálos géppisztoly sorozatot mellkasába, amelynek szemtaúja Incze Ottó Antal egyetemista katonája volt, aki később sebesülten elérte a saját vonalainkat, s mindezt jegyzőkönyvbe mondta. Nagy Zsombort, édesapja 1945. őszén találta meg, azoknak a helyi lakosok útmutatása alapján, akik eltemették a kitörés hősi halottjait, s emlékeztek a közel két méteres csendőrtisztre. Az apa exhumálta fiát, s egy szekérre feltéve, zsoltárokat énekelve kísérte Pátyra, ahol tisztességesen eltemette. Később, Nagy Zsombor csendőr százados mellé temették lelkész édesapját is, akit a kommunista rezsim a háború után megkínzott, s most apa és fia együtt alussza békés álmát.

Kiemelt köszönet Sebestyén Hajnalka pátyi helytörténész önzetlen segítségéért!