Budai kitörés emléktúra 2026.II.21. beszámoló 

A délelőtt 10 órára meghirdetett találkozóra szép számmal gyülekeztek a Budai kitörés emléktúra résztvevői, a Görgényi úti erdei parkolóban. Lélekmelengető volt látni, hogy milyen nagy számmal érkeztek a családok, gyermekeikkel. 

A rendezők négyes sorokba állították a túrán megjelenteket, hogy egy rövid létszámellenőrzést tartsanak. 161 fő sorakozott fel, majd egy rövid köszöntő beszédet követően, elsőként a Vadaskerti-nyeregnél lévő katonasírt kerestük fel. Itt Tárkányi László csendőr főhadnagy visszaemlékezését hallhatták a megemlékezők, aki a környéken esett fogságba a megmaradt 5 katonájával. Ezt egyperces főhajtás, mécsesek gyújtása követte, majd az emlékezés koszorúját egy Győr mellől érkező hagyományőrző bajtársunk helyezte el, aki a „Sala Adventure” beszámolók készítője a legnagyobb videomegosztó csatornán. Utunkat a sárga jelzésen felkanyarodván, a sír mögötti sárga turista jelzésen, az egykori légvédelmi lőállások mentén haladva folytattuk a Homok-hegy (340 m) aljában található katonasírig (Vadaskerti emlékmű és egykori légvédelmi állás mellett). Itt újabb visszaemlékezést idéztünk fel az egykor a környéken lakó Hoffmann úrtól, aki a német Lovagkereszttel kitüntetett Liebisch Waffen-SS százados kitörésben elszenvedett barbár, embertelen kivégzését írta le. Egyperces néma vigyázzállással, imával emlékeztünk meg az itt hősi halált halt kitöréses katonáinkról. A koszorúnkat vitéz Pál Márton bajtársunk helyezte el.  Innen a közeli Határ-nyereghez vonultunk, ahol kétfelé váltak az emléktúrán résztvevők. 47 elszánt bajtárs folytatta az OKT (Országos Kéktúra) vonalán az Árpád-kilátó melletti katonasírig a túrát, míg a többiek két szervező bajtárssal visszakanyarodtak a Görgényi úti parkolóhoz, a kiindulóponthoz. Utóbbi népes csoportnak kiosztásra kerültek az emléklapok és a kitűzők, emellett könyvekhez is hozzá lehetett jutni. A Békefi testvérek alig két hete megjelent „Kitörés” című képregényének utolsó példányait pillanatokon belül elkapkodták (lesz utánnyomás). A legnagyobb öröm az volt, hogy milyen sok boldog, hálás arcot láthattunk, főleg a gyermekek szeméből köszönt vissza az önfeledt, szabad, élményekkel teli érzés tavaszias fénye. A nagy emléktúrát folytatók az Árpád-kilátó mellett található katonasírt keresték fel, a Látó-hegy (vagy Gugger-hegy 376 m) közelében. A katonasírhoz egy szűk ösvényen lehet bejutni. E sírhoz is koszorúkat, mécseseket helyeztek el a megemlékezők, hogy itt is leróják kegyeletüket a hősi halált halt magyar katona emléke előtt. Innen a Kecske-hegy (383 m) tetején álló nagy fakereszthez folytatódott az emléktúra, ahol szintén egy visszaemlékezésre, koszorú és mécses elhelyezésére került sor. Majd a török időkben elpusztított Gercse falu régi templomához vonult a 47 fő, ahol a templom oldalára 2001-ben felkerült, Budapest védőire emlékező fehér emléktáblát koszorúztuk meg. Itt a Gercse templom történelméről volt egy rövid ismertető. Majd a Virágos-nyereg érintésével a Csúcs-hegynél (452 m) található katonasírt értük el, ahol emlékbeszéd hangzott el Harry Fönix német tüzér SS tiszt kitörés során átélt harci tapasztalataiból. Koszorúzás és mécsesek gyújtása következett ezen a helyszínen is. Majd a Tök-hegyen (379 m) és a Szarvas-hegyen (356 m) áthaladva, a pesthidegkúti Kálvária-hegyen (384 m) található újabb ismeretlen katonasírhoz folytatódott a menet. Ennél a sírkeresztnél egy helyi történet került ismertetésre, majd mécsesek és koszorú került erre a katonasírra is. Amikor a Solymár szélén lévő benzinkúthoz érkezett a csapat, többen elköszöntek. Volt, aki egészségügyi okokból eleve így tervezte, illetve több család nagyobb gyerekeikkel, szintén itt kívánta befejezni a túráját.  A kitörés túrát folytatók felkapaszkodtak a Kakukk-hegyre, hamarosan elérve Nagykovácsi első nyaralóit. Itt biztosítottunk egy melegedő – pihenő helyet, ahol forró tea, zsíros kenyér várta a túrázókat. Négy fő jelezte, hogy nincs több idejük folytatni a túrát, mert másnap dolgoznak (egy fiatal pár például Bajáról érkezett). Őket visszaszállítottuk a kiindulóponton hagyott gépkocsijukhoz. A pihenő után a Nagykovácsi temetőbe vonult a csapat. Dávid Antal, hősi halált halt katona családi sírkövénél gyúltak mécsesek, és került rá koszorú is. E katonasírt egyesületünk még 2023-ban újította fel, hozta helyre önerőből, erről beszámolónk: Katonasír felújítása Nagykovácsiban.

Továbbá ismertetésre került a Czemmel lány és testvére megkínzásának és kivégzésének története, kiknek sírhelyét szintén érintettük. A temetőből a Nagykovácsi háborús emlékműhöz folytatódott a menet, amely a templom előtt áll. Az emlékezés koszorúját K. Kármán lelkes, fiatal túrázó helyezte el az emlékmű talapzatánál. Egyperces főhajtás után mécsesek gyújtására került sor. Utána a régi római úton, a sárga turistajelzésen indultunk el Perbál felé. Így jutottunk ki a Perbál határában húzódó vadkerítésig, amelyen átkelve, a sárga jelzést követve értük el a Békás-patakot. Ennek kis hídján áthaladva, Perbálra értünk, ahol a templom mellett álló háborús emlékműnél tartottunk egy rövid megemlékezést. Az egyesületi koszorút Abai Roland bajtársunk helyezte el, aki gépkocsijával az egész túra alatt biztosította a szükséges fuvarokat. Perbálon, a Kis-Kaiser sörözőben bő kétórás pihenőt tartottunk. Minden résztvevő forró teát, illetve főtt virslit, mustárt és kenyeret kapott. Közben a Szabó László – kutatási engedéllyel rendelkező hadszíntérkutató bajtársunk – gyűjteményéből összeállított kiállítást lehetett megtekinteni. Évtizedes munkájának köszönhetően számos kitöréses harci emléktárgy, régi plakát, újság, zászló volt látható. Bizony elgondolkodtató, hogy a Budai Várban megszüntetett Hadtörténeti Intézet és Múzeum – mely ideiglenesen a Bálnába költözött gyűjteménye töredékével – sem büszkélkedhet ilyen gazdag kitöréses leletanyaggal, ilyen témájú tárgyakkal. Az pedig még fájóbb, hogy a kitörésről, mint a magyar történelem kiemelkedően hősies eseményéről – annak érzékenysége miatt – nem is próbálnak ilyen, vagy ehhez hasonló kiállítással kedveskedni a múzeum látogatóinak. A kiadós pihenést követően, a töki temető előtti részen a szovjet tankok által földbe gázolt német sebesültekről emlékeztünk meg, akik emlékére kopjafát állítottak német veterán bajtársaik a ’90-es években. E történet tárgyi bizonyítékai, Szabó László gyűjtőnek köszönhetően, az a német övcsat és német Lovagkereszt, amelyek meg vannak tekeredve, pöndörödve, amit a szovjet harckocsik lánctalpai okoztak, amikor átmentek a sebesült német katonákon. A temetőbe két rendező ment be, s gyújtotta meg a mécseseket. Koszorúzás, ima, főhajtás után, a temető melletti borospincéknél haladva a Nyakas-tető (325 m) felé, a Töki-szőlők (281 m magassági pont) előtt értük el Árvay Zoltán hadnagy és 3 hű katonája, valamint egy ismeretlen ápolónő sírhelyét. Őket 1945.II.14-én hajnalban mészárolták le itt a szovjetek. Ennek története a sírjukkal szemben található emléktáblán olvasható, melyet 2016-ban állított több hazafias szervezet. E tragikus helyszínt elhagyva, a sárga jelzésen folytattuk utunkat Anyácsapuszta széléig, az erdőben felállított, megrongált, majd helyreállított SS emlékkőhöz. A tavaly idehelyezett háromágú életfa is „Gott mit uns” – „Pro Patria” és „Dicsőség a hősöknek” felirattal sértetlenül állt. Ezután a Kemenes Lovarda előtt álló – a szintén egyesületünk által állított – emlék- és ismertetőtáblánál álltunk meg egy főhajtásra. Innen Szomor irányába, a Kakukk-hegyre kapaszkodott fel a megfáradt csapat. Ez a „Kitörés 60” emlék- és teljesítménytúra utolsó ellenőrzőpontjával azonos útvonal.  Azért került erre a választás, mert a Kakukk-hegyen található eredeti harcálláspontnál szeretett volna az egyesületünk egy új emlék- és ismertetőtáblát állítani, amelyen a kitörésben elindult magyar katonatisztjeink fényképes listája szerepelt volna adatokkal. A földtulajdonosokkal és az önkormányzattal egyeztettünk, támogatták is elképzelésünket, de egy új tervezet miatt még a türelmünket kérték pár évre. Végül a stációk mellett lefelé haladva értünk be Szomorra, ahol az utolsó megemlékezésre került sor a háborús emlékműnél. Szomoron, a Poharazó italkimérőben ért véget az emléktúra, ahol a rendezők által biztosított meleg tea és zsíros kenyér elfogyasztása után kiosztásra kerültek a kitűzők, a „Budai Kitörés Emléktúra 2026” emléklapok, mindenkinek gót betűkkel, névre szólóan a helyszínen megírva, illetve a „HS 50 kitörés emléktúra” karszalagok. A zsoldkönyvekbe pedig az 50 km megtételét igazoló pecsétek is bekerültek, továbbá adományokért pár Budapest ostromát érintő könyvhöz is hozzá lehetett jutni. Amikor mindennel végeztek a célba beérkezettek, a szervezők által biztosított kisbusszal juthattak vissza a fővárosba. Az emléktúrán összesen 161 bajtárs vett részt, közülük 47 indult el a nagy emléktúrán, végül mindössze 26 fő érkezett be a kitörés emléktúra céljába, Szomorra. Ismét hálát adhatunk a Jóistennek, hogy végig segítette utunkat, erőt adott a ragacsos, sáros utakon nappal, majd éjszaka a fagypont alatt megkeményedett földön a célig. Büszke öröm tölt el, és egyben megtisztelő feladat volt együtt teljesíteni a távot e szerény, de elszánt csapattal. 

Ha esik, ha fúj, megyünk! Jövőre ugyanitt!