Katonasír felújítása Nagykovácsiban
Mivel egyesületünk legfőképp a budai kitörés és szeretett fővárosunk ostroma katonahőseinek és hősi halottainak emlékének ápolását tűzte ki fő céljának, ezért egyre többször fordultunk meg Nagykovácsiban. Hiszen e településen is van bajtársunk az egyesületünkből, illetve a kitörés során itt komoly harcok folytak.
Nagykovácsiban megismerkedtünk Furulyás Katalin helytörténésszel, aki a Nagykovácsi Krónika helyi kiadvány és világhálón található ugyanilyen nevű oldal főszerkesztője. Munkásságának és kutatásainak egyik érdekes részét, a Nagykovácsi első világháborús emlékművének történetét, egy 5 részes cikk sorozatban foglalta össze. Ebből a legérdekesebb a háború utáni, új kommunista rendszer bosszúját mutatja be, a kollektív bűnösség elve alapján, a szorgalmas német honfitársaink erőszakos kitelepítésével, a féktelen, ostoba rombolással, amelynek az első világháborús emlékmű is áldozatul esett:
Furulyás Katalin emellett segíti a temetőgondnokságot is, így az ő javaslatára néztük át a temetőt, ahol a német hadisíros szakemberek, már 187 kitöréses német katonát exhumáltak. Egy magyar katonának, Miklós Istvánnak (1908-1945) is megtalálták a jelölt, kőkeretes sírját, – ami 2017-ig meg volt – aki szintén a budai kitörés során halt hősi halált. Sírhelyét mi már sajnos nem találtuk meg, de ettől függetlenül mindezt jeleztük a magyar hadisíros szakembereknek. Nekik már erről volt pontos helymeghatározásuk a német hadisíros kollégáiktól, hogy hol találták a magyar katonát, a temető végében a kerítésnél. A magyar hadisíros szakemberek gyorsaságára, korrektségére ékes példa, hogy értesítésünktől számítva, két hét sem telt el, s a magyar hősi halottat exhumálták, megmentették az enyészettől. Földi maradványait a Fiumei úti sírkert 52. számú hősi parcellájában fogják újra temetni ősszel, ünnepélyes katonai szertartás mellett.
Visszatérve a Nagykovácsi temetőbe való látogatásunkhoz, a Furulyás Katalin helytörténész által – fentebb is – említett kitöréses magyar katonának jelöletlen sírhelyét nem sikerült megtalálnunk, de egy teljesen elhanyagolt, bozótos, benőtt síron, egy másik katonasírt sikerült fellelnünk. Ez egy három személyes, családi sírhely, amely megkopott sírkövén Dávid Antal 1945-ben hősi halált halt katonánk neve volt kivehető, mellette felesége, s annak lány testvére neve volt még feltüntetve.
Második alkalommal egyesületünkből Mészáros Attila, Polgár Zsolt, Pócsik Egon, Szőnyi Gábor, Terman Béla és jómagam mentünk a Nagykovácsi temetőbe, hogy Dávid Antal hősi halált halt katonánk sírhelyét rendbe tegyük. Bozót írtással kezdtünk, hogy egyáltalán hozzáférhessünk a sírhelyhez. Azonban annak mindkét oldalán található szomszédos sírkövek is olyan dús növényzettel voltak benőve, hogy úgy döntöttünk, azokat is illene megtisztítanunk. Miután e művelettel végeztünk, többünknek már vérhólyagos lett a keze, de legalább így megkezdhettük a sírkő fémkefével történő megtisztítását, s a teljesen lekopott betűk újra átfestését. Ennek végeztével beláttuk, hogy még kell földdel feltöltés, murva, növény a sírra, amelyre ezekkel felkészülve térünk vissza.
Harmadik alkalommal Polgár Zsolt, Pócsik Egon és fia, illetve jómagam tértünk vissza, az említett dolgok pótlására felszerelkezve. Talicskával és vödrökkel is megkezdtük a sírkő közepe melletti szabadon hagyott rész földdel való feltöltését, amelyből legutóbb kar vastagságúra megnőtt gyomfákat vágtunk ki, s ástuk ki mélyre nőtt gyökérzetüket. A frissen feltöltött föld tetejére – annak mindkét oldalára – illetve a sírkő két szélén álló kővázákba is tettünk egy-egy kövirózsát. Majd a föld feltöltésre fekete nejlonzsákot helyeztünk, amelyre fehér murvát hordtunk, s egyengettünk el. A felújítással végezve, nemzeti szalaggal kötöttük át a sírt. Jó érzés töltötte el lelkünket így, ahogy a felújított sírhely előtt álltunk. Végül elmondtunk egy imát, a sírban nyugvó hősi halott és rokonai lelki üdvéért.
Szeretnénk köszönetet mondani önzetlen segítségükért a magyar (HM HIM) és a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség (Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge e.V.) hadisíros szakembereinek és Furulyás Katalin helytörténésznek.
