Egy hidegkúti iskolában talált magyar azonosító tokok

Mészáros Attila egyesületi tagtársunk előadást tartott gyermekei iskolájában a második világháborúról. A beszámoló után az iskola gondnoka felkereste őt, 11 darab magyar azonosító cédulát adott át társunknak melyet elmondása szerint az iskola udvarán talált munkálatai végzése közben, nagyjából 10-20 centiméter mélyen a földben. A beszélgetést követően az iskola udvara kisebb átépítésen esett át, mely során további két tok került elő.
A gondnok ezen cédulákat leadta a HM Hadtörténelmi Intézet és Múzeum (a továbbiakban HIM) munkatársainak, akikkel együttműködésben az udvar további részeit is átvizsgáltuk.
Egyesületünkből (Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület) Mészáros Attila, Polgár Zsolt és szerény személyem vett részt a derítésben. Tüzetesen átvizsgáltuk az egész területet a telek aljától a teteje felé haladva. Az iskola főbejárata környékén kezdtek gyarapodni a kereső berendezések jelzései.
Tudomásunk szerint, az eredeti talajszintre került egy nagyjából 40 centiméteres feltöltés, melyet a régi iskolaépület mellől hoztak, ebből a töltésből kerültek elő további azonosítók.
A magyar hadisíros kollégák jelenléte alatt 10 cédulát találtunk, némelyik egészen jó állapotban volt mások már elindultak az enyészet útján. Az olvasható állapotú tokok közül két darabot még a helyszínen sikerült azonosítani, melyek egykori viselői jóval a háború vége után hunytak el.
Miután a hadisíros szakembereket máshova szólította kötelességük, egyesületünk tovább folytatta jóváhagyásukkal a kutatást, melynek eredményeként további 22 darab került elő a földből. Előfordult, hogy egy gödörből 5-8 darab fordult ki. Viszonylag kicsi területről 20-30 centiméterenként ástunk gödröket, kivétel nélkül mindből legalább 1 cédulát emeltünk ki.

Ez a derítés sok kérdést hagy bennem:
Feljegyzések szerint az iskola régi épülete a második világháború idején kórházként vagy kötözőhelyként üzemelt. Ha kórház volt hogy lehet, hogy a beazonosított cédulák viselői túlélték a háborút de azonosítóik a földben végezték?
Vajon a kitörésben résztvevő katonák dobálhatták el, hogy kilétükre ne derüljön fény így próbálva megmenekülni a szovjetek kutyaszorításából?
Esetleg valaki kényszerítette őket azonosítóik eldobására?
Vagy ami a legvalószínűbb – több egyesületi tagunk szerint – a kitörés során eshettek a közelben fogságba, vagy e kötözőhelyen sebesültként, s a szovjetek ki akarták végezni őket, s mint sok esetben ilyenkor, előtte megfosztották őket az azonosító tokjaiktól. Aztán valami szerencsés véletlen folytán, úgy alakult, hogy mégsem végzik ki őket, de az elkobzott cédulákat már nem osztották nekik vissza, hanem az iskola mellé szórták.
Úgy érzem ezekre válaszokat már nem fogunk kapni, bármelyik felvetés megállhatja a helyét vagy éppen rá lehet cáfolni, de az azonosító cédulák őrzik viselőik emlékeit fájdalmukat, örömüket, – egy darabot hazánk történelméből.
Hálás vagyok, hogy részt vehettem a kutatáson és köszönettel tartozom azoknak a személyeknek akik lehetővé tették, hogy megmentsünk egy darabot katonahőseink emlékéből. Szeretném utólag is megköszönni a HM HIM Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály szakembereinek bizalmát, a közös munka során tanúsított türelmét, segítőkészségét.

Szőnyi Sára