Méray-Horváth Róbert egyetemista

Méray-Horváth Róbert egyetemista

(Budapest, 1922.IV.25 – Buda, 1945.I.7.)

Tanulmányait a budai Toldy Ferenc Gimnáziumban, majd a Pécsi Tudományegyetem jogi karán végzi. Már 10 évesen meglátogatja a Farkashegyi Repteret, amely nem összetévesztendő a mai Farkashegyi Reptérrel, ami Budaörs és Budakeszi közötti műút mellett található. A régi Farkashegyi Reptér volt a legelső budapesti vitorlázó reptér, amelyet 1926-ban hoztak létre, a remek helyi termik adottságának köszönhetően. Mivel nagybányai Horthy Miklós kormányzó (1868-1957) elsőszülött fia, Horthy István (1904-1942) a repülés szerelmese volt, hamarosan felveszi a Farkashegyi Reptér nevét, így Horthy István reptér néven folynak a képzések, repülések e helyszínen. A régi Farkashegyi Reptér – volt Horthy István Reptér – máig áll, noha előbb a kommunista rendszer államosítja, majd a ’90-es évek rendszerváltásnak mondott újabb privatizáció során került a milliárdos Fotex-tulajdonos Várszegi Gábor tulajdonába (2009-ben a leggazdagabb magyar állampolgár). Máig lezárt, nem látogatható terület, amelyet a XII. Csillebérc felől közelíthetünk meg, a Konkoly-Thege Miklós úton elérve a Wigner Jenő teret (221, 212B buszok végállomása) tovább menve egyenesen az erdei rossz minőségű aszfalt úton érünk a volt reptér kapujáig.
Az első világháborút lezáró trianoni béke diktátumban megtiltották hazánknak – többek között – a hadi célú repülést, pilótaképzést is. Ennek kijátszására, azt a kiskaput találták ki akkori vezetőink, hogy vitorlázógépeken folytatják a képzést. Elsőként a Farkashegyi Reptér (1926), másodikként a Hármashatár-hegyi Reptér (1933) lett átadva Budán vitorlázó gépek használatára, pilóták képzésére.

Méray-Horváth Róbertet már első látogatása után rabul ejtette a vitorlázó repülés 10 éves korától, így 16 évesen – a cserkészet utáni Levente Mozgalom ifjú tagjaként – megkezdi a vitorlázó repülést. Példátlan tehetségének és kitartásának köszönhetően, rohamléptekkel szerzi meg a vitorlázógépek vezetéséhez szükséges „A”, a „B”, majd 1938.IX.11-én a „C” bizonyítványt. A magyar virtus nála újabb és újabb kihívásokban jelentkezik, egyre-másra állítja fel repülési rekordjait. Elsőként Rotter Lajos 24 óra 16 perces, 1934-ben felállított vitorlázógépen leszállás nélküli, folyamatos repülési rekordját dönti meg 1942.XI.8-án. Itt meg kell említeni, hogy ennél a rekord döntési sikeres kísérleténél nem csak álmossággal kellett megküzdenie, hanem a váratlan havazással is. Hajnali 4:15-kor szállt fel, majd másnap 7:10-kor landolt vitorlázógépével, így 26 óra 55 perces folyamatos repüléssel érte el az új hazai rekordot.
Méray-Horváth Robinak akad egy vetélytársa, Király István személyében, akivel végig sportszerű, egészséges versenyt folytat a vitorlázó repülés terén. Király Pista ugyanis még ugyanebben a hónapban megdönti 29 órás repülési idővel Méray-Horváth Robi rekordját. Robi még szintén 1942 novemberében megdönti Király István rekordját, mert bizonyítottan 33 óra 10 percet repül egyhuzamban.
Méray-Horváth Róbert emellett folyamatosan oktatja a vitorlázógéppel való repülés rejtelmeit, a fővárosban és vidéken is, így idővel büszke lehet tanítványainak sikereire is. Az újabb kihívásokat keresve, 1943.V.30-án magassági rekordot állít fel kétüléses géppel Nándorfehérvárig (ma Belgrád) repülve, elérve a 2.378 méteres magasságot, amelyet Luxemburger Jenő tanítványával tesz meg (együléses géppel a rekordot Tasnádi László tartotta 3.770 méteres magassággal, aki Bánffyhunyadig repült).
1943.VIII.8-án újabb rekordot állít fel, ezúttal távolsági célrepülési megmérettetésben, amely során a Kolozsvár melletti Dezmér repteréig repül 365 km-t. 1944.VII.2-án kétüléses géppel eléri a 4.100 méteres tengerszint feletti magasságot, a Gyöngyös melletti Pipis-hegynél, amellyel nem csak a magyar, hanem világrekordot ér el (addig Wolf Hirth 3.882 m-rel tartotta). Ugyanezen év augusztus elsején újabb repülési rekordot állít fel, mely során egy vihar légáramlatába jutva kerül egyre magasabbra. 4.000 méteren elkezd lefagyni több alkatrész is a vitorlázógépén, amelyet komoly erővel kell tovább irányítania, a jeges részeket letördelve. Pokoli kemény villámlások közepette, jégesőben, több turbulenciás légörvényben sikerült elérnie az 5.778 méteres magasságot, amellyel újabb magyar rekordot ér el.

Emellett kiemelkedő sikereket ér el síelésben is, megnyer számtalan középiskolai bajnokságot, tagja a Levente Mozgalom sí válogatottjának, szlalom és síugró válogatott (utóbbiban kétszer is). 1942-ben Garmisch-Partenkirchenben a legjobb magyar síelő. Az 1943-as svájci magyar középiskolai bajnokságon aranyérmet nyer, szlalomban a második helyen végez, majd ugyanebben az évben műlesiklás versenyszámban az első helyen végez.

Szép teljesítményei nem teszik elbizakodottá. Mindig szerény marad, barátságos, repülős bajtárs, akit mindenki kedvel, és akit mindenki „Munyó” becenéven ismer.
1944. XI.1-én behívják a Repülőakadémiára, amelyet a szovjet csapatok benyomulása elől, a front mögé menekítenek Szentkirályszabadjára a Dunántúlon. Az Akadémia növendékeit átmenetileg vagonokban helyezik el, és szó sem lehet többé repülésről. Robi és társai látják, hogy csak idő kérdése, mielőtt Németországba költöztetik őket, ezért karácsonykor szeretnének elbúcsúzni Budapesten tartózkodó szüleiktől. Sok nehézség után hazajutnak többen szüleikhez, de közben bezárul a szovjet gyűrű Budapest körül. Igaz hazafiként, önként jelentkezik egyetemista társaival, az I. Egyetemi Rohamzászlóaljba. Pár bevetést megélve, sajnos hamar áldozatul esett szeretett fővárosunk védelmében.

Árvay Rezső egyetemista, az Egyetemi Rohamzászlóalj katonája, így emlékszik vissza Robi halálára, közvetlenül a kitörés után pár nappal:

A János Kórháznál találkoztunk a Méray családdal, akik a kórházban épp a fiúkat keresték. Méray-Horváth Róbert – gyerekkori játszótársam, egyébként műegyetemi hallgató -, mint többszörös magyar síbajnok, aranykoszorús vitorlázórepülő, és kiváló sportemberként volt ismert. Az oroszok „kicsi robotra” vitték el és utat takaríttattak vele. Azzal gyanúsították meg, hogy munka közben elszakított egy telefonkábelt, ezért mint „partizánt” agyonlőtték.

Mindez, még 1945. január 7-én nem messze a szülői háztól, a Kútvölgyi úton történt. A Csipke utca 1. szám alatti építési telken temették el. Szülei azonban hosszú hónapokig kutatták, keresték a fiukat fogolytáborokban, kórházakban. Hosszas nyomozás után, a földi maradványait 1945 novemberében exhumálták először. Sípulóveréről, a repülős övéről és a síbakancsáról azonosítják szülei.
Végül 1945.XI.7-én temetik el a Farkasréti Temetőben.

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9ray-Horv%C3%A1th_R%C3%B3bert
Józsa: Egyetemisták 211.o.
 https://www.blikk.hu/aktualis/varszegi-a-leggazdagabb-magyar/kq346g5,
http://www.lakesgc.co.uk/mainwebpages/VGC%20News%201973-2003/No_54_Spring_1985.pdf,
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=5086fbclid=IwAR0qj0sERUrLNtBdWd4T4AF43bLB1BtAKRpSBga2Lw-_pJycQ3hnztWmiGI,