Budapest hídérem 

Egy kimondottan ritka, Budapest ostromához – pontosabban már az újjáépítéséhez – köthető történelmi emléktárgyra lettem figyelmes, amely egy aukciós oldalon negyedmillió forintért kelt el.

Istennek hála, munkám során megismerkedhettem Majlinger Árpáddal, Magyarország egyik legnagyobb emlékérme szakértőjével. Az ő iránymutatásával, szakmai segítségével jártam utána ennek a kimondottan ritka emlékéremnek.

Molnár József numizmatikai szakértő foglalkozott ezzel az emlékéremmel először, 40 évvel Budapest ostromát követően, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum által negyedévente megjelenő szakmai kötetében, a Hadtörténeti Közlemények egyik 1985-ös tanulmányában:

A „Budapest hídérem” a szovjet katonák hősies helytállásának látható jel formájában
történt elismerése. E magyar kitüntetés kevesek körében ismert történelmi dokumentum és numizmatikai kuriózum, ezért tartjuk szükségesnek felidézését és
története ismertetését.

A Ferenc József hidat 1896-ban avatták, még a gyönyörűen virágzó Osztrák-Magyar Monarchia idején. Az utolsó hídszegecset maga a király, Ferenc József verte be.

Szeretett fővárosunk ostromakor, a Pestről Budára visszavonuló magyar és német védősereg már közel nyolcvan napja harcolt – ebből 1945. december 24-étől teljes bekerítésben – a megszálló szovjet haderővel szemben, amikor 1945. január 16-án Josef Berchtenbreiter (1917. május 9. – 1945?, német tartalékos tiszt, 1943-ban súlyosan sebesült, az ostrom végén eltűnt) parancsnoksága alatt, a német műszaki alakulatok felrobbantották a Ferenc József hidat (a háború után Szabadság hídra keresztelték a kommunisták, a beteges német és Habsburg ellenes érzelmük miatt).

Fontos kihangsúlyoznunk, hogy valamennyi Duna hidunkat a németek robbantották fel, nem pedig a magyarok. Magyar részről több visszaemlékezés is fennmaradt a hidak védelméről. Ezeket a kommunista történetírás utólag megpróbálta kisajátítani, meghamisítani úgy, hogy ezeknek a vállalkozásoknak a résztvevőiből kommunista ellenállókat, partizánokat faragtak. Ilyen volt például Gidófalvy Lajos (1901-1945) százados esete is.

Budapest ostromakor elpusztult hidak helyett 1945-46-ban szükséghidak épültek Budapesten.

• 1945. március 17: a Margit híd mellett ideiglenes cölöphidat vertek (alacsony vízállásnál ennek látni maradványait).
• 1945. március-április: a Fővám térnél és a Boráros térnél a hidak roncsaira szükséghidat tettek fából.
• 1945. április 26: katonai szükséghíd készült az Összekötő vasúti hídnál, szintén faszerkezettel.
• 1945. november 18: az elpusztult Erzsébet híd mellett a pesti Petőfi térről a budai Döbrentei térig pontonhíd épült („Petőfi-Böske” becenéven). 

A híd helyreállításánál — tekintettel annak hadműveleti jelentőségére — csak szovjet szakalakulatok beosztottjai dolgoztak. 

Mivel Budapesten a Ferenc József hídnál a legszűkebb a Duna, illetve a két pillére közötti részt robbantották „csak” fel a németek, ennek a rövidnek mondható, hiányzó hídszakasznak a pótlása, helyreállítása tűnt a legegyszerűbb feladatnak. Ezért esett elsőként erre a hídra a választás.

A helyreállításnál, mint másutt, itt is szovjet katonai építő alakulatok segítettek. A különösen kiválóan dolgozóknak magyar emlékérmet adományoztak orosz nyelvű felirattal: „Budapest város nagyrabecsülésének kifejezése, a dicsőséges Vörös Hadsereg hídépítő csapatai hősies teljesítményéért”.

Az érem bronzból készült, 40 mm átmérőjű, 2 mm vastagságú, szabályos kör alakú. Előlapja középrészén a Ferenc József híd, két pillére között, 5 uszályra épített hídszerkezet tartórésszel, hátterében a lerombolt Erzsébet híd, mögötte a megrongált Lánchíd, majd a Budai-hegyek vonulatának domborképe látható.
A jelvény peremének bal alsó részén a tervező neve: IVÁN I. (Iván István 1905-1967, a Budapesti Pénzverde vésnöke).
A hátlap felső harmadában Budapest város koronás címere, alatta az orosz nyelvű szöveg.
A Hídérem szalagjának színe zöld – sárga – piros sávozású, háromszög hajtással.

Budapest székesfőváros polgármestere 1945. április 1-jén rendelte meg a Budapesti Pénzverdétől a Vörös Had­sereg hídépítő alakulatai ré­szére adandó emlékérem elkészítését. Majd április 2-án az orosz hadsereg hídépítő alakulatai részére emlékérem készítését rendeli el (itt máig kérdéses, hogy ekkor már készültek emlékérmek, vagy sem).

1945. április 27-én 60 darab hídérem megrendelése történt.
1945. december 28-án kelt határozatában 150 darab jelvény pótrendelésére ad utasítást, amely arra enged következtetni, hogy a hídéremmel kitüntettek más budapesti Duna híd újjáépítésén dolgozó szovjet katonákat is.

Feltételezhetjük, hogy mivel 1945 áprilisában még zajlottak a harcok szeretett hazánk területén is, mindössze egy félszázadnyi szovjet utász alakulat jutott a budapesti hidak újjáépítésére. Ezért is rendeltek mindössze 60 darabot. E feltételezést erősíti, hogy ennél a hatvan darabnál nem pótrendelés szerepel, tehát ennyit készíthettek összesen. A háború végével újabb szovjet utász alakulatok érkezhettek, akik részére leadták a Budapesti Pénzverdének az újabb 150 hídéremre a pótrendelést. Ha ezzel a minimális 60 + 150 hídérem rendeléssel számolunk, akkor lehetséges, hogy mindössze ez a 210 darab készült el. Az akkori háborús anyaghiány – kiemelten a bronz – szintén ezt a feltételezést erősíti. Abban is szinte biztosak lehetünk, hogy nem érhette el az ezer példányt sem a legyártása, hiszen semmilyen dokumentum, bizonyíték nincs ilyen nagyszámú megrendelésre. Ez lehetne ritka megbecsülésének és értékének egyik oka. A másik, hogy bizonyíthatóan ez volt a háború után elsőként elkészített emlékérem a demokratikus Magyarországon.

Az adományozások 1945 nyarán történtek, kizárólag szovjet katonák részére.

1946. január 11-én hatalmas jégzajlás volt a Dunán, a lezúduló jégtáblák az összes pontonhidat lerombolták, elsodorták, így a Ferenc József híd két hídpillére között, az uszályokra épített faszerkezetű hídpótlást is. Ezzel megszakadt az összeköttetés Buda és Pest között. Ebből okulva, erős, végleges javításról döntöttek. Így az első masszív, stabilan visszaépített hidunk a Ferenc József híd lett. Ünnepélyes újjáavatására 1946. augusztus 20-án került sor, ekkor kapta a Szabadság híd nevet. A teljes szovjet befolyás szomorú lenyomata, hogy a hidat Sztálin képekkel és vörös lobogókkal díszítették.

Összegezve:

1. Kevés példány készült, emiatt kimondottan ritka.

2. Ez volt bizonyítottan az első Budapest székesfőváros által megrendelt emlékérem az ostrom után.

Mi lehet a harmadik ok, amiért még nagyobb az eszmei és anyagi értéke?

3. Az Oroszországi Föderáció törvényben foglalt tiltása, amelyben kimondottan a háborús kitüntetések kereskedelmének próbál gátat szabni:

„Oroszországi Föderáció, az RSFSR vagy a Szovjetunió állami kitüntetéseinek jogellenes megszerzése vagy értékesítése – akár 80 000 rubelig terjedő pénzbírsággal, vagy az elítélt 6 havi jövedelmének megfelelő bírsággal, vagy 1 évig terjedő javító-nevelő munkával, vagy 3 hónapig terjedő elzárással büntetendő.”

De miért volt kénytelen Putyin ezt a 2003. december 8-ai 162-FZ számú szövetségi törvénnyel szigorítani?

Bevallom, engem teljesen ledöbbentett, hogy Oroszországban és a volt Szovjetunió utódállamaiban hány bűncselekmény történt egykori veteránok ellen, hogy a kitüntetéseiket anyagi érdekből megszerezzék.

Példának okáért néhány eset:

A Kalinin-ügy az 1980-as évek bűncselekmény-sorozata, melyben a Kalinin házaspár, Gennagyij és Inna, a Nagy Honvédő Háború veteránjainak kitüntetéseit rabolta el, és a rablások során több gyilkosságot is elkövetett. Három éven keresztül 39 hasonló bűncselekményt követtek el, a Szovjetunió 19 városában. Kalinin és felesége különféle módokon – újságíróként, a helytörténeti mozgalom tagjaiként, vagy diákokként – mutatkoztak be a veteránoknak. Kalinin minden alkalommal interjút kért a veteránoktól, akik boldogan mutatták meg az összes kitüntetésüket. Ezzel a trükkel legalább félszáz veterántól lopták el a kitüntetéseiket, amiket egy orgazdának adtak el. 

A legborzalmasabb Georgij Holosztyakov admirális története, akinek életútja is megrázó: volt fehér-lengyelek fogságában, ahol megkínozták, majd a sztálini tisztogatások idején teljesen ártatlanul börtönbe zárták. Itt még jobban megkínozták, mely során „beismerte”, hogy kémkedett Japánnak, Angliának. Hosszú szibériai börtönbüntetésre ítélték, amelynek a háború vetett véget. Szakértelmére szükség volt, így rehabilitálták.

A Nagy Honvédő Háború alatt, 1941 szeptemberétől 1944 márciusáig Holosztyakov, mint a Novorosszijszki Haditengerészeti Bázis vezérkari főnöke, részt vett Novorosszijszk hősies védelmében. Miután 1942-ben ellentengernaggyá léptették elő, 1944-ben átvette a Dunai Haditengerészeti Flottilla parancsnokságát, amelynek tengerészei harcoltak Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria vizein, a Dunán. 1945. május 24-én Georgij Holosztyakovot altengernaggyá léptették elő. A háború után feleségül vette Natalja Szidorovát, Cezar Kunikov (a Szovjetunió Hőse, megh.: 1943) özvegyét.

Sajnos, Holosztyakov és felesége is áldozatul esett a Kalinin-házaspárnak. Őket is egy riport elkészítése ürügyén keresték meg a bűnözők. Beengedték Kalininékat a lakásukba, ahol Kalinin egy feszítővassal agyonverte a házaspárt, majd 40 kitüntetéssel, 3  kristályvázával, felespohár-készlettel és egy zászlóval távoztak. Holosztyakov meggyilkolásának híre eljutott Jurij Andropovhoz, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárához, aki elrendelte az ügy lehető leggyorsabb megoldását. A nyomozók katonai kitüntetések felvásárlásáról adtak fel hirdetést, ennek köszönhetően az orgazda, majd annak megtörése után a gyilkos páros került rendőrkézre. Kalinint golyó általi halálra ítélték, feleségét 15 évre. A hóhér annyira feldühödött a végig flegmán viselkedő Kalininra, hogy egy helyett 3 golyót repített a fejébe.

2. eset

Egy 88 éves háborús veterán nőt öltek meg bűnözők, akik ellopták a kitüntetéseit. A helyi rendőrség azután kapott bejelentést a veteránnal történtekről, miután a rokonai riasztották a rendőrséget.

A Cskalov utcai lakásba bejutott rendőrök megdöbbentek a látottakon: a lakás tulajdonosának testén számos zúzódás látszott, az elkövetők halálra verték. Kisebb pénzösszeg, valamint a nő katonai kitüntetései – rendjelek és kitüntetési érmek – hiányoztak a lakásból. Néhány órán belül a rendvédelmi szervek azonosították a gyanúsítottakat – egy 50 éves helyi nőt és 42 éves élettársát. Kiderült, hogy egy közelben lakó nő napi 20 rubelért segített az idős asszonynak a házimunkában. Április elején a nő és élettársa megegyeztek abban, hogy ellopják az idős veterán pénzét.

Az új házvezetőnő az idős asszony otthonába beengedte a partnerét. Együtt megfenyegették és pénzt követeltek tőle, majd amikor az visszautasította, megverték és megpróbálták megfojtani. Az idős asszony szíve feladta, és meghalt. A bűnözők ellopták a legértékesebb tárgyakat, amiket csak találtak: az elhunyt nő katonai kitüntetéseit és egy kisebb összeget. Mindkét gyilkost őrizetbe vették, és bűnügyi nyomozás folyik az ügyben.

3. eset

A kalinyingrádi régióban egy helyi lakost állítottak bíróság elé, akit azzal vádoltak, hogy 2011-ben meggyilkolt egy második világháborús veteránt.

A nyomozók szerint 2011. január 25-én éjjel a vádlott és egy ismerőse betört egy 88 éves második világháborús veterán, Fjodor Szirec lakásába. Az elkövetők a veteránt megverték, nyakon szúrták, majd megfojtották. A gyanúsítottak ezután 280 000 rubelt loptak el a nyugdíjas lakásából, valamint a Szovjetunió és az Orosz Föderáció állami kitüntetéseit, köztük a Honvédő Háború Rendjének II. osztályát, és a Bátorságért Érmet. Fjodor Szirec végigszolgálta a háborút, német fogságba esett, majd megszökött. A tolvajok szó szerint letépték az érmeket a veterán díszegyenruhájáról, és zsákmány után kutatva széttúrták a lakását.

Összegezve a történteket, az 1945 áprilisában, a Budapest Székesfőváros által megrendelt, júniusban legyártott „Budapest újjáépítéséért hídérem” kimondottan ritka kitüntetés. Eszmei és anyagi értékét növeli, hogy kevés, pár száz darab készült belőle, illetve bizonyítottan ez volt az ostrom után elkészített első emlékérme Budapesten. Végül – mivel csak szovjet katonák kapták – hazai előkerülésének lehetősége minimális, a volt szovjet utódállamokban kialakult veteránokat ért lopások, rablások és gyilkosságok bűnügyi esetei, amelyek a kitüntetéseikért történt, törvényt hoztak, mellyel tiltják e kitüntetésekkel való kereskedelmet. Beszerzése, akár csak egy kiállításra, így szinte lehetetlen.

Köszönet Majlinger Árpád numizmatikus úrnak a szakmai segítségéért!

Forrás: Molnár József: 40 éves a „Budapest hídérem” – Hadtörténeti Közlemények, 1985.,
https://epa.oszk.hu/00000/00018/00149/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_1985_01_062-073.pdf
Szabadság híd – Wikipédia https://share.google/qFpcWWsOoJqPABbIU,
Budapest hídjai a város ostromában | archivnet.huhttps://share.google/UAsIFyLTxZN4Dsdqd,
https://www.consultant.ru/document/cons_doc_LAW_10699/b94953078ba2dbd2668ca4ae1dd3a16b736fcd68/,
https://stolicaonego.ru/news/37126/, https://www.google.com/amp/s/lenta.ru/articles/2022/11/12/banda/amp/,
Újjáépítették, de a díszítését és a nevét megváltoztatták – 75 éve adták át a Szabadság hidat https://share.google/pxY1iMWtUVPNNIp6d ,
veteránok meggyilkolásairól cikkek: https://www.google.com/search?client=firefox-b-d&q=%D0%B7%D0%B0+%D0%BD%D0%B0%D0%B3%D1%80%D0%B0%D0%B4%D0%B8+%D1%83%D0%B1%D0%B8%D0%BB%D0%B8+%D0%B2%D0%B5%D1%82%D0%B5%D1%80%D0%B0%D0%BD%D0%B0