Lemberkovics Alajos vezérőrnagy
Katonahőseink

Lemberkovics Alajos vezérőrnagy

Lemberkovics Alajos vezérőrnagy
(Négyes, 1888.VI.14. – Tököl, 1956.l.20.)
1906.VIII.18-án avatják hadapród tiszthelyettessé a Magyar Királyi Nagyváradi Honvéd Hadapródiskolán. Először a trencséni 15. honvéd gyalogezredhez kerül, majd 1914.VIII.28-tól az újonnan felállított m.kir. l.honvéd kerékpáros századnál, – később zászlóaljnál – szolgál különböző beosztásokban, a háború végére már a zászlóalj parancsnoka. 1919-ben belép a Nemzeti Hadseregbe, amellyel örökre kivívta magának a kommunisták haragját. A két világháború között, jobbára kerékpáros alakulatoknál szolgál. 1933.XI.1-től 1938.V.1-ig az 5. “Kiss Ernő” kerékpáros zászlóalj parancsnoka.
1937.V.1-től ezredessé léptetik elő. 1938.V.1-től a debreceni 11. Bocskai István hajdúezred parancsnoka 1941.lll.1-ig. 1940.XI.1-től tábornagyi rangra emelik, 1941.VIII.1-től a pécsi IV.hadtest közigazgatási vezetője. 1942.IV.1-től a Magyar Megszálló Erőkhöz tartozó 108. könnyű hadosztály parancsnoka Ukrajnában.
1942.XI.1-től nyugállományba helyezik. 1944.IX.7-én reaktiválják, és Hajdú vármegye közigazgatási parancsnokává nevezik ki. A front haladtával, 1944. novemberétől már Pest vármegye közigazgatási parancsnoka. Így kerül az ostromlott fővárosunkba, majd az 52 napos szovjet gyűrűből való kitörés során, idős kora ellenére vág neki a történelem egyik legreménytelenebb katonai vállalkozásának, a kitörésnek 1945.ll.11-én.

A kitörésben részt vett Adolf John (8. SS-lovashadosztály, 8. légvédelmi tüzérosztály 2. ütegének 21 éves tiszthelyettese) visszaemlékezésében, vélhetően őt említi:

Én is a boldogabbik felemen csúszok le a hegyoldalban a fák között. Alul egy vizesárok, amiben egy kilőtt német harckocsi áll. Kétszáz méteres nyílt téren kell átfutni, amit egy orosz géppuska pásztáz egy kőfejtőből. Néhányan megsebesülnek, de elvánszorognak egy téglagyárig. (…) Rövid pihenés után még egyszer tíz métert kell átrohanni egy nyílt terepen, aztán újra bejutunk a védelmező erdőbe. Délután 2 óra van. Találkozom két fiatal nővel, magas sarkú cipőben és selyemharisnyában vannak. Istenem, micsoda őrültek, azt hitték, ez valami séta? Úgy látszik a szovjettől való félelmük mindent legyőz. Az út szélén egy öreg, ősz magyar tábornok ül, mellén sok kitüntetéssel, fáradtan.

A kitörésben még egy magyar tábornok jutott ki sikeresen a Budai-hegyekbe, Billnitzer Ernő a rohamtüzérség legendás parancsnoka. Azonban vele végig ott volt Garád Róbert rohamtüzér hadnagy, emellett sem Garád Róbert, sem Billnitzer Ernő emlékirataikban nem említenek maguk mellett nőket a Budai-hegyekben a kitörés során, csak a Budai Várból való megindulásuknál, illetve a Törökvészi út végénél, amikor elérik az erdőt.

A Budai-hegyekben esik szovjet hadifogságba 1945.ll.14-én, ahonnan 1951.lll.5-én térhetett csak haza. Azonban itthon a varva várt szabadság helyett, a kommunisták azonnal letartóztatják, a Budapesti Katonai Törvényszék 1951.V.4-én háborús bűnösként 6 évi börtönre ítéli. A tököli rabkórházban adta vissza lelkét a Tetemtőnek.

Forrás: Billnitzer Ernő: Két világháború emlékei
Ungváry Krisztián: Utak a senkiföldjén – kitörés 1945 könyvének 286. oldalán
kiemelt köszönet Lemberkovics Alajos utódainak önzetlen segítségükért.