Simon László Imre százados

Simon László Imre százados
(Pécs, 1910.I.8. – Hantos, 1997.X.5.)
Polgári foglalkozása: tanító. Tényleges katonai szolgálatát 1932. október 1. – 1933. július 1. között teljesítette a pécsi 8. gyalogezrednél. A tartalékos tiszti vizsgát 1937. július 28-án tette le, majd 1940 őszén részt vesz az észak-erdélyi bevonulásban, kiérdemelve ezzel az Erdélyi Emlékérmet. 1942. jún. 13-án a sárbogárdi 18/II. zászlóalj szakaszparancsnokaként elvonult a 2. hadsereg Don menti hadszínterére, ahol aug.17-én a harcok során súlyos gránátszilánk sérülést szenved, amellyel a hátországban fél évig kórházi kezelésre szorul. A doni harcokban tanúsított bátor magatartásáért és sebesüléséért megkapja a Tűzkereszt I. fokozata koszorúval és kardokkal – egy sebesülési pánttal kitüntetést, majd 1942. dec. 11-én a Kormányzói dicsérő elismerés Magyar Koronás bronzérem hadiszalagon a kardokkal kitüntetést. 1943. jan. 1-én próbaszolgálatos főhadnaggyá, majd 1944. jún. 30-án századossá léptetik elő. 1944. szept. 8-ától a 12. tartalék hadosztály 48/II. zászlóaljának századparancsnokaként folyamatosan részt vesz szeretett hazánk területén vívott védelmi harcokban, egészen a dél-erdélyi, a Duna-Tisza közi harcoktól, a pesti Attila védvonalban, majd a fővárosunkban, egészen a kitörésig. A kitörés során 1945. feb. 13-án esett szovjet fogságba. A hadifogságból 1947. júl. 23-án tért haza.
Forrás: Aradi Gábor – Szabó Péter: A tolnai hadosztály a Don-kanyarban