Rátz Tibor főhadnagy

Nemes nagylaki Rátz Tibor főhadnagy (1920 – 1945) Ludovikát végzett tüzér tiszt, 1941-ben kezdte meg katonai szolgálatát hadnagyi rendfokozatban. 1944-ben kerül át főhadnagyként az új, és egyben elit fegyvernemhez, a rohamtüzérséghez. Az 1. Rohamtüzér osztály 1. üteg parancsnokaként harcol a Keleti fronton, majd hazánk területén. Az ősi magyar katonai virtus és remek harci szellem egyik legszebb példája, hogy Rátz főhadnagy ütegével parancs nélkül, azzal az indokkal, hogy állomáshelyükön nincsenek eléggé kihasználva, önhatalmúlag eltávozott és csatlakozott Dél-Buda előterében induló támadáshoz.
Rátz főhadnagy a 7 Zrínyi II rohamtarackjával Baracskától vett részt egy összehangolt támadásban, a 8 km-re lévő Rácszentpéter visszafoglalásában. A támadásban mindössze 30 német gránátos vett részt Puriger hadnagy vezetésével, a főerőt magyarok adták: 10. gépkocsizó rohamszázad, a 10/1, a 10/3 és Rátz 1/3 rohamtüzér ütege. 1944. december 7-én összesen 11 rohamtarackkal, ráültetett gyalogsággal beletámadtak a szovjet 108. gárdalövész hadosztály harcrendjébe, amely gyors és példás katonai sikert aratott.
A támadás 8:30-kor indult Martonvásárról, majd Baracskától 1 km-re keletre megtörtént az első összecsapás a szovjetekkel. A rohamtarackok tüze szétugrasztotta a kukoricásban megbúvó szovjet gyalogságot. Hamarosan a harccsoport szovjet páncéltörő ágyúkat azonosított a Baracskától 3-4 km-re folyó Váli-víz mentén található tanyáknál. A rohamtüzéreknek a kukoricásból történő hirtelen felbukkanásának köszönhetően, a szovjet páncéltörő ágyúk kezelőszemélyzetének nem sikerült gyorsan irányba állítaniuk az út felé beállított harci eszközeiket.
Az oroszoknak csak néhány rosszul leadott lövésre futotta, majd az elsőként a kukoricásból az útra kifutó Névery László zászlós Zrínyi II rohamlövege egyből négy páncéltörő ágyút semlegesített. Az ágyúk kezelői elmenekültek, csatlakozva a már kukoricásból megugrasztott szovjet gyalogságukhoz.
A Váli-vízhez érve, derékig érő vízben próbáltak menekülni, amikor beérték őket a rohamtüzéreink, iszonyatos pusztítást végezve soraikban. A támadás folytatódott Rácszentpéter felé. Az úton mindenhol elhagyott szovjet lövegek, aknavetők és géppuskák voltak. Rácszentpéter visszafoglalása gyorsan történt, itt Hanák százados a német szakaszt és 3 rohamlöveget egy magyar rajjal körvédelemre rendelte.
Rátz főhadnagy még két rohamlöveggel tovább támadt nyugati irányba, ahol még egy szovjet páncéltörő ágyút kilőtt, majd a vasúti töltésig nyomult előre. Rohamtüzéreink közeledtére a szovjetek visszavonultak a töltésről, eközben felrobbantották egyik páncéltörő ágyújukat.
A vasúti töltésre egy korábban kiásott harckocsiárok miatt már nem tudtak a mieink felkapaszkodni. 14 órakor indult vissza a harccsoport, leszámítva a Baracskán körvédelemre visszamaradt erőket. A Baracskába visszavezető úton összeszedték a szovjetek által hátrahagyott hadianyagot, a környező tanyákban még megbújt szovjetek közül még sokat foglyul ejtettek. Minden rohamtarackra egy zsákmányolt löveg volt akasztva, amikor Baracskától másfél kilométerre egy öregember figyelmeztette a mieinket, hogy a közeli kastélyban 150 szovjet katona van, a faluban pedig további 200 ellenséges katona állomásozik. Rohamtüzéreink Rátz főhadnaggyal az élen azonnal géppisztolyt és kézigránátot ragadtak, s egy horhos takarásában meglepték a szovjeteket, a kastélyt birtokba vették, az ott bezárt magyar foglyokat és nőket kiszabadították.
Éjfél előtt másfél órával értek vissza Baracskára. Hanák százados haladt az élen, egy ház falánál észrevett egy alakot, akit németül és magyarul is felszólított, hogy tájékozódás céljából jöjjön a páncéloshoz. A sötétben lévő alak erre elinalt, de még időben leterítette őt egy lövéssel, a rohamlövegre felkapaszkodva utazó katona. Kiderült, hogy az ismeretlen alak egy szovjet tüzér megfigyelő volt, aki még utolsó erejéből odakiáltott a közelben lévő páncéltörő ágyúhoz. A szovjet löveg tüzelni kezdett, a sötétben a mieink csak a torkolattüzét látták, majd irányába három lövést leadva, teljes sebességgel megindultak felé. Hanák százados rohamtarackját is több lövés érte, le is fulladt. Hanák Sándor azt hitte láncszakadás történt, kiszállt megnézni, s akkor látta, hogy a szovjet 45-ös ágyút legázolták, kezelői elmenekültek. Mivel félő volt, hogy saját páncélelhárításba ütköznek, előre küldött egy felderítő egységet, akiknek sikerült is felvennie a kapcsolatot a németekkel, így a harccsoport gond nélkül ért vissza Martonvásárra.
Hanák Sándor rohamtüzér százados jelentése szerint, a december 7-i ellentámadásban az alábbi veszteségeket okozták a szovjeteknek: kb. 220-250 halott, 22 hadifogoly, 13 darab 7,62 cm-es páncéltörő ágyú, egy 15 cm-es löveg, egy 4,5 cm-es páncéltörő ágyú, három aknavető (2 db 8,2 cm-es, 1 db 50 mm-es), öt nehéz géppuska, két golyószóró, 20 géppisztoly, 20 karabély, 3 tehergépkocsi (ebből kettő sérült), 13 ló és végül négy országos jármű. Emellett a rohamtüzér harccsoport kiszabadított 40 magyar hadifoglyot, 30 polgári személyt – köztük fiatal nőket. Eközben saját veszteség mindössze hat magyar sebesült, de a megerőltetett üzembevétel végett, öt rohamtarack legalább egy hétre kiesett a harcokból, üzemhiba miatt szerelésre szorultak.
E hadisiker végett, Rátz Tibor főhadnagy a már meglévő I. osztályú Tűzkereszt, Magyar Érdemrend lovagkeresztje és a II. osztályú Német Vaskereszt mellé elnyerte a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét is, a következő indoklással: „1944. évi december hó 7-én Rácszentpéter ellen intézett támadásnál, valamint december hó 11-én Érdófalu ellen intézett támadásnál ütegét kimagasló körültekintéssel és bátorsággal vezette, így a támadások sikeres végrehajtásához nagyban hozzájárult.
December 11-én ütegének egyik kilőtt lövegét teljesen egyedül kimentette. Kimagasló személyes bátorságról tett tanúbizonyságot.
„Szeretett fővárosunk ostromakor számos esetben hívták segítségül Zrínyi rohamlövegével, így számos esetben hol Pesten, hol Budán volt bevetésen. Visszaemlékezők említik, hogy szó szerint nem volt ideje aludni, mert egyfolytában bevetéseken volt. 1944.dec.29-én egységével sikeresen visszafoglalta a Kelenföldi pályaudvart a Budapest őrzászlóalj és a Morlin csoport támogatásával. A rohamtüzérek harci virtusára és bátorságára ékes példa, hogy az egyik rohamtüzér tiszt egészen a XI. Ringló utcáig nyomult előre, több száz oroszt megfutamítva, majd bement a menyasszonyáért a jobb első házba. Érdekességnek megjegyzendő, hogy Rátz Tibor főhadnagy édesapja az a Rátz Jenő (1882-1952), aki Magyarország honvédelmi minisztere volt a Sztójay-kormányban 1938.05.14 – 1938.11.15 között. Így kapcsolatai révén bármilyen más biztonságosabb területre és kényelmesebb beosztásba helyezhette volna fiát, ehelyett az elit fegyvernemhez tartozó rohamtüzérségnél szolgálta szeretett hazánkat.Sebesülten esett szovjet fogságba Buda elestekor. A hadifogságából kétszer is szökni próbált, a második alkalommal egy szovjet őrtől halálos sebet kapott, amelybe belehalt.

Forrás: Hingyi László: Budapest ostroma lll. kötet 136.o. és 173.o.,
Kerekes András: „Szigetvári Zrínyik” Budapest védelmében (megjelent a Hadtörténeti Közlemények 131. évfolyam, 2018. márciusi számában)
A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és a testvérintézetek összefoglalt története II. kötet 620-623.o.
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma 27.o.