Bodó Tihamér huszárszázados
Bodó Tihamér huszárszázados
(Feketetó, 1913.VII.29. – Willmington/USA/ 1982.IV.1.)
Római katolikus családban született, nemesi előnévre jogosultként, a teljes neve diósadi Bodó Tihamér. Édesanyja: Somjay Aranka, édesapja diósadi Bodó János országgyűlési képviselő, aki emellett katona múltja végett, őrnagyi rendfokozattal került nyugállományba.
1935.VIII.20-án avatják hadnaggyá a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián, ahonnan Ceglédre kerül a 2/5. lovasszázad egyik szakaszparancsnokaként. 1940.január közepétől Székesfehérváron repülő-megfigyelői tanfolyamra vezénylik, amelyet sikeresen végez el. 1942.lll.31-én századossá léptetik elő. Szolgál egy ideig Kecskeméten és Szentesen, míg visszakerülvén eredeti alakulatához, a ceglédi 2/5. lovasszázadnak már ő lesz annak parancsnoka. 1944-ben Várpalotán elvégzi a nehéz páncéltörő ágyús tanfolyamot, majd egyből átveszi Szabadkán az ezred közvetlen ágyús század parancsnokságát. 1944.VI.12-től folyamatosan frontszolgálatot teljesít, kiemelkedően bátor magatartásáért, haditetteiért elnyeri a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal kitüntetést.
Tomka Emil huszár alezredes hadinaplójában is megemlíti nevét, a szentesi hídfőnél vívott védelmi harcok során:
8.h. körül a berekháti vasútállomást védő 3. századot erős harckocsi támadás érte. Bodó Tihamér páncéltörő ágyúi itt hat T-34-est kilőttek, mire a többi, a szomszédban lévő téglagyár mellett keresett menedéket.
(A Szentesnél vívott komoly harcokra ékes példa, hogy a háború alatt, mindössze 41 darab adományozás történt a Magyar Arany Vitézségi Éremből, amelyből egyet Bakondy Imre törzsőrmester itt nyert el. Illetve ennek tisztek részére létrehozott változatából, a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremből vitéz alsótorjai Vastagh György ezredes hősi halála miatt, posztumusz érdemelte ki ezt, az összesen 22 darab magyar tisztek részére történt adományozásból, amelyet tizenharmadikként kapott meg. Mindez azért kiemelendő, hogy kellően érezhető, megbecsülendő legyen, eme ritka kitüntetések elnyerésekhez nyújtott katonai teljesítmény).
Az Alföldről folyamatosan részt vesz a védelmi harcokban, s azon kevesek közé tartozik a huszár alakulatokból, akik a bekerített ostromgyűrűben rekedtek. Fővárosunk védelmi harcaiban kezdetektől, az 1945.ll.6-án történő szovjet hadifogságba eséséig végig harcolt.
A sztálini pokolból 1947.IX.30-án tér haza, majd mint osztályellenséget eltávolítják a hadseregből, csak segédmunkásként foglalkoztatja a kommunista rendszer. Így lesz foltozó cipész, szőlőmunkás, kerékjavító és vulkanizáló, majd egykori katona-bajtársa ajánlásával teherautó sofőr. Rövidesen újból állást kellett változtatnia, így segédmunkás egy építkezésnél, majd rakodó a fuvarosoknál. Az 1956-os szabadságharcunk leverése után, 1956.XI.25-én elhagyja szeretett hazánkat, s családjával az Amerikai Egyesült Államokban telepszik le, ahol a Dupont kémiai vállalatnál, majd 1978-as nyugdíjazásáig egy bankban dolgozik.
Forrás: Bene János – Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-1945 Heraldika Kiadó 2006, 53.o.,
Tomka Emil: Harctéri napló 1944-1945, https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Magyar_Vit%C3%A9zs%C3%A9gi_%C3%89rem,
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/adatbazis/szovjet-taborok-magyar-foglyai/adatlap/2EB1F33DA59E47C510029E6B7FC4EE0C?search=bod%C3%B3%20tiham%C3%A9r&term=eyJxIjoiYm9kXHUwMGYzIHRpaGFtXHUwMGU5ciIsImZxIjp7ImRiX2lkIjp7IjUzYzNiY2U2NmU0M2JlNGYyMDk1NTY1MThjMmZjYjU0IjoiMjkzIn19LCJzb3J0Ijoic2NvcmUiLCJhcSI6IiIsImFxVHlwZSI6IiJ9&curr=1