Rajki Dezső rendőr hadnagy

Rajki Dezső rendőr hadnagy
(Zalaegerszeg, 1920.XII.1. – Mosonmagyaróvár, 2000.III.14.)
Édesanyja Csontos Irén. Tanulmányai végeztével, 1940.XII.2-án a 17/III. zászlóalj géppuskás századához vonult be tényleges katonai szolgálatra.
Elvégezte a tartalékos tiszti iskola I-II. évfolyamát, majd csapattestével részt vett az 1941 áprilisi délvidéki hadműveletben, amellyel kiérdemelte a Délvidéki Emlékérmet. 1942.V.4-én hadapród őrmesterként, mint a 17/III. zászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. Keménységére és katonai teljesítményére jó példa, hogy a Dontól való visszavonulás során, 1943.I.29-én másodfokú fagyási sérülést szenvedett. Bátorságáért és harci teljesítményéért elnyerte a Tűzkereszt I. fokozata koszorúval és kardokkal kitüntetést. 1943.XI.3. és 1944.I.10. között csapatteste muraközi kihelyezése végett szolgálattételre hívták be. 1944.VII.15-től a rendőrség állományába került, s a magyar királyi rendőrség budapesti főparancsnokságára osztották be, mint rendőrfelügyelő gyakornok, ekkor már rendőr hadnagy rendfokozatban. Egy rendőralakulattal 1944.XII.25-étől részt vett a főváros védelmi harcaiban. A Budai Várból történő kitörés során, 1945.II.13-án szovjet hadifogságba esett, – feltételezhetően a Budakeszi út 49. Manréza Jezsuita Lelkigyakorlatos Ház és a Kis-Hárs-hegy lankáin volt Cserkészpark közötti területen – mivel a kitörés után, ezen a részen találtak rendőrsisakokat és átlőtt rohamsisakokat. Leleményességének és bátorságának köszönhetően Budafok-Hárosnál sikeresen megszökött. Február 28-án jelentkezett az új rendőrségnél, s az igazoló eljárás után, mint rendőr hadnagy, majd főhadnagy a mosonmagyaróvári rendőrkapitányságon teljesített szolgálatot. Az 1956 évi forradalomban és szabadságharcban való részvétele miatt az ÁVH 1957.IV.1-én letartóztatta. Még ebben az évben a Győr Megyei Bíróság B. 1082/1957/7. számú ítéletével – egyes jogoktól való 3 éves eltiltás és a vagyonelkobzáson kívül – „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányú mozgalomban való tevékeny részvétel büntette miatt 3 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztést” szabott ki rá. 1958.XI.24-én honvéddé fokozták le. 1993-ban rehabilitálták, visszaadták rendfokozatát, egyben századossá léptették elő. 

Forrás: Szabó Péter: Zalai honvédek a Donnál 139.o., Hingyi László: Budapest ostroma III. kötet 88.o.