Szentgyörgyvölgyi Gábor huszárszázados

Szentgyörgyvölgyi Gábor huszárszázados
(Érd, 1911.VII.6. – Budapest, 1948.I.4.)
Református családban született, édesanyja Göschel Erzsébet, apja Durkó Gábor császári és királyi huszárszázados, aki 1933-ban változtatta meg vezetéknevüket Szentgyörgyvölgyire.
1933.VIII.30-án avatták hadnaggyá a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián, majd onnan Pécsre vezénylik a 4. vonatosztaghoz. Később szolgált még Debrecenben, Nyíregyházán, Komáromban, miközben 1937.XI.1-én a főhadnagyi rendfokozatot nyerte el. A 4/5. lovasszázad tisztjeként részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásban, majd a délvidéki hadműveletben, amellyel mindhárom emlékérmet kiérdemelte. 1941 júliusától – novemberéig lovasszázada parancsnokaként frontszolgálatot teljesített az ukrajnai hadműveletekben, majd onnan hazatérésekor érdemeiért 1941.XI.1-én századossá léptették elő. Alakulatával 1944 nyarától, kora őszig a fehérorosz és lengyel területen vívott hadműveletekben vett részt. A magyarországi harcok kezdetén, 1944.IX.15-től a 4. huszárezrednél, mint ezred másodsegédtiszt teljesített szolgálatot, míg sebesülése miatt, 1944.X.24. – XI.29. között a budapesti Honvédkórházban kezelték.Fővárosunk ostromakor a 4. huszárezreddel vett részt a védelmi harcokban, végül a kitöréskor az ezredparancsnoksággal indultak el a Bethlen udvarból valamennyien, s az egyenlőtlen küzdelemben az új Szent János kórháznál estek szovjet hadifogságba 1945.II.12-én. A borzasztóan mostoha bolsevista lágerből 1947.VII.21-én tért haza, rá fél évre adta vissza lelkét a Teremtőnek, a fogságban szerzett betegségének köszönhetően.

Forrás: Bene János – Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-1945, 275.o., Az elsodort város 122.o.