Bakó Barnabás tüzér őrnagy
Katonahőseink

Bakó Barnabás tüzér őrnagy

nemes hetei Bakó Barnabás tüzér őrnagy
(Budapest, 1907.IV.17. – Budapest, 1988.V.9.)
Magyar nemesi család sarja, édesapja nemes hetei Bakó László, édesanyja: Tömösváry Irma. 1929. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián, 1932.szept.1-től főhadnagy, 1939.nov.1-től százados. Az észak-erdélyi bevonulásban a villányi 15. határvadász üteg parancsnokaként vett részt. A háború alatt szolgált a marosvásárhelyi 27. tábori tüzérosztálynál, a kassai 2. gépkocsizó tüzérosztálynál, majd az új, elit fegyvernemnél a 8. rohamtüzérosztálynál, végül 1944.ápr.1-től a kassai 24. rohamtüzérosztály parancsnokának nevezték ki, majd rá két hónappal, 1944.jún.1-én őrnaggyá léptették elő.
Folyamatosan harcolva szorul fővárosunkba, a rohamtüzér osztálya részeivel. Kiemelkedően bátran harcol a Pest előterében kiépített Attila védvonalban, majd Pesten. A magyar rohamtüzérekből szervezett, Billnitzer Ernő vezérőrnagy parancsnoksága alatti csoport 1944 utolsó napjaiban a rákoskeresztúri Új Köztemetőnél védekezett. Uhrin Pál hadapród őrmester, a 24. rohamtüzérosztály tartalékos tisztjelöltje szakaszával 1944. december 27. óta a temető melletti erdő szélén volt beásva, a vasúti töltésnél pedig a szovjetek. Innen kellett kivetni az ellenséget. Visszaemlékezése szerint: „A támadásunkat, amely december 31-én történt, szerencse kísérte, és az oroszokat lövészárkaikból kizavartuk és közben két orosz tisztet fogságba ejtettünk, és több orosz katona elesett.
Szilveszter napján egész nap szólt a hangszóró, melyben az oroszok üzentek, hogy egyetlen egy rohamtüzért sem hagynak élve, és szólt a Bajtárs, ma még tán csak öt perc az élet – című dal.

Valóban, 1945. január 1-jén elkezdték verni az állásainkat aknavetőkkel, ágyúkkal, géppuskákkal, kb. 10 perc múlva az erdősávra helyezték a tüzet, mire kinéztem a lövészárokból, az oroszok már kb. 120 méterre voltak állásainktól. Erre parancsot adtam a visszavonulásra, mivel nekünk csak golyószóróink és puskáink voltak. A visszavonulásnál kb.50 méter nyílt terepen kellett visszavonulni az erdősávig, és utána pedig a rákoskeresztúri temetőt értük el, ahol sírkövek között folytatódott a harc.

A sötétség leple alatt visszavonultunk a kőbányai Drasche téglagyár környékére, ahol rendeződtünk és visszavonultunk egészen a Népligetben kiásott lövészárkokba, de itt már olyan kevesen voltunk, hogy Bakó Barnabás őrnagy nekem adott parancsot, hogy helyezzem el az őrszemeket úgy, hogy váratlan támadás ne érjen minket.

Oly hosszú volt a lövészárkokban az üres hely, hogy egy-egy őrszemet kettő-, háromszáz méterre helyeztem el, mert alig voltunk harmincan. Annyira ki volt merülve az egység, hogy voltak olyanok, akik állva elaludtak a lövészárkokban. Nekem a lelkemre kötötte Bakó őrnagy úr, hogy ne hagyjam elaludni az őrszemeket, és így egész éjszaka sétáltam a lövészárkokban és elbeszélgettem az őrségben álló honvédekkel. Másnap visszavonultunk egészen a pesti Vigadóba.”

A kitörésben nem vett részt, így 1945.február 11-én esett szovjet fogságba. Kiemelkedő bátorságáért elnyerte a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetést. A szovjet lágerekből 1948.máj.18-án térhetett haza.

Forrás: Berekméri Árpád-Róbert: Fegyver alatt (2008), Babucs Zoltán tanulmánya, amely megjelent a Magyar7 hetilap 2020/52-es számában,  https://ma7.sk/kavezo/budapest-ostroma-hiaba-menekulsz-hiaba-futsz