Gencsy-Tibor-huszarfhdgy.
Katonahőseink

Gencsy Tibor huszár főhadnagy

Gencsy Tibor huszár főhadnagy
(Kisléta, 1918.V.29 – Budapest, 2007.VII.20)
Református családba született, édesapja gencsi és érmihályfalvi Gencsy Károly földbirtokos, édesanyja: Újfalussy Eszter. A gimnáziumi érettségi után tényleges katonai szolgálatra a 4. huszárezredhez vonult be.
1940.jan.1-én zászlóssá, majd véglegesítése után júliustól hadnaggyá léptetik elő. A 4/5 lovasszázad I. szakaszparancsnokaként részt vesz az észak-erdélyi bevonulásban, majd a délvidéki hadműveletekben. Pápán ejtőernyős ugrótanfolyamot végez, majd Ukrajnában frontszolgálatot teljesít, később a Kárpátokban, Rahón sítanfolyamon vesz részt. Emellett az egyik legsikeresebb versenylovasnak számít.
1943.aug.1-én főhadnaggyá léptetik elő, Alagra vezénylik a Honvéd Versenyistállóhoz, hogy versenyekre készüljön, de alakulata frontra vezénylésének hírére visszakérte magát, – ekkor mondta: “Nem sportolhatok a versenypályán akkor, amikor a katonáim a tűzvonalban életüket kockáztatják!” – s 1944.június 19-től mint a 4/I. huszárosztály rohamszakasz parancsnoka újból frontszolgálatot teljesít.
1944.aug.25-én Krzestinnél megsebesül, abból felgyógyúlva már magyar hadszíntéren harcol. Fővárosunk előterében, 1944.nov.21-én Ráckevén már hadosztálynyi erővel támadó szovjet erőket verik vissza, az ott védelmi állásban lévő huszárjaink. 
Gencsy Tibornak, a 4. huszárezred rohamfélszázadának parancsnokának visszaemlékezéséből:

“Az ellenséges csapatok, egységes fürt szerű sűrűségben közeledtek a vasútvonalhoz, ahol embereimmel a község végén állásba mentem. Büntető alakulatok lehettek, “rohamvízzel” erősen átitatva. Egy-egy lövedék így két-három testet üthetett át. Aztán néhány utántöltés, és szétszóródtak, és a falut kerülve igyekeztek a hátunkba. Sok érdekes jelenetet figyeltem meg közvetlen közelből. Az óra, a csaszi fontosabb volt, mint az élet. A “rekordot” különben egy elesett román tartotta. Tizennégy karórát számoltunk meg rajta! Az oroszok a rabláson kívül főleg a nőket hajkurászták. Az említett utcai harc közben látom, hogy három szovjet katona heves lövöldözés közepette egy menekülő nőt vesz üldözőbe. A két hátulsót sikerült „leállítanom”…, közben Ádám András huszárom egy ellenséges katonával dulakodik. A nap a szemembe süt, nyolcvan méter távolságból egy egyenes golyó a szovjet katona kiálló fenekébe Ádámot kimenti szorult helyzetéből. Remélem ma is él, s talán az orosz is megúszta ennyivel…Másnap, némi harckocsi támogatással ellentámadás. Az ellenség már nem ugyanaz, remekül álcázott gödreikben komoly ellenállást tanúsít, legtöbbjükkel nyak-, és fejlövéssel végeztünk. Ezekben a harcokban esett el két kedves, Ócsáról való emberem, Nagy János őrvezető és Bán János szakaszvezető. Mindkettő remek képviselője a magyar katonának, a magyar parasztnak! A tököli harcok után Lakihegyre vonultunk vissza, majd átdobtak bennünket a Mogyoród – Fót hevenyészett védővonalra. Karácsony este Budapest körül bezárult az ostromgyűrű. Számomra megkezdődött az utolsó felvonás. A következő védelmi harcokat Rákospalotán és Újpesten vívtuk. A Belváros felé hátrálva a Baross utcába jutottunk, ahol egy zárt udvaron a bomba ráborította az emeleteket az utolsó két lovamra, amelyek a mozgó konyhát húzták. Utolsónak megmaradt kitartó embereimmel a Papnevelde vastag falai közé vettem be magam a Cukor és a Prohászka utca kereszteződésénél. Nagyszerű 43-as mintájú Mauserommal a kapuban állva alacsonyan repülő Sturmovik szovjet bombázón gyakoroltam a szárnyasvad lövésnél alkalmazott előretartást, hasba is lőttem, de annyi volt neki, mint a bolhacsípés…Közben gránát csapódott az iskola falába, tizennyolc szilánk fúródott belém kötéstől lefelé. Erős vérzés, a sípcsontom kilátszott, de megúsztam, csizmát, nadrágot többé nem tudtam húzni.”

 Érdekes módon nem esett fogságba, sikerült jelentkeznie a demokratikus honvédségbe, így később neki köszönhető a bábolnai és kisbéri ménes tenyészcsikóknak a szovjetektől való visszaszerzése és megmenekítése a kincstári javakkal együtt. 

1949.jan.24-én “B”-listázták a kommunisták, majd megjárta a Fő utcát a váci börtönt és Márianosztrát, volt széntróger és vadőr. Közben át-átszökött a határon Ausztriába, ahol álnéven több gátversenyen indult és győzött. Lebukás, újabb börtön, míg végül, évek múltán ismét visszakerülhetett szerelméhez, a lóhoz. A visegrádi Gizella majort igazi lovas központtá alakította, a szakma a telivérek legjobb szakemberei között tartotta számon.

Gencsy Tibor kiváló képviselője a bátor, félelmet és megalkuvást nem ismerő magyar huszártisztnek, hazafinak és kiváló sportembernek.
Forrás: Bene János – Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-1945, 104.o., Győrffy-Villám András riportja nyomán, https://www.magyarhuszar.hu/hir/gencsy-tibor-huszar-fohadnagy
www.geni.com – https://www.geni.com/photo/view/6000000013101746955?album_type=photos_of_me&end=&photo_id=6000000081963648821&project_id=&start=&tagged_profiles=