Nagy Mózes csendőr szakaszvezető
Nagy Mózes csendőr főtörzsőrmester
(Nagyernye, 1917. – Budapest, 2002)
Iskolái elvégzése után, a marosvásárhelyi nyomdában volt inas, majd a Dudutz Kereskedőházban árukihordó. 1937-ben bevonult a román hadseregbe sorkatonai szolgálatra.
A kis magyar világ idején jelentkezett a Magyar Királyi Csendőrséghez, ahol alapos ellenőrzés után megkezdhette a próbacsendőri szolgálatát, amelynek során az Ungvári Csendőriskolában végzett járőrtársi tanfolyamot. Itt század elsőként végez, majd a zetelaki csendőrőrsre kapott kinevezést.
1942 júliusában véglegesítették és a marosvásárhelyi X. csendőrkerületnél szolgált szakaszvezetői rendfokozatban. Később Székelyudvarhelyre vezényelték, ahonnan a háború sodrával Budapestre került vitéz mádi Kiss László csendőr alezredes parancsnoksága alatt.
Eleinte a Hűvösvölgyi úti Bólyai János Honvéd Műszaki Akadémián, majd a Budaörsi úton lévő Károly Király laktanyába (Ma Petőfi laktanya) került zászlóaljával elhelyezésre, ahol páncélököl kezelésből is kaptak képzést. Karácsony másnapján a Sváb-hegyen került bevetésre az egész zászlóaljuk, hogy a Szépilona kicsiszínig jutó szovjeteket visszavessék közösen egy német ellentámadást segítve. A helyismerettel nem rendelkező székely csendőrök, már a felderítés során tűzharcba keveredtek a szovjetekkel a Széchenyi-hegynél és a Normafánál, melynek során veszteségeket szenvedtek és visszavonultak. E hátrálás oka az volt, hogy noha kaptak páncélököl használatáról kiképzést, azonban páncélöklöket nem, így az első felbukkanó szovjet T-34-es páncélossal szemben tehetetlenek voltak. Új elhelyezési körletük a XII. Böszörményi úti csendőrlaktanyában lett, s az ostrom végéig a budai oldalt védték a Sváb-hegyen és környékén.
Részt vett a kitörésben, rá 12 nappal esett szovjet hadifogságba a Budai-hegyekben 1945.II.23-án. Egy hónapig tartott az út az Azov-tó partján lévő hadifogoly táborig. Ekkor ezren voltak foglyok, az 1947-es szabadulásakor, már csak hadifogoly bajtársainak egytizede volt már csak életben. Túlélésének növelte esélyét, hogy a konyhán dolgozhatott. Budapesten telepedett le, egy erdélyi nőt vett feleségül, Elzát. Egy svéd érdekeltségű gyárban volt fémmunkás, onnan is ment nyugdíjba.
Urnája egy pesti temetőben van elhelyezve, amelyen meg van jelölve nagyernyei származása.
Forrás: Pálfalvi Nándor: Esküszöm, hogy hű leszek, Nemes Gyula: „Népem biztonságát őrzöm” – Maros-Torda vármegyeiek a Magyar Királyi Csendőrség kötelékében 105-106.o.
https://adatbazisokonline.hu/imgview/szovjet-taborok-magyar-foglyai/B027D85495E84866B2590DD4B301DF8F/