Kováts József százados
Kováts József százados
(Ottomány, 1909.II.9. – Dombóvár, 1986.V.28.)
A kalocsai tanítóképző elvégzését követően, Döbröközön lett tanító. Tényleges katonai szolgálatát 1931. június 20. – 1932. október 1. között teljesítette a pécsi 8. gyalogezrednél. 1938-ban továbbszolgálatra jelentkezett, Dombóváron a honi légvédelmi géppuskás századnál szolgált, majd a dunaföldvári-, később a simontornyai levente-körzetparancsnokként tevékenykedett. A szekszárdi 18/I. zászlóalj kötelékében részt vett 1940 őszén az észak-erdélyi bevonulásban, 1941 áprilisában a délvidéki hadműveletben, ezzel kiérdemelte az Erdélyi Emlékérmet és a Délvidék Emlékérmet. 1942. jún. 12-én a 18/I. zászlóalj géppuskás szakaszparancsnokaként elvonult a 2. hadsereg Don menti hadszínterére, ahol a harcokban tanúsított bátor magatartásáért megkapta a Tűzkereszt I. fokozata koszorúval és kardokkal kitüntetést, majd 1942. dec. 11-én a Magyar Érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetést. 1943-ban elvégezte a ténylegesítéshez szükséges főtiszti tanfolyamot, ezért aug.1-én századossá léptették elő. 1943. aug. 6-án a tolnai 18/III. zászlóaljának századparancsnokaként vonult a kárpátoki hadműveleti területre, majd onnét folyamatosan harcolva részt vett a védelmi harcokban, megjárva a Tatár-hágó környékét, a Duna-Tisza közét. A Pest előterében kiépített Attila védvonalban védett a harcokban egyre jobban felmorzsolódó zászlóaljával, a többszörös túlerőben lévő szovjet csapatokkal szemben, amikor 1944. dec. 11-én Gödöllőnél szilánksérülést és légnyomást szenvedett. Kórházi kezelésre a Német Birodalom területére szállították, mivel ekkor még nem zárult be az ostromgyűrű. 1945. máj. 5-én engedték ki a hadikórházból, hazafelé jövet, rá egy hétre Sankt Pöltennél szovjet fogságba került.
A hadifogságból 1947. okt. 5-én tért haza.
Forrás: Aradi Gábor – Szabó Péter: A tolnai hadosztály a Don-kanyarban