
Én is hadicél vagyok? – egy plakát története
Második világháborús magyar propaganda plakát.
Érdekessége, hogy a korszak felkapott színészének, Páger Antalnak (Makó, 1899.I.29.-1986.XII.14.) a kislánya, Páger Judit volt a gyerekmodell. Páger felesége, Komár Júlia (Temesvár, 1912.I.25.- Buenos Aires, Brazília 1976.XI.28.) férje tudta nélkül szervezte le Judit lányuk szerepeltetését a propaganda plakátra. További érdekesség, hogy az 1933.V.16-án kötött házasságuk után, Komár Júlia sokkal aktívabb érdeklődést mutatott a politika iránt, mint a csak színészetnek élő Páger Antal. Ugyanígy a – szélsőjobboldali körökkel jó kapcsolatot ápoló, azok eszméivel együttérző – felesége járta ki 1944. végén, hogy férjét a filmügyek kormánybiztosának nevezzék ki, ami ellen Páger Antal oly annyira tiltakozott, hogy otthonukban székeket tört össze dührohamában.
Két lányuk született: Judit (1940) és Júlia (1942), akikkel 1945 márciusában hagyta el Magyarországot a Harmadik Birodalom részét képező Ausztrián át. Később Brazíliában telepedett le családjával, ahonnan rehabilitációjának és a kommunista rendszer siker politikájának köszönhetően hazatérhetett 1956 augusztusában állami különgéppel.
Itthon első színházi fellépésén óriási tapsvihar fogadta, később több filmszerepet is kapott. Családjából csak Judit lánya követte, Juliska édesanyjával Brazíliában maradt, akitől hivatalosan 1961-ben váltak el.
A mű alkotója Szennik György (Budapest, 1923.I.31.-2007.X.14.) festőművész, grafikus – aki a K.A.B.Sz. (Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség) tagja volt. Imrédy Béla vezette Magyar Megújulás Pártjának dolgozott, a nagy párt rendezvények díszleteit, a K.A.B.Sz. egyenruháját és az Antibolsevista Ifjúsági Tábor (ABIT) plakátjait is mind ő tervezte. Ezért és több antibolsevista plakát elkészítéséért a háború után 15 éves szabadságvesztésre ítélték, amelyből „csak” 7 évet töltött le, mivel a Bakay Szilárd hadtestparancsnok elrablásával kapcsolatos nevetséges vádpontok alól felmentették.










1944 tavaszán már hazánkat is elkezdték bombázni a szövetséges légierő gépei. Az akkori megfogalmazás szerint „terror bombázásokat” hajtottak végre szeretett hazánk ellen. Az angol-szász légierő (RAF – Royal Air Force) gépei ipari célpontok ellen hajtottak végre légitámadásokat, azonban ezek gyakran célt tévesztettek.
Az akkori szövetségesünktől, a németektől vettük át a bombázások ellen figyelem felhívó plakátot, amelynek köszönhetően lincshangulat alakult ki a hazánk felett lelőtt, majd ejtőernyőn földre érkező ellenséges pilóták ellen. A másik ok, hogy 1940 kora nyarán, Winston Churchill létrehozta a SOE (Special Operations Executive, azaz „különleges hadviselés felelőse /szervezete). Churchill fogalmazta meg a hadigazdálkodási miniszternek – a SOE vezetőjének: „ Most pedig borítsa lángba Európát“. Ez a szervezet készített diverzáns célból robbanó cigarettatárcát, termoszt, tollat. Leggyakrabban a Lengyel Honi Hadsereg megsegítésére indított szállítmányok célba juttatása után, a Balkán felől Lengyelországig és a ugyanazon útvonalon vissza, hazánk felett dobtak le ilyen csomagokat, szórtak le robbanó tárgyakat.
Olvasónk megjegyzése a témában:
Az akkori terminológiában angolszász légierőbe az amerikaiak is beletartoztak. Így a plakát képek alatti leírásban a RAF mellé az USAF (U.S. Air Force), egész pontosan a 15. AAF (15. Army Air Force, ők hajtották végre Olaszországból délkelet-Európa elleni támadásokat) légi hadsereget is meg kell említeni. Hazánkban akkoriban mindenkit angolszásznak mondtak a légi háborúval kapcsolatban (a propaganda is, vadászrepülőink is stb.), akár angol, akár amerikai volt.
Amint az lejjebb is kiderül, az amerikaiak használták ezt az aljas megoldást, miszerint robbanó játékokat és használati tárgyakat is szórtak le. Az angolok csak éjszaka, elsősorban a Duna elaknásításán „dolgoztak”. Az amerikai légierő sokkal több kárt és szenvedést okozott nekünk mint az angolok.
Észrevételét ezúton is köszönjük!
Számos csendőrségi jegyzőkönyv örökítette meg ezen eseteket:
1944. április 13-i Budapest elleni amerikai nappali légitámadásról szóló összefoglaló kárjelentésében a következőket írták:
IX. ker. Üllői-út 83. sz. ház elé 2 db. robbanó játékmalac és 2 papucs hullott. Elszállításukra intézkedtek. Az Üllői-út és József-körút sarkán robbanó töltőtolltól Kozma Jenő (VIII. Thék Endre u. 43.) megsérült, a Matolay klinikára szállították.
1944.július 14-én Papp András óharaszti lakos a Nagyhegy és Macskakő közötti erdőrészben öngyújtóhoz hasonló tárgyat talált, felvette, kipróbálta, és az eszköz felrobbanva súlyosan megsebesíttette jobb kezét.
A dési csendőrség jelentette, hogy Kocsis István magyarnemegyei lakos a Kertecske (Beszterce-Naszód vármegye) vasútállomásán egy nikkelezett dohányszelencét talált. Amikor kinyitotta, kezében felrobbant, és roncsolta bal kézfejét.
1944. július 2-án a rádió figyelmeztette a közönséget arra, hogy robbanó játékszereket stb. dobtak le. Összességében megállapítható, hogy nem a gyerekek voltak a célpontok, s e robbanó tárgyak esete minimális volt. Az akkori propaganda viszont jól működött :
Óvakodjunk a talált tárgyaktól!“ – írták nap mint nap a lapok. A téma kutatását nehezíti, hogy a britek, a mai napig titkosítva őrzik a SOE munkásságának erre vonatkozó jegyzőkönyveit (noha számos SOE irat kutatható mára, ez az anyag még mindig elzárt, titkosított). Mindettől függetlenül, számos e témát kutató magyar történész szerint, erős fenntartással kell kezelni e témát, mivel tárgyi bizonyíték nem maradt fenn, s inkább a háborús propaganda részét képezte a robbanó tárgyak története.
Források: https://tompens.com/index.php/626-robanno-toll
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1ger_Antal_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz) https://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/komar-julia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szennik_Gy%C3%B6rgy
https://www.haborumuveszete.hu/minden-ami-robban-es-mergez/468-robbano-babak-toltotollak.
https://budapestaukcio.hu/szennik-gyorgy/festo
Heltai Jenő: Négy fal között – Magvető, 2018. 167. o.,
Köszönet Terman Bélának a kiegészítésért.

