Beszámoló a 2025. szeptember 20-án megtartott Attila Védvonal emlék- és teljesítménytúráról

A HVIM főszervezésében és a nemzeti szervezetek részvételével 2025. szeptember 20-án került megrendezésre az Attila védvonal emlék- és teljesítménytúra idén a 13. alkalommal. A túra célja megemlékezni a II. Világháború alatt a térségben hősies védelmi harcokat vívó katonákról, akik hosszú ideig sikeresen feltartóztatták a túlerőben lévő Szovjet és Román inváziós csapatokat. A védelmi rendszer három részből állt és 1944. szeptemberében kezdődött a kiépítése, I. Világháborús terveket is felhasználva. 

A túra teljes távja 44 km, míg a rövidített táv 19 km. Egyesületünket a teljes távon 5 fő, a rövidítetten pedig 1 fő képviselte. A 44 km-es táv Dunakesziről 7:30-as kezdéssel, míg a 19 km-es táv Isaszegről 10:30-kor indult.

Egyesületünk az isaszegi temetőben található második világháborús katonai emlékobeliszknél, az idén májusban felavatott emlék- és ismertetőtábla hátoldalára újabb táblát helyezett fel.

Ennek az avatására most került sor. A májusi avatásról a képes beszámolónk:

Isaszegen avattunk újabb ismertetőtáblát 

A májusi emlék- és ismertetőtábla avatáson Farkas Attila Márton beszéde:

Az új táblára az Isaszegen és környékén hősi halált halt magyar katonáink neve került fel. 135 katonahősünk nevét örökítettük meg az emléktáblán ABC sorrendben, megjelölve születési- és elhalálozási időpontjukat, alakulatukat, hősi haláluk okát. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Aranyossy-Péter Máté hadnagy úrnak (HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisír és Hőskultusz Igazgatóság) aki a leglelkiismeretesebb kutatója az Attila védvonalnak, hősi halott katonáink felkutatásában, szakszerű exhumálásában, hogy méltó helyre, a bajtársaik közé kerülhessenek a katonai temetőkben. Máté 2017-ben könyvet is írt – a szintén Attila védvonalban lévő – Csömör településen vívott harcokról, eseményekről. https://csomor.hu/megjelenik-a-csomor-helytortenete-kiadvanysorozat-elso-kotete

Tanácsait és útmutatását megfogadva, nem csak az Isaszegen eltemetett hősi halált halt katonáink neveit kellett kigyűjteni www.hadisir.hu adatbázisból, hanem azokat is, akik sebesüléseikben Cinkotán, Nagytarcsán haltak bele, mert oda szállították hátra őket. Máténak köszönhetően, sikerült újabb 12 hősi halott katonánkat megtalálni, akik Isaszegen szenvedtek halálos sérülést, így az ő nevük is felkerült az emléktáblára. Magának a táblának hátterén halványan, egy ejtőernyőn lefelé ereszkedő magyar katona körvonala látható, emlékezve a kiemelkedően nagy véráldozatot hozó 1/l. ejtőernyős zászlóaljra. A legmegdöbbentőbb egyből az első honvéd esete, Apágyi Józsefé. 42 évesen, sok mindenen átesve, tapasztalt katonaként, egészségügyis sebesültvivőként teljesítette a haza iránti kötelességét, segítette bajtársait. Nyilván sok borzalmas sebet, vért, szörnyűséget látott. Halálának oka: „önakasztás önkívületi állapotban” az adatbázis alapján. Mélyen elgondolkodtató és döbbenetes, hogy mit élhettek át katonáink Isaszegen és az Attila védvonalban, ha egy ilyen élete teljében lévő, tapasztalt baka önkívületi állapotba kerülvén vetett véget életének.

Egyesületünk az emléktúra szervezőivel egyeztetve, az isaszegi startpontnál hívta fel a figyelmet az emlék- és ismertetőtábla avatására, amelyre az innen induló 19 km-es túratávra induló – közel száz – bajtársnak a fele tette tiszteletét. A katonai emlékobeliszkhez érve, Alkay Zsolt (Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület elnöke) nyitotta meg a rövid megemlékezést felvezető beszédjével, miután oktatási alakzatba, katonás rendben felsorakozott mindenki. Majd átadta a szót az Attila védvonal főszervezőjének, Barcsa-Turner Gábornak (HVIM), aki egy jól megfogalmazott beszédjében ismertette az Attila védvonal emléktúra megszervezésének történetét, egészen a kezdetektől napjainkig. Kiemelten megragadta a figyelmem mondandójának az a része, hogy annyira alázattal állunk magyar katonáink emlékezetéhez, hogy szinte senki nem nyilatkozik a hazafias körökből tevékenységeinkről. Helyette azonban ezt megteszik a nemzetidegen, a magyar katona erényekkel lelkileg azonosulásra képtelen személyek, akik próbálják lejáratni, jelentéktelennek beállítani katonahőseink helytállását, áldozathozatalát. Ennek vége! – emelte ki Barcsa-Turner Gábor, s alázattal, de büszkén ismertette az események történelmi hátterét, katonahőseink bátorságát a szeretett hazánkra törő többszörös túlerővel vívott harcokban. Ezt követően Alkay Zsolt elhelyezte az egyesületünk által felújított emlék obeliszk talapzatához egyesületünk koszorúját. Majd Barcsa-Turner Gáborral együtt leemelték a nemzeti szalaggal átkötött fehér lepedőt az immáron két oldalas emlék- és ismertetőtábláról, amely köré a megemlékezők gyűltek, hogy megnézzék, fényképeket készítsenek róla, virágokat tegyenek. A megemlékezés rendben, fegyelmezetten véget ért, mindenki nekivágott a maglódi célig tartó 19 kilométernek. Kiemelten megtisztelő és lélekemelő érzés volt találkozni, az itt hősi halált halt Kökény József ejtőernyős főhadnagy dédunokájával, akivel egy közös fénykép is készült.

Kökény József ejtőernyős főhadnagy

Alkay Zsolt még felajánlotta, hogy aki szeretne, az tartson vele ahhoz a pár isaszegi magyar katonasírhoz, mely máig megmaradt és példásan gondozott, s nem került felszámolásra az elmúlt 81 év alatt. E katonasírok egy részét a HM HIM Hadisír és Hőskultusz Igazgatóság szakemberei hozták rendbe, újították fel példaértékűen, másik részét az itt hősi halált halt katonáink rokonsága gondozza. Minden sírra egy-egy szál virág került nemzeti szalaggal átkötve. 

Ha bárki szeretné felkeresni a jövőben e második világháborús magyar katonasírokat, akkor a ravatalozótól egyenesen indulva, a Kálvária-hegy jobb kézre esvén, a temetőben futó út bal felén leli meg őket. Nagyjából 10 sor között helyezkednek el, viszonylag egymáshoz közel, kissé elszórtan, valamennyi nemzeti szalaggal átkötve.

A túrázók a védvonal maradványai mentén haladtak, lehetővé téve a résztvevők számára, hogy saját szemükkel láthassák a megerősített állások, lövészárkok, bunkerek nyomait. 

Aznap nem csupán fizikai kihívás várt ránk, hanem egy élő történelemóra is. Jól jelzett ösvényeken, változatos tájon, lombos erdőkben, nyílt mezőkön át haladtunk. A szeptember végi szokatlanul meleg időjárás miatt a hosszú táv megtétele jelentős kihívást jelentett. Büszkeségre ad okot, hogy egyesületünkből mindenki szintidőn belül teljesítette a túrát.

Összességében elmondható, hogy a túra nemcsak egy sportteljesítmény, hanem egy felejthetetlen történelmi utazás is volt. Köszönettel tartozunk a szervezőknek, az esemény professzionális színvonalú megrendezéséért.

Pócsik Egon Viktor