Kökény József ejtőernyős főhadnagy

Kökény József ejtőernyős főhadnagy

(Kisújbánya, 1913.XI.23. – Isaszeg, 1944.XI.21.)

Baranya vármegyei népi német család sarja, akik a török kiűzése után telepedtek le szeretett hazánkban. Édesapja Szauer névről magyarosított Kökényre, édesanyja, Schobert Mária.
Tartalékos zászlósként részt vesz a felvidéki és erdélyi bevonulásban, ezzel mindkét emlékérmet megszerezvén (Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem). Tagja annak a magyar önkéntes katonai egységnek, mely részt vesz az 1939-1940-es finn-orosz téli háborúban. Ehhez azonban óriási kerülővel körbe kellett utazniuk Európát, mivel a Molotov – Ribbentrop paktum miatt, Hitler megtiltja a magyar önkéntesek átvonulását, akik a finnek megsegítésére indulnak. Ebben a háborúban a bolsevista ellenség előtt tanúsított bátor magatartásáért és helytállásáért a Finn Fehér Rózsa Rend Lovagkereszt II. osztályú kitüntetést adományozzák részére, amit a magyar egység hazaindulására rendezett katonai ünnepségen adnak át neki és tiszt társainak.
1940.VII.1-től a Magyar Királyi Honvédség hivatásos állományba veszi, hadnagyi rendfokozattal. Állományteste Szekszárdon a 8. Gyalogezred, amellyel részt vesz a Délvidéki hadműveletekben, ezzel kiérdemelve a Délvidéki Emlékérmet.
1942.II.1-től a vitéz Bertalan Árpád Ejtőernyős Első Zászlóaljhoz vezénylik Pápára. Ejtőernyős kiképzése után, az 1942.X.1-én megalakult géppuskás században teljesít szolgálatot, melynek később a parancsnoka lesz.
1943.VIII.1-én főhadnaggyá léptetik elő. Házassági óvadék letétele után, 1943. december 2-án házasságot köt Tarcsai Irmával. Szerelmük gyümölcseként 1944. november elsején egy leánygyermeke születik, Eszter.
Az 1/I. ejtőernyős zászlóaljban teljesít frontszolgálatot. 1944 októberétől szeretett fővárosunk előtt kiépített Attila védvonalban harcol, először Soroksárnál, ahol az ejtőernyőseinknek sikerült megállítania a menetből támadó szovjeteket. Már itt kiemelkedik bátorságával, amelyről parancsnoka, Tassonyi Edömér százados a következőket írja:

Egy orosz vállalkozás egy a magaslaton lévő támpontunkat (egy rajt) a figyelő leszúrása után kiemelt és a védőállásba befészkelte magát. Lehet, hogy ez egy éjjeli támadás előkészítésére mutatott. Kökény József főhadnagy (géppuskás század) parancsnoksága alatt, a törzsből 11 fővel az ellentámadással betört oroszokat megfutamította. A roham alatt kötelezően szükséges a saját erő érzékeltetésére, az ellenség elrettentésére az üvöltés. Sötétben a katona nem tudja, hogy a géppisztolyos „üvöltő dervisek” mögött csak légüres tér van.

Soroksárról Isaszegre helyezik át az ejtőernyősöket – pihenő nélkül – 1944.XI.12-én. Isaszegen hősi halált hal, amikor orosz beszivárgások felszámolására kapott parancsot. Erről parancsnoka, Tassonyi Edömér százados így emlékszik vissza 1982-ben írt levelében:

1944.XI.21-én tüntettem ki saját hatáskörömben Kökény főhadnagyot a nekem átadott két Vaskereszt egyikével. Ekkor jelentette aknavető állásunk, hogy oldalról, az erdős területről géppuska tűz alá került és kénytelen volt áttelepülni. Egy szakasz erejű vállalkozást szedtünk össze azzal a feladattal, hogy Kökény parancsnoksága alatt a segélyhelytől délre törjön előre az erdős terület irányába, ahol az orosz gyalogság gyülekezését figyeltük meg. Megmondtam Kökénynek, hogy ellenállás esetén a szakasz menjen védelembe és biztosítsa visszavonulási utunkat. Ekkor esett el fejlövéssel Kökény főhadnagy.

Gyermeke, Eszter ekkor három hetes volt. Kökény főhadnagyot Isaszegen temetik el, majd a háború után exhumálják, és Zombán édesanyja mellé temetik.
1944.XI.12 és 21 között 38 hősi halottja és 24 eltűntje volt az ejtőernyőseinknek, köztük Kökény József hadnagy.

Kitüntetései:
– Finn Fehér Rózsa Rend Lovagkereszt II. osztálya
– Magyar Érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon kardokkal
– Magyar Koronás nagy Aranyérem hadiszalagon kardokkal
– Magyar Ezüst Érdemérem
– Tűzkereszt Koszorúval Kardokkal
– Nemzetvédelmi Kereszt
– Felvidéki Emlékérem
– Erdélyi Emlékérem
– Délvidéki Emlékérem
– Német Vaskereszt

Emellett jogosult volt az ejtőernyős jelvény (4. ugrás után) és a mesterugró jelvény viselésére (25. ugrás után) is.

Forrás: Dr. Farkas Jenő: A Szent László Hadosztály Katonái írták I.A. kötet (2005) 46-48.o.,
Fehér Endre: Főhajtással 52-54.o.,
https://docplayer.hu/108291255-Bekeidoben-de-a-haboru-alatt-is-minden-ev-majusaban-megemlekeztunk-magyar-hoseinkrol-varosokban-ahol-katonasag-volt-a-honvedseg-masutt-pedig-a.html,
kiemelt köszönet Erőss Zoltán kutatónak, a „Menetelünk tovább, senkire sem hallgatva” c. könyv írójának, hogy rendelkezésemre bocsátotta a Finn Levéltárból beszerzett dokumentumokat.