Pintér István zászlós

Pintér István zászlós

(Debrecen, 1920.X.16. – Budapest, 1944.XII.30.)

Nemesi vérvonallal bíró Zemplén vármegyei katona család sarja, édesapja: vitéz legenyei Pintér István százados, édesanyja: Novák Erzsébet.

Elsőként a 2/II. huszárosztályban teljesít szolgálatot, majd 1943.X.1-től tartalékos zászlóssá nevezik ki. 1944.IX.26-tól már a 10. felderítő osztály huszárszázadának szakaszparancsnokaként vesz részt az oláh árulás után Nagyszalonta és Kolozsvár között, a Dél-erdélyi harcokban. Bátorságára ékes példa, hogy 1944.X.6-án Biharugránál kilő egy szovjet páncélost. A felderítő osztály részeit később a Duna-Tisza közében, a Dunaföldvár-Kiskunmajsa térségében vonják össze, ahonnan folyamatos védelmi harcokat vívva a túlerőben lévő Vörös Hadsereggel érik el szeretett fővárosunk körül kiépített pesti Attila védvonal védelmi állásait. Itt sikerül komolyabban feltartóztatni a magyar-német véderőnek a szovjet gőzhengert, s jelentős veszteségeket okozni a támadóknak. Drága életét áldozta a hazánkért vívott egyenlőtlen harcban, amely során december 30-án halt hősi halált Budapest védelmében. Zászlóalj parancsnoka, vitéz Lakatos Ferenc ezredes így emlékszik meg róla hadinaplójában:

„Moldoványi Ákos (hadnagy, sz:1918, Lakatos Ferenc segédtisztje) lehangoltan tudatja velem:

-Tessék elképzelni, vitéz Pintér Pista zászlós, a hadosztály felderítőosztályának legrégibb szakaszparancsnoka, a tegnapi harcok folyamán elesett. 40%-os vesztesége volt az osztálynak.

Még karácsony este kedélyesen beszélgettünk, s ma már hősi halott. De sajnálom szegény fiút! Ő is elment mindig derűs, kedélyes társai után. Mintha most is hallanám csengő hangját, jóízű kacagását! Az első naptól kezdve kint volt. Személyes bátorságával, rátermettségével igazi vitéz volt. Osztályának példaképe. Ő volt az, aki Biharugránál egy ellenséges harckocsit a bennlevőkkel együtt megsemmisített.

Vitézek, hősök voltak mind egy szálig; az én szeretett, hosszabb időig hozzám beosztott, kedves felderítőosztályom. Kedves Pista fiam, Isten veled!”

Forrás: Bene János – Szabó Péter: A Magyar Királyi Honvéd Huszár tisztikar 1938-1945 c. könyv, 2023-as kiadású 2. kötetéből,
vitéz Lakatos Ferenc hadinaplója (Hej fiúk, az élet mégiscsak szép!) magánkiadás, amelyet az ezredes dédunokája, Katona András adott ki (Budapest, 2022) 331 és 447.o.,