Esztike gyűrűje

Nagy Endre István ejtőernyős tizedes és 2 bajtársa sírhelyének megtalálása

2008-ban Korponai József sülysápi lakos kereste fel a helyi önkormányzatot, ahol elmondta, hogy fiatal gyerekként részt vett 3 magyar ejtőernyős katonánk eltemetésében Tápiósáp határában. Horinka László Sülysáp polgármestere néhány képviselő testületi taggal kilátogatott a területre, de Korponai József által megjelölt területen akkor – megfelelő hadszíntérkutató eszközök hiányában – nem találtak semmit. Utólag kiderült, szinte 10 méteres pontossággal jelölte meg a katonáink sírhelyét Korponai József. Legközelebb 2019-ben Maruzs Roland ezredes vezetésével, terepjáróval mentek ki a helyszínre Zemen Pálné Katalin sülysápi lakos, nyugdíjas tanárnő és Katus Norbert sülysápi alpolgármester társaságában. A szántóföldön mára nyoma veszett az egykori harcoknak, lőállásoknak, ezért megbeszélték, hogy a földtulajdonos engedélyével, kereső műszerekkel térnek vissza a honvédségi szakemberekkel. Erre 2020. július 31-én került sor, amikor a HM HIM Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság szakemberei szálltak ki a helyszínre, megerősítve egy múzeumi kutató önkéntessel, Kakuk Balázzsal. A nyári hőségben a kutatóeszköz erős jeleket adott, a derítés során, szépen rajzolódott ki az egykori lőállás, amelyben három katona földi maradványait lelték.

Megadatott, hogy a Budai-hegyekben egy kitöréses kisebb tömegsír felkeresésében találkozhattam Kakuk Balázzsal, aki kérdésemre ámulattal mesélte el, hogy ezek a Sülysáp mellett megtalált magyar ejtőernyősök, igazi hősök voltak. A helyszíni leletek alapján, az utolsó töltényig harcolhattak, rengeteg Vécsey kézigránát kioldót találtak, ami arra utalt, hogy iszonyatos közel vívták a végén a harcot, hiszen gránáthajításnyira voltak tőlük a szovjetek.

Ejtőernyőseink hősies harcairól Tassonyi Edömér ejtőernyős százados – a „Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem” kitüntetettje – életrajzában nyerhetünk betekintést: https://kitores45.hu/historiak/a-magyar-tiszti-arany-vitezsegi-erem-19-ik-kituntetettje-tassonyi-edomer-szazados-es-ejtoernyoseinek-hosies-helytallasa/

Az előkerült ejtőernyős jelvény, ruhafoszlányok, gombok, egyéb leletanyagok egyértelművé tették, hogy itt a legendás I/1. ejtőernyős zászlóalj katonái nyugszanak. Sajnos egyik katonánál sem volt azonosítási jegytok (dögcédula), így beazonosításuk nem volt lehetséges. Egyedüli jelként egy arany jegygyűrű került elő, belső felén „Esztike 1942” gravírozással. Maruzs Roland ezredes urat kemény fából faragták, nem adta fel, hiszen több jeles könyv szerzője a méltatlanul elfeledett katonahőseink emlékének ápolásában. Egy másik remek emberrel, az akkori HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatójával, dr. Kovács Vilmos ezredessel (2011-2022 között volt a múzeum igazgatója) felhívást tettek közzé. Ahogy Maruzs Roland ezredes írja 2020/08 havi Magyar Nemzet „Lugas” mellékletében erről:

A katonának, aki több mint hét évtizedig porladt a csatamezőn, minden volt egykor, a kedves, aki hazavárta, a boldog jövő, az élet. De a katona azon a szántón halt hősi halált egy állás védelmében, a bajtársakért, a kedveséért – Esztikéért –, egyszóval a hazáért. Egy ilyen tárgy megtalálása sokkal személyesebbé teszi ezt a munkát, és arra sarkallt bennünket, hogy megpróbáljuk kideríteni, ki a gyűrű tulajdonosa. Ki vette feleségül Esztert, vagy kérte meg a kezét 1942-ben?
A hivatalos veszteségi nyilvántartás szerint abban a jó egy hétben, 1944. november 14–22. között az ejtőernyősök közül 44 fő halt hősi halált a térségben. Negyvenüket az isaszegi temetőben temették el közvetlenül a harcok után. Négy katonánál azonban nincs bejegyzés az eltemetésükre vonatkozóan, a harchelyzet miatt holttestüket nem tudták beszállítani Isaszegre, a haláluk helyéhez pedig az „Isaszeg DK.” (délkelet) szöveget jegyezték be, ami égtáj alapján akár egyezhet is az általunk megtalált katonákkal. Őket vélhetően a harcok elmúltával a helyi lakosság temette el a haláluk helyén, mint ahogy ez gyakorlat volt országszerte, sőt a második világháború folyamán mindenhol. A térségbeli harcok során viszont 12 eltűnt katonát is jelentett a zászlóalj a Honvédelmi Minisztérium 22. veszteségi osztályára, ahol összegezték a veszteségi adatokat. Az eltűntek közül egyikőjük vezetéknevét – Hlavati – megtaláltuk a helyszínen előkerült csajka aljára vésve. De ez önmagában még nem bizonyítja, hogy valamelyik maradvány azonos lenne a csajka tulajdonosáéval.
A megtalált három hősi halott tehát a térségben elesett négy, de csak később, a helyszínen eltemetett ejtőernyős közül vagy pedig a harc közben eltűntnek nyilvánított tizenkét katona közül kerülhetett ki. Az alakulatok által leadott veszteségi jelentések alapján a HM 22. veszteségi osztálya elkészítette az adott személy veszteségi kartonját, amelyen általában feltüntették a feleség nevét is. Mindannyiuk esetében megnéztük a veszteségi kartonok bejegyzését, és elvégeztük a kutatást más veszteségi dokumentumokban is, de Eszter nevű feleség nyomára egyetlen esetben sem bukkantunk. Viszont elképzelhető, hogy a karikagyűrű eljegyzési gyűrű volt, és még nem házasodtak össze, így Eszter a dokumentumokban nem is szerepelhetett mint feleség.

A felhívást másfél millióan látták, és 15.000 ember osztotta meg. Bő egy héttel a felhívás után jelentkezett az „Esztike gyűrűje” egykori tulajdonosának családja, így a névtelen ejtőernyős katonahősünk azonosítása sikerrel zárult. Kiderült, hogy Nagy Endre István (1919-1944) ejtőernyős tizedesé volt az arany gyűrű, aki 1942-ben házasodott össze Kiss Eszterrel, majd szerelmük gyümölcseként megszületett kislányuk, Jolán. A gyűrűt díszdobozban, ünnepélyes keretek között adta át dr. Kovács Vilmos ezredes, az ejtőernyős katonahősünk lányának, Nagy Jolánnak. A megható eseményen az embernek könny szökött a szemébe, amikor Jolán néni elmesélte, hogy karon ülő gyerekként, sokszor mentek édesanyjával a Keleti pályaudvarra, ahol a Szovjetunióból érkező hadifogoly szerelvényeket várták, s a fogágból hazatérőknek mutatták édesapja fényképét, hátha felismeri valaki, s tud róla mondani valamit. Sajnos mindig sírva tértek haza, hiszen senki nem tudott mondani semmit róla.

Isaszegnél vívott védelmi harcok során, a hadisíros szakemberek adatbázisában 135 magyar katonánk halt hősi halált, akik közül 40 ejtőernyős volt, további 4 ismeretlen ejtőernyős kilétéről csak annyit tudni, hogy Isaszegtől Dél-Keletre estek el, ami megegyezik a Sülysáphoz tartozó Tápiósáp település Isaszeg felé eső szántóföld területével. Az Isaszegen hősi halált halt katonáink emlékének ápolásában, egyesületünk honlapján lehet bővebben olvasni:
https://kitores45.hu/tevekenysegeink/isaszegen-avattunk-ujabb-ismertetotablat/
https://kitores45.hu/esemenyek/beszamolo-a-2025-szeptember-20-an-megtartott-attila-vedvonal-emlek-es-teljesitmenyturarol

Nagy Endre István ejtőernyős tizedest családja a szülőfalujába, a Békés vármegyei Füzesgyarmatra temette felesége mellé. A másik két ismeretlen ejtőernyős hősi halottat a HM HIM Hadisír és Hőskultusz Igazgatóság szakemberei Sülysáp temetőjében helyezték végső nyugalomba. Mindkét temetés ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással, a Magyar Honvédség, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége és a helyi önkormányzatok képviseletében történt.
Összegzésként elmondható, hogy az elhivatott, lelkiismeretes, remek szakemberekből álló Honvédségünk munkájának köszönhetően, egy sikertörténetként vonul be „Esztike gyűrűje” a magyar történelmünk második világháborús fejezetébe.

Források:
https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/2020/08/esztike-a-csatamezon,
https://www.sulysap.hu/?module=news&action=show&nid=270678,
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/felfedezo/esztike-1942-jegygyuruje-alapjan-keresik-a-hosi-halalt-halt-katona-feleseget/,
https://24.hu/tudomany/2020/08/21/esztike-gyuruje-magyar-hadisirgondozas-ejtoernyos-katonak-honvedelem-masodik-vilaghaboru/,
https://honvedelem.hu/hirek/a-gyuru-hazatert-a-magyar-honved-magazin-legfrissebb-szamabol-01-18.html,
https://youtu.be/6Nl32R8h_78?si=aUdXD17qYvI9EOZt,
https://www.beol.hu/helyi-kozelet/2020/10/fuzesgyarmaton-vettek-vegso-bucsut-a-vilaghaborus-hostol