Ostromos leletanyag a Dunában
A Duna idei rekordalacsony vízállásának köszönhetően, több második világháborús leletanyag került elő. Mind közül a legérdekesebb a budai oldalon, a Batthyány térnél történt, ahol egy motorkerékpár villakormánya bukkant elő 2026 augusztusának első hétvégéjén.
Abonyi Csaba vízügyi szakember, az ADUVIZIG (Alsó-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság) Árvízvédelmi és Folyógazdálkodási Osztály vezetője, az Euronews 2026. augusztus 12-ei riportjában elmondta, hogy az utóbbi 125 évben a Duna vízszintje 100 cm alá összesen 21 alkalommal süllyedt, amelyből 14 eset az elmúlt 25 évben történt. A folyó szintje júliusban napok alatt zuhant a korábbi, 2018-as 33 centiméteres mélypontról előbb 31, majd 27, végül alig 19 centiméterre, ami minden addigi mérési adatot alulmúlt. A tartós csapadékhiány és a hőhullámok miatt a Duna medrének olyan szakaszai is szárazra kerültek, amelyeket rendes körülmények között soha nem lehet látni – így kerülhettek elő zátonyok, régi partfalak és Budapesten kívül is több világháborús roncs.
Ennek az alacsony vízállásnak köszönhetően került napvilágra egy láthatóan régi, háborús motorkerékpár a Batthyány térnél a rakparton, amelyről augusztus elsején civilek értesítették a hatóságokat.
A helyszínre kiérkező HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei megállapították, hogy a jármű egy DKW NZ 350-1 típusú motorkerékpár, amelyet a Wehrmacht részére gyártottak 1944-től. A motorkerékpárt a helyszínen a lehetőségekhez mérten megtisztították, hogy kiemelhető legyen. Súlya a rárakódott üledékkel és a réseken feltöltődött iszappal, legalább 200 kg-ot nyomott, ezért a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálatot hívták segítségül, ugyanis a sziklás, nehezen járható terep miatt, a rakpart felől nem lehetett hozzáférni munkagéppel, hogy szállítható állapotba kerüljön a jármű. A feltárás során az iszapból és a törmelékből német és orosz gyalogsági lőszerek, állatcsontok, civil kerámiák, valamint egy német Y-szíj és egy bajonettpapucs került elő, amiből arra következtettek a szakemberek, hogy ez egy háború utáni törmelék gödör lehetett, ahova az ostrom után, válogatás nélkül beszórtak mindenfélét a civilek. A DKW tágabb környezetében a kutatás később még veszélyesebb leleteket is felszínre hozott: összesen tíz darab német TMi–35 tányérakna (páncélosok ellen), kézigránátok és tüzérségi gránátok maradványai kerültek elő. Ezért a tűzszerészeket is értesítették, emiatt a Bem rakpart forgalmát ideiglenesen le kellett zárni. 2026. augusztus 2-án hajnali 2 órakor az MH 1. Folyamőr és Tűzszerész Ezred katonái gond nélkül végrehajtották a szakszerű mentesítést.
A Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei közös munkájának eredményeként a motorkerékpárt sikeresen kiemelték, és a HM HIM Kerepesi úti hangárjába szállították.
A DKW motorkerékpárt megtisztították és elvégezték az állagmegóvását. A munka részeként eltávolították a durva lerakódásokat, majd precíziós eszközökkel leválasztották a kisebb szennyeződéseket. Ezt követően speciális szerekkel kezelték a felületét, amely meggátolja a korrózió továbbterjedését és egyben megóvja a megmaradt festékrétegeket. A motor oldalára felerősített tárolótáskákat felnyitották a szakemberek, amelyek az alábbi műtárgyakat tartalmazta: Bosch W 175 T 1 típusú gyertya a bakelit gyertyatartóval, olajzóflakon, zsírzótubus, szigetelőszalag, hengerfejkulcs, gyertyakulcs, kisdrótkefe, légnyomásmérő, defektjavító készlet ragasztója és folt anyaga, hajtóláncszem, pár csavarfej, kalapácsfej, Y-szíjak.
A motorkerékpár alatt emberi maradványokat is találtak a szakemberek. A csontokról kiderült, hogy második világháborús német katonáktól származnak. A helyszínt átadták a német hadisírgondozó szervezetnek, a Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge e.V. (VDK) magyarországi képviselőjének, aki folytatta a maradványok szakszerű kiemelését. Mivel a Batthyány térnél a Duna fenekén található kikötői iszap gázolajjal keveredett, ideális elegy alakult ki a roncsok és az emberi maradványok konzerválásához. A Volksbund beszámolója szerint ennek a kőolajszármazéknak köszönhető, hogy az iszap a dögcédulákat is kiváló állapotban őrizte meg. A betűk és számok ma is nagyon jól olvashatók – magyarázta az újratemetésekkel foglalkozó szakember.
A Dunából előkerült két német katonánál az azonosítók mindkét fele megvolt, ez arra utal, hogy családjaik feltehetően hiába vártak hivatalos értesítésre. Az azonosítók mellett egy jegygyűrű és egy Kuban-pajzs is előkerült. Ha az utóbbi kétséget kizáróan az egyik elesetthez köthető, fontos támpontot adhat katonai múltjának feltérképezéséhez. A Kuban-pajzsot azok a német katonák kapták, akiket 1943-ban a Szovjetunió déli részén, a kubanyi hídfőnél vetettek be. A kitüntetést ugyanabban az évben, szeptemberben alapították.
Arne Schrader, a hadisírgondozási és nemzetközi kapcsolatokért felelős osztály vezetőjének elmondása szerint ahhoz, hogy kiderüljön, hogy a két azonosító valóban az előkerült holttestekhez tartozik-e, több vizsgálatra is szükség van. Az eredeti azonossági cédulát viselők neve talán viszonylag gyorsan azonosítható, de ettől még messze nem tekinthető véglegesen tisztázottnak a személyazonosságuk.
Az eljárás a csontok alapos vizsgálatával kezdődik. A csontok hossza is utalhat az elhunyt testmagasságára, életkorára, amelyeket összevetnek az azonosítókat viselő katonákról rendelkezésre álló adatokkal. A Dunából előkerült azonosítók közül az egyik egy Waffen-SS harcosé, a másik egy Wehrmacht katonáé volt. Az azonban még nem bizonyított, hogy az egyes azonosítók valóban a két kiemelt holttesthez tartoznak. A Volksbund esetleges előzetes azonosítását később a Német Szövetségi Levéltárnak kell majd hivatalosan megerősítenie. A két német katona a budaörsi Német-magyar katonai temetőbe kerül majd elhelyezésre, az eddig oda eltemetett 16630 bajtársuk mellé.
A háború egész ideje alatt, több mint egymilliónyian szolgáltak a Waffen-SS kötelékében. Köztük voltak meggyőződéses nemzetiszocialisták és külföldi önkéntesek, de – különösen a háború végéhez közeledve – kényszersorozottak és kiskorúak is. Fontos kiemelni, hogy a történelmet a győztesek írják, s bizony máig igaz a régi római mondás: „Vae victis! – Jaj, a legyőzötteknek!” – noha a Waffen-SS-t a tort ülő győztesek a nürnbergi háborús bűnösök perében 1946-ban bűnszervezetnek nyilvánították, ez alól kivételek voltak az SS-lovashadosztályok, amelyek bizonyítottan nem hajtottak végre népírtást, háborús bűncselekményt. Szeretett fővárosunk ostromakor, a bekerítésben pedig két Waffen-SS lovashadosztály rekedt, a 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztály és a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály – utóbbi többsége magyarországi népi-német. Lásd erről Klesitz István visszaemlékezését:
Klesitz István sorozott SS katona visszaemlékezése – Kitörés 1945 https://share.google/YOdAS6XSJWPeS23nh
A megtalált és kiemelt motorkerékpár további sorsát érdemes követni a www.honvedelem.hu honlapján.
Kimondottan érdekes, szakmai szempontok alapján készített részletes elemzés a HM HIM szakemberei által:
Bízunk benne, hogy minél hamarabb látható lesz a nagyközönség számára.
Források:
Euronews: Ki lehetett, és hogyan kerülhetett a Dunába a Wehrmacht két katonája?,
Budappest.hu: Második világháborús motorkerékpár bukkant elő a Dunából a Batthyány térnél,
Múlt-kor.hu: Második világháborús katonai motorkerékpár került elő a Duna medréből Budapesten,
Magyar Hadisírgondozás: Komplett világháborús motorkerékpár került elő a Dunából,
Magyar Nemzet: Kiderült, mit rejtett a Dunából kiemelt második világháborús motor
A motorkerékpárról készült fotó forrása: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum/Facebook


