Budai Kitörés Emléktúra 2025 – Beszámoló

Ebben a bejegyzésben egy 2025-ös tartozásunknak teszünk eleget bízva abban, hogy még többen csatlakoznak hozzánk a 2026-os Budai Kitörés Emléktúrán.

A délelőtt 10 órára meghirdetett találkozóra szép számmal gyülekeztek a Budai kitörés emléktúra résztvevői a pesthidegkúti Templom utcában. Jó volt látni az idősebb korosztály mellett a fiatalokat, illetve a gyermekekkel érkezőket. 

A pesthidegkúti római katolikus templom mellett található első- és második világháborús emlékműnél kezdődött a megemlékezés, majd a templom oldalán található emléktábla megkoszorúzása után a rendezők négyes sorokba állították a túrán megjelenteket, hogy egy rövid létszámellenőrzést tartsanak. 138 fő vágott neki a közeli Kálvária-hegy (384 m) meredek lankáinak, hogy a hegy nyugati oldalán az ismeretlen német katona sírját megkoszorúzza, s egyben megemlékezzen az itt elesett bajtársairól. Emellett 16 katonai hagyományőrző kezdte meg a helyszínen az egyesületünk által készítendő kitöréses film drónos felvételeinek forgatását.

Emiatt előre kértük az emléktúrán résztvevőket, hogy lehetőleg ne feltűnő öltözetben, hanem sötét ruházatban jöjjenek. Ennek a kérésünknek az egybegyűltek fele eleget is tett. Pár lelkes jelentkezőre még adtunk sisakot, bocskai sapkát, majd a hagyományőrzőkkel és a megfelelő ruházatú megemlékezőkkel újabb felvételeket készítettünk a magasban repkedő drónnal.

Amíg a felvételek készültek, a többiek a katonasírnál az egyik rendező tagtársunk által felolvasott visszaemlékezést hallgathatták meg. Amint véget ért a drónos felvétel, a hagyományőrzők szépen felsorakoztak a katonasír sírkeresztjéhez, velük szemben pedig oktatási alakzatban az emléktúrázók. Újabb harci cselekmények felidézéseként, egy másik rendező olvasott fel kitöréses visszaemlékezéseket Kümmel Henrikné pesthidegkúti lakostól. Ezt követően néma vigyázzállásban adóztunk a kitörés katonahőseinek emléke előtt. Innen kétfelé vált népes csapatunk. A kis emléktúrát teljesítők a kálváriák mentén visszatértek a kiindulópontra, a pesthidegkúti Sarlós Nagyboldogasszony templomhoz. A mindössze 3 km-es távot 52 fő teljesítette. A szervezőktől emléklapot és kitűzőt vehettek át, emellett könyvekhez is hozzá lehetett jutni. A hagyományőrzőktől elbúcsúztunk, megköszönve önzetlen, áldozatos munkájukat. A nagy emléktúrát 88 fő folytatta a Szarvas-hegyen (356 m), Tök-hegyen (379 m) áthaladva a Csúcs-hegynél (452 m) található újabb katonasírhoz, amelynél feltételezhetően egy magyar katona esett el az egyetemi rohamzászlóaljból. Miután mindenki beérkezett, egy szép visszaemlékezést idéztünk fel, amelyet koszorúzás és főhajtás követett. A közeli Virágos-nyeregnél a török időkben elpusztított Gercse falu régi templomához vonultunk, lefelé haladva a kék „L” jelzésen. A szépen rendben tartott Árpád-kori templom oldalán egy méretes kőtábla tiszteleg az 1945-ben elesett katonák emléke előtt. Egy újabb ismertető után koszorúzás és tisztelgés következett, majd a menet a Paprikás-patak kőhídján át, a vitorlázó repülőtéren keresztül az erdő szélén folytatódott, az OKT (Országos Kék túra) vonalát elérve. A Homok-hegy (340 m) aljában található katonasírnál (Vadaskerti emlékmű és egykori légvédelmi állás mellett) újabb visszaemlékezést idéztünk fel. Innen meredeken felkanyarodtunk a sír mögötti sárga turista jelzésen, majd az egykori légvédelmi lőállások mentén lefelé haladva, míg a Vadaskerti-hegyen (371 m) át, a Nyéki-hegy (334 m) felé vezető Vadaskerti-nyeregnél lévő katonasírt el nem értük. Újabb harci cselekmények felidézése, néma főhajtás, mécsesek gyújtása és koszorúk elhelyezése után folytattuk utunkat a sárga jelzésen, a Hűvösvölgyi katonasírig. Az Ördög-árkon átkelve, a sarki lángososnál hosszabb pihenőt tartottunk, mely során 5 fő elköszönt. A villamos partoldala tetején lévő katonasírnál újabb harci cselekményeket felidézve róttuk le tiszteletünket az itt elesett magyar katona emléke előtt. Ezt követően, a Nagykovácsi úton átkelve értük el a „Négy katona sírját” a Kis-Hárs-hegy aljában. Mécsesek gyújtása, koszorúzás és néma főhajtás. Így adóztunk az itt elesett hős magyar katonáink emléke előtt. A Szépjuhásznéhoz gyalogoltunk felfelé, ahol egy meglepetés várt mindenkit a Budaszentlőrinci pálos kolostor romjainál lévő parkolóban. Bocskai Zoltán szervező és túravezető bajtársunkat – akit elkísért Vitéz nevű kisfia is – szeretett felesége várta a nagyobbik fiukkal és egy nagy tortával, születésnapja alkalmából. A bajtársiasság szép példájaként, a kisebb pihenőből közös ünneplés, éneklés lett. A Bocskai család és néhány túrázó elköszönt, majd katonás fegyelemben lezajlott létszámellenőrzést követően, folytatódott az emléktúra.

A Vadaspark kerítésén átmászva, egy régi turistaúton – jelenleg jelöletlen úton – haladtunk tovább, amíg el nem értük a következő katonasírt (jobbra található a Sztrilich Pál Cserkészpark és a Julianna major). Gyertyák gyújtásával és néma főhajtással róttuk le tiszteletünket e katonasírnál. Majd a Vadaspark kerítésének másik végén átkelve, felkanyarodtunk a Vadasparki hegyek gerincére.

A hegygerincen szintezve haladva, hamarosan a Nagy-sziklafal (463 m) felett található hármas katonasírhoz értünk, ahol 2020-ban lett felavatva egyesületünk által ez az újabb emlék- és ismertetőtábla. Koszorúzással, mécsesek gyújtásával és egyperces vigyázzállással adóztunk az itt hősi halált halt katonahősök emléke előtt, majd folytatódott az emléktúra. A zöld kereszt jelzésen, szintezve haladva értük el a Tarnai-pihenőnél álló „Kitörés feszületet”, amelyet Pénzes Kálmán erdész állított fel 2010-ben. Ezt pár éve az egyesületünk újította fel, mivel a kereszt egyik szárát letörte egy kidőlt fa a 2014. decemberi fagykár idején. A túrát a Nagy-Kopasz tetején (559 m) álló Csergezán Pál kilátóhoz felkapaszkodva folytattuk, ott már sikerült az egyesületi adóvevő készülékeinken felvenni a kapcsolatot az Anna vadászlaknál minket meleg teával, finom étkekkel váró 3 fős egyesületi csoportunkkal. A kilátónál rövid pihenővel, egymást bevárva, mindenki együtt haladt tovább lefelé az Anna vadászlakhoz. Megemlítendő, hogy idén olyan iszonyatosan hideg volt, hogy a vadászlak előtti szabadtéri asztalokra kitett zsíros kenyerek kezdtek egymáshoz fagyni. A felkarikázott kígyóuborka, paprika és lilahagyma szeletek jéggé fagytak, így törni kellett belőlük, majd elszopogatva vagy elropogtatva fogyasztottuk el. A meleg tea tökéletesre sikerült, így a tüzeknél átmelegedve, kalóriát pótolva jutottunk el Varga László vadászpilóta emlék- és ismertetőtáblájához. Ezt még egyesületünk állította 2019. decemberében (https://kitores45.hu/tevekenysegeink/emlektabla-avatas-varga-laszlo-vadaszpilota/ ). Itt Terman Béla egyesületi tagunk, a ll. világháború magyar repülőseinek lelkes kutatója idézte fel pilótáink harci bevetéseit, emberfeletti áldozatvállalásukat, szépen átvezetve beszédét Varga László életútjára. Itt is egyperces néma főhajtással tisztelegtünk, miközben mécseseinket meggyújtottuk és a koszorúnkkal együtt elhelyeztük. Innen végig az erdőben haladva, Budajenő felett jutottunk ki a Perbál határában húzódó vadkerítésig, amelyen átkelve, a sárga jelzést követve értük el a Békás-patakot. Ennek kis hídján átkelve, a sárgán Perbálra beérve, a templom mellett álló háborús emlékműnél tartottunk egy rövid megemlékezést.

Perbálon a Kis-Kaiser sörözőben bő egy órás pihenőt tartottunk, ahol egyesületünk mindenkinek meleg teát biztosított. Közben a Szabó László töki gyűjtő, kutatási engedéllyel rendelkező hadszíntérkutató bajtársunk gyűjteményéből összeállított kiállításban gyönyörködhettünk. Áldozatos munkájának köszönhetően, számos kitöréses harci emléktárgy, régi plakát, újság, zászló volt látható. Bizony elgondolkodtató, hogy a Budai Várban megszüntetett Hadtörténeti Intézet és Múzeum – mely ideiglenesen a Bálnába költözött gyűjteménye töredékével – sem büszkélkedhet ilyen gazdag kitöréses leletanyaggal, ilyen témájú tárgyakkal. Az pedig még fájóbb, hogy a kitöréshez, mint a magyar történelem kiemelkedően hősies eseményéhez, annak érzékenysége miatt, nem is próbálnak ilyen, vagy ehhez hasonló kiállítással kedveskedni a múzeum látogatóinak. A kiadós pihenést követően, a töki temető előtti részen, a szovjet tankok által földbe gázolt német sebesültekről emlékeztünk meg, akik tiszteletére kopjafát állítottak német veterán bajtársaik a ’90-es években. E történet tárgyi bizonyítékai a Szabó László által összegyűjtött német övcsatok és dögcédulák, amelyek megtekeredtek, összepöndörödtek, miközben a szovjet harckocsik lánctalpai átmentek a sebesült német katonákon. A temető köré tavaly húzott kerítés mögé csak egy rendező ment be körbe, s gyújtotta meg a kerítésen átadott mécseseket. Koszorúzás, főhajtás után, a temető melletti borospincéknél, a töki szőlők mellett haladva a Nyakas-tető (325 m) felé, a Töki-szőlők (281 m magassági pont) előtt értük el Árvay Zoltán hadnagy és 3 hű katonája, valamint egy ismeretlen ápolónő sírhelyét. Őket 1945. február 14-én hajnalban mészárolták le a Nyakas-tető felől visszatérő, lőszert-, vagy élelmet hordó szovjetek. Ennek története a sírjukkal szemben lévő, hazafias szervezetek által 2016-ban állított emlék- és ismertetőtáblán olvasható. Árvay Zoltán hadnagy és bajtársai sírkeresztjét olyannyira megviselte az idő vasfoga, hogy cserére szorult. Ennek felújításáról képes beszámolónk:

A kitörés 80. évfordulójának előkészületei 2

E tragikus helyszínt elhagyva, lekanyarodtunk a Völgy útra, majd a sárga jelzésen folytattuk utunkat Anyácsapuszta széléig, az erdőben lévő SS emlékkőhöz. Kellemesen meglepődve vettük észre, hogy valakik egy háromágú életfát állítottak ide „Gott mit uns” – „Pro Patria” és „Dicsőség a hősöknek” felirattal. Innen a Kemenes Lovarda előtt álló – a szintén egyesületünk által állított – emlék- és ismertetőtáblához mentünk, egy újabb megemlékezésre. Majd a Töki-szakadékhoz (309 m) visszakapaszkodva folytattuk utunkat. Itt egy kisebb barlangot is megtekintettünk, ahol kitörő magyar tisztjeink egy csoportja harcérintkezésbe került annak idején. Majd a Zsámbéki-fennsíkra kiérve, azon át folytattuk emléktúránkat, amíg ki nem értünk Zsámbék végére, és lekanyarodtunk a műútra. Innen az utolsó két kilométer következett, hogy elérjük Alsóörspuszta magasságában, a Mány előtt található kitörés emlékművet. Ameddig a lemaradozók is beértek, Vas Gábor töki hagyományőrző kedveskedett idén is forró teával. Természetesen a felújított háborús BMW oldalkocsis motorkerékpárjával érkezett, teljes hagyományőrző felszerelésben. Emellett az asztalra kerültek ismét a zsíros kenyerek, de a hajnali hideg miatt teljesen egymáshoz fagytak a thermo ládában. Pár bajtársnak sikerült lefeszegetnie pár szeletet, hogy éhségét csillapítsa. Végül 45 fő ért be a célba, akikkel felidéztük Kokovay Gyula hadapród, az Egyetemi Rohamzászlóalj katonájának visszaemlékezését. Ő társaival itt küzdötte át magát közelharcban a saját vonalainkhoz. Megkoszorúztuk a Kitörés emlékművet, többen utolsó mécseseiket gyújtották meg. Az egyesületünk által pár éve felállított kétoldalas emlék- és ismertetőtáblát tekintették meg a bajtársak a megemlékezés végén. A meleg tea és a zsíros kenyér elfogyasztása után kiosztásra kerültek a „Budai Kitörés Emléktúra 2025” emléklapok, mindenkinek névre szólóan, gót betűkkel a helyszínen megírva, illetve a „HS 50 kitörés emléktúra” karszalagok. A zsoldkönyvekbe pedig az 50 km megtételét igazoló pecsétek is bekerültek, illetve adományokért pár Budapest ostromát érintő könyvhöz lehetett hozzájutni.

Az emlékműnél már várt minket – Ottó bajtársunknak köszönhetően – a Robur, amellyel kellően elfáradva jutottunk vissza a fővárosba.

Az emléktúrán összesen 138 bajtárs indult el, közülük 53 a kis, 3 km-es emléktúrán, végül mindössze 45 fő érkezett be a kitörés emlékműhöz. Ismét hálát adhatunk a Jó Istennek, hogy végig segítette utunkat, erőt adott a roppant hidegben a célig. Büszke öröm tölt el, és egyben megtisztelő feladat volt együtt teljesíteni a távot e szerény, de elszánt csapattal.