Kovács Endre főhadnagy

Kovács Endre főhadnagy

(Szolnok, 1901.VI.3. – Budapest, 1949.III.31.)
Édesapja nemes Kovács András, édesanyja nemes Apáthy Jozefin. 
1920-ban végezte el a katonai középiskolát. Részt vett 1921-ben a nyugat-magyarországi felkelésben, utána Budapest székesfővárosnál nyert alkalmazást. Feleségül vette Lini Etelkát. 1927-ben rövid katonai szolgálat után tartalékos zászlóssá léptették elő. 1937-ben kórházi tiszt volt a fővárosnál. Összeismerkedett Kovács Árpáddal, a „Nemzetvédelmi kereszt” káptalanjának, Kovács Tivadarnak öccsével. 

„1938-ban ez a Kovács Tivadar rábeszélt engem, hogy vonuljak be a felvidéki területek revíziójával kapcsolatban akkor megindított, illetve megszervezett „Rongyos gárdista” osztagokhoz Tornyospálcára.”

– emlékezett vissza tanúvallomásában Kovács Endre a háború után.

Részt vett 1938-ban a felvidéki és kárpátaljai rongyos gárda diverzáns hadműveleteiben. Utóbbiakban egy harccsoportot vezetett Vannay László parancsnoksága alatt. Egyik alkalommal kis csoport felkelővel átment a határon, és az akkor még ott levő cseh katonai alakulatok mögött egy őrzött hidat felrobbantott, mely bevetésen néhány cseh katona az életét vesztette. Kovács azután sikeresen hazatért rongyos gárda egységével. 

A Rongyos Gárda tevékenysége Kárpátalján

Az 1938 novemberi „első bécsi döntés” után, békés úton került vissza Szlovákiától szeretett hazánkhoz 12.012 km2 és 869.000 lakos (ebből 752 ezer fő magyar volt, 86,5 %). 1939 márciusában Kárpátalja megszállásában vett részt Vannay rongyos gárda egységében, ahol először az „Előd zászlóalj” egyik szakaszparancsnoka. Később, mint „térkép kiigazító” műszaki alakulat szerepeltek, valójában kémelhárító feladatokat láttak el. Magyarellenes besúgókat, kémeket, ügynököket derítettek fel, fogtak el, hogy a magyar királyi honvédség alakulatait ne érje atrocitás, orvtámadás e kárpátaljai hadművelet során. 

Ezt követően 1939-ben leszerelt, s Budapesten volt tisztviselő, tanácsadó.  Szeretett fővárosunk ostromakor már tartalékos főhadnagy, s régi harcostársa, Vannay László őrnagy frissen megalakított 

riadózászlóaljába került a Szekeres István százados vezette defenzív-kémelhárító részleghez, de emellett kiképzéseket is irányít. A Vannay zászlóalj főhadiszállásán, a Toldy Ferenc Gimnáziumban volt végig az ostrom alatt, ahol a 12 éves Bandi fia is végig vele volt. Fia lóápolóként sebesült meg szovjet tüzérségi tűztől a gimnázium kertjében. Galántay Ervin – a Vannay zászlóalj 14 éves futárjának – visszaemlékezése Kovács Endre főhadnagyról:

„1944. dec. 4. (hétfő) – Több mint egy órát gyalogolok, mire eljutok a Bohn téglagyárig. A parancsnok itt Kovács Endre főhadnagy, aki már Kárpátalján is Vannay mellett szolgált, mint Rongyos-gárdista. Körbevezet a gyakorlótéren. (…) Kovács főhadnagy magyarázza, hogy az északi vasúti hídtól mellékvágány vezet idáig. Ezen pöfög felénk egy kis rendezőmozdony. Sátorlapokkal lefedett járművet szállít. Sípszó, megáll. Egy tucat újonc leszedi a sátorlapokat, és meztelen szépségében bámulhatunk egy kilőtt T-34/76 típusú szovjet harckocsit. A toronyszáma 268, gúnyneve krétával, magyarul van ráírva: „Tatjána”. Dél-Pestről szállították idáig a körvasúton. Kovács felmászik rá, én pedig utána. Kinyitja a toronyajtót és benéz. Int, hogy másszak be. A harckocsi kiégett, a hullákat már eltávolították, de belül förtelmes az olajbűz. A vezető helyére ülök. Nem sokat látni, kényelmetlen, szorongató élmény. Hiszen ez egy vaskoporsó! Már mászok is ki öklendezve. Kovács főhadnagy elmondja, hogy a harckocsit kiképzésre fogjuk használni, úgynevezett páncélszoktatásra. A harckocsi már nem mozgóképes, csörlővel vontatják le egy fémlapon, majd tovább vontatják a gyakorlótérre. Az újoncok körül állják, és Lovass őrmester elmagyarázza a jellegzetességeit, sebezhetőségét. Csak négy fő személyzete van: a parancsnok, a vezető, a géppuskás és a lövegkezelő. A vezető csak előre lát. Tűzharcban a parancsnok adogatja a lőszert, tehát ő sem figyelhet oldalra a periszkópon keresztül. Ilyenkor lehet oldalról megtámadni és megsemmisíteni. A fiúk sorba állnak. Mindegyiknek be kell másznia, hogy megértsék: a harckocsizók is félnek, füst, por, láng vakítja őket, menet közben kényelmetlenül zötyögnek. Az a gránátos, aki mindezt tudja, harcgödrében nyugodtan bevárhatja a tankot és amint átgördült felette, hátulról kilőheti. Kovács az irodájában jelentést ír, ábrákat rajzoltat velem az épületekről.”

Emellett Kovács főhadnagy razziákat is vezetett, amelyről ismét Galántay Ervin visszaemlékezéséből tudhatunk:

„1944. dec. 19. (kedd) – A lázam 38 fok. Kovács főhadnagy hazavinne, de nem akarom, hogy kivételezzen velem. Holnap nem lesz velünk, razziát fog rendezni a Toldy utca környékén. A tanoncok közül néhányan megszöktek, és a civilek között bujkálnak.”

Mint minden magyar hazafinak, Kovács főhadnagynak is alap- és irányelve a Vörösmarty Mihály költőnk „Szózat” című csodálatos költeménye, amelyet ismét a kadéttól idézve tudhatunk meg:

„1945. feb. 2. (péntek) – „Este a Hoffmanstahl verseket olvasgatom, amikor bejön Kovács főhadnagy. Megemlíti, hogy most van két éve, hogy a sztálingrádi védők északi csoportja is letette a fegyvert. Mi itt nem adjuk meg magunkat! Inkább: Jöjjön, ha jönni kell, a nagyszerű halál!”

Az ostrom végén nem tudott részt venni a kitörésben, betegen került szovjet hadifogságba. Rutinos elhárítótisztként pár évvel idősebbnek diktálja be magát fogságba esésekor, illetve alakulataként is hamisat ad meg (lásd lent az szovjet táborok magyar foglyai adatbázisát). Ennek a hamis születési időpontnak a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei adtak magyarázatot lelkiismeretes kutatásuknak köszönhetően, Kovács Endre unokájának kérésére.
Ezek szerint:

„A Szolnok, római katolikus keresztelési (születési) anyakönyvek vizsgálata alapján megállapítható, hogy Kovács András törvényszéki hivatalnok és Apáthy Jozefa (Jozefin)
házasságából 1894. október 17-én András nevű fiú született Szolnokon, akit október 27-én
kereszteltek meg. A gyermek azonban négy hónapos korában, 1895. február 14-én meghalt.
(A csecsemőkorban bekövetkezett halál tényét a keresztelési anyakönyvbe jegyezték be.)
Ugyanezen szülők gyermekeként született meg utóbb Endre, 1901, június 3-án, szintén
Szolnokon.”

1947-ben jutott haza az uszmányi tiszti fogolytáborból, mindössze 45 kilósan. De szabadságát nem élvezhette, mert a bosszútól lihegő kommunisták itthon hamarosan letartóztatták. A koncepciós perben megfogalmazott vádakra mindig tagadott, tanút pedig nem tudtak produkálni. Erre egyik délután kihívták egy üres cellába, ahol egy katolikus pap várta. Hivatkozott Kovács hitbuzgalmára és felajánlotta a meggyóntatást. Kovács gyónt, és bevallotta, hogy 1938-ban egy ellenséges állam hídjának felrobbantásánál néhány idegen katona esett áldozatul. Ha ez bűn, reméli, hogy az Isten megbocsájtja… Másnap sokórás verés és kínzás után elébe tárták előző napi gyónásának egész szövegét tartalmazó jegyzőkönyvet, amelynek tartalmát elismerte. Kihallgatásának brutalitására jellemző, hogy fogait kiverik, körmeit letépik vallatói. A fő vádpont ellene a Kárpátalján 1939-ben elkövetett túlkapások voltak, melynek során több kémgyanús egyént megkínoztak, kivégeztek a jegyzőkönyv szerint, s  amelyeknek Kovács Endre is részese volt. 1949-ben két társával kivégzik. 

Utolsó szavai rabtársának, dr. Málnási Ödönnek e szavak voltak:

„Még ma imádkozom az Isten közvetlen színe előtt az itt maradt rabtársakért…”

Az Új Köztemető 298-as parcellájába temetik titokban, jeltelenül. Lánytestvére, özvegy Tempfli Györgyné sírjára felkerült a neve az Újpesti temetőben. Azonban kutatásaink során nem derült ki, hogy Kovács Endre valóban a testvére mellé került a közös sírhelyükbe, vagy csak jelképesen került fel a neve a sírkőre. Sajnos az ezredforduló után megszüntették a sírhelyet a Megyeri úti temetőben.

Kitüntetései:

Az egyenruhás fényképen a következő kitüntetések vannak, balról jobbra haladva:

1. „Kormányzói dicsérő elismerés” látható jelét képező Magyar Koronás Bronzérem hadiszalagon a kardokkal. Ezt kihirdették a Honvédségi Közlönyben is. II. világháborús érdemekért adományozták.
2. Nemzetvédelmi Kereszt (valószínűleg az 1939. évi kárpátaljai tevékenységéért kapta).
3. Erdélyi Emlékérem. Erdély visszacsatolása során a Honvédség, a Csendőrség és a Rendőrség mozgósított, a bevonulásban részt vett tagjai, tisztviselői, illetve hivatali szolgálatot teljesített személyek, továbbá a MÁV és a m. kir. Posta tisztviselői számára adományozott emlékérem.
4. Felvidéki Emlékérem. A Felvidék visszacsatolása során a Honvédség, a Csendőrség és a Rendőrség mozgósított, a bevonulásban részt vett tagjai, tisztviselői, illetve hivatali szolgálatot teljesített személyek, továbbá a MÁV és a m.kir. Posta tisztviselői számára adományozott emlékérem. 
5. Magyar Háborús Emlékérem. 1914 és 1918 között katonai szolgálatot teljesítők kapták. Kivételes esetben az 1919-1921 között nemzeti érdekből harcolók is megkaphatták.
6. és 7. : Sajnos a kép minősége miatt az utolsó kettő kitüntetés nem azonosítható.

Források:
Galántay Ervin: Az utolsó kadét
 www.eucharisztikuskongresszus.hu,
jeltelenul.hu ,
adatbazisokonline.mnl.gov.hu ,
ÁBTL. – 4.1. – A – 881. „Rongyosgárdisták, szabadcsapatosok, különítményesek anyagai”,
ÁBTL. – 3.1.5. – O – 14850. „Rongyos Gárda”,
Dr. Málnási Ödön: Magyar Mártyrok 50.o.,
HM Hadtörténelmi Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár HU MNL OL X 10874)

Kiemelt köszönet vitéz Kovács Endrének, aki Ausztráliából segített szeretett nagyapjának életrajzának összeállításában.
Köszönet a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár szakembereinek

English version

First Lieutenant Endre Kovács
(Szolnok, 3.VI.1901 – Budapest, 31.III.1949)
His father is the noble András Kovács, his mother is the noble Jozefin Apáthy.
He graduated from the military high school in 1920. In 1921, he took part in the uprising in Western Hungary, after which he was employed in Budapest. He married Etelka Lini. 1927, after a short military service, he was promoted to reserve ensign. 1937, he was a hospital officer in the capital. He met Árpád Kovács, the younger brother of Tivadar Kovács of the „National Defense Cross” chapter.

„1938, this Tivadar Kovács persuaded me to join the „Ragged Guardsmen” squads started and organized at Tornyospálca in connection with the revision of the highland areas.”

– Endre Kovács recalled in his testimony after the war.

1938 – guarded bridge blown up behind the Czehch lines
1938, he took part in the diversionary operations of the Upland and Transcarpathian Ragged Guards. In the latter, he led a combat group under the command of László Vannay. On one occasion, a small group of insurgents crossed the border and blew up a guarded bridge behind the Czech military formations that were still there at the time, during which a few Czech soldiers lost their lives. Kovács then successfully returned home with his Ragged Guard unit.

Blowing up things runs in the family…
Treaty Of Trianon Dismantled
November 10, 1938, as a member of the Ragged Guard, he took part in the invasion of the highlands, and was the commander of the Tiszaújhely division that entered in Tiszaújhely and Tiszaújlak.

More about the Hungarian Ragged Guards
Hungarian patriots. The Ragged Guards and Hungarian Patriot Soldiers were initially a non-regular paramilitary unit in Hungary, active in 1921. Later reestablished in 1938 as militia of Hungarian volunteers, soldiers, counter-inteeligence officers, many of them former soldiers of the anti-communist detachments that fought alongside Horthys National Army.

Dismemberment of Hungary 1920
The treaty of Trianon was the ultimate punishment to Hungary for losing WW1. No other country had lost two thirds of their land.
1938-39 The Ragged Guard Hungarian Soldiers reclaiming Transcarpathia
The activities of the Ragged Guard in Transcarpathia
After the „first decision in Vienna” in November 1938, 12,012 km2 and 869,000 inhabitants returned peacefully from Slovakia to our beloved country (of which 752,000 were Hungarians, 86.5%). In March 1939, he took part in the invasion of Transcarpathia in Vannay’s ragtag unit, where he was first a platoon commander of the „Előd Battalion” (can be understood as a Hungarian first name, as well as being a „forerunner” or „recon”). Later, they were listed as a „map adjustment” technical unit, but in fact they performed counterintelligence tasks. Anti-Hungarian informers, spies, and agents were identified and arrested, so that the units of the Hungarian Royal National Guard would not be subjected to atrocities or stealth attacks during this Transcarpathian operation.

The Ragged Guards catching Spies (English translation not available, for more information about the Ragged Guards in English, click here)

After that, he was demobilized in 1939 and became an official and consultant in Budapest.
1944
At the time of the siege of our beloved capital, he was already a reserve first lieutenant, and joined the newly formed alert battalion of his old comrade, Major László Vannay, in the defensive-counterintelligence department led by Captain István Szekeres, but he also manages trainings. He was stationed at the headquarters of the Vannay battalion, Toldy Ferenc High School, during the siege, where his 12-year-old son Bandi stayed with him the whole time. His son was wounded by Soviet artillery fire in the garden of the gymnasium as a horse groomer. Ervin Galántay – then 14-year-old courier of the Vannay battalion – recollections of First Lieutenant Endre Kovács:

„Dec. 4. 1944. (Monday) – I walk for more than an hour before I reach the Bohn brick factory. The commander here is First Lieutenant Endre Kovács, who already served with Vannay in Transcarpathia as a Ragged Guardsman. He shows me around the training ground. (…) First Lieutenant Kovács explains that there is a side track from the northern railway bridge. At this, a small shunter locomotive is puffing towards us. Transports a vehicle covered with tent sheets. Beep, stop. A dozen recruits take down the tent sheets, and we can stare at a shot-up T-34/76 Soviet tank in its naked beauty. Its tower number is 268, its nickname is written in chalk in Hungarian: „Tatjána”. It was transported here from Southern Pest via the circular railway. Kovács climbs on it, me after him. He opens the tower hatch and looks inside. He beckons me to climb in. The tank is burnt out, the corpses have already been removed, but the stench of oil inside is hideous. I occupy the driver’s seat. Not much to see, an uncomfortable, distressing experience. After all, this is an iron coffin! I’m already crawling out gagged. First Lieutenant Kovács says that the tank will be used for training, so-called armor training. The tank is no longer mobile, it is towed down on a metal sheet with a winch, and then towed to the training ground. The recruits surround it and Sergeant Lovass explains its characteristics and vulnerabilities. It has only four main personnel: the commander, the driver, the machine gunner and the gunner. The driver only sees ahead. In a firefight, the commander supplies the ammunition, so he can’t look to the side through the periscope either. In such cases, it can be attacked from the side and destroyed. The boys line up. Everyone has to climb in to understand: the tank crewmen are also afraid, they are blinded by smoke, dust, and flames, and they jostle uncomfortably as they move. The grenadier who knows all this can calmly wait for the tank in his pit and shoot it from behind as soon as it has rolled over him. Kovács writes a report in his office and has me draw pictures of the buildings.”

In addition, First Lieutenant Kovács also led raids, which we can learn about again from the recollections of Ervin Galántay:

„19. Dec. 1944. (Tuesday) – My fever is 38 degrees. First Lieutenant Kovács would take me home, but I don’t want him to make an exception with me. He won’t be with us tomorrow, he will organize a raid around Toldy Street. Some of the cadets have escaped and are hiding among the civilians. „

Like all Hungarian patriots, First Lieutenant Kovács is guided by the wonderful poem „Szózat” by our poet Mihály Vörösmarty, which we can learn from the cadet again:

„2. Feb. 1944. (Friday) – „In the evening, I am reading the Hoffmanstahl poems when First Lieutenant Kovács comes in. He mentions that it is now two years since the northern group of defenders of Stalingrad laid down their arms. We don’t give up here! Rather: Come, if it must come, the great death!”

At the end of the siege, he could not take part in the breakout, he was sick and taken prisoner of war in the Soviet Union. As a routine interception officer, he pretends to be a few years older when he is captured, and he also gives false information as to his unit (see the database of Hungarian prisoners of Soviet camps below). This false date of birth was explained by the experts of the Military History Institute and Museum of the HM, thanks to their conscientious research, at the request of the grandson of Endre Kovács.
According to them:

„Based on the examination of the Szolnok, Roman Catholic baptismal (birth) registers, it can be established that from the marriage of court clerk András Kovács and Jozefa (Jozefin) Apáthy on October 17, 1894, a son named András was born in Szolnok, who was baptized on October 27. However, the child died on February 14, 1895, at the age of four months.
(The fact of death in infancy was recorded in the baptism register.)
Endre was later born to the same parents on June 3, 1901, also in Szolnok.”

1947, he came home from the officer prison camp in Usmany, weighing only 45 kilos. But he could not enjoy his freedom, because the communists panting for revenge at home soon arrested him. He always denied the accusations made in the concept trial, and they could not produce witnesses. One afternoon, he was summoned to an empty cell, where a Catholic priest was waiting for him. He referred to Kovács’ religious zeal and offered confession. Kovács confessed and admitted that in 1938 some foreign soldiers fell victim to the blowing up of a bridge of an enemy state. If this is a sin, he hopes that God will forgive him… The next day, after many hours of beating and torture, he was presented with a protocol containing the entire text of his previous day’s confession, the contents of which he admitted. The brutality of his interrogation is characterized by his teeth being knocked out and his nails torn by his interrogators. The main charges against him were the excesses committed in Transcarpathia in 1939, during which several individuals suspected of being spies were tortured and executed according to the protocol, and Endre Kovács was also a part of them. In 1949, he was executed with two companions.

His last words to dr. Ödön Málnási, his fellow prisoner, were:

„Already today, I shall pray in front of God for the fellow prisoners left here…”

He was buried secretly, anonymously, in plot 298 of the Új Köztemető. His name was added to the grave of his sister, widow Györgyné Tempfli, in the Újpest cemetery. However, our research did not reveal whether Endre Kovács was really placed next to his brother in their common grave, or whether his name was only symbolically placed on the tombstone. Unfortunately, after the turn of the millennium, the grave site in the Megyeri út cemetery was abolished.

His Awards

The uniform photo shows the following awards, from left to right:

1. Hungarian Crown Bronze Medal with the swords on a war ribbon with the visible sign of „Governor’s Commendation”. This was also announced in the Honvédség Közlöny. Awarded for World War II merits.
2. Cross of National Defense (probably received for the activities in Transcarpathia in 1939).
3. Transylvanian Memorial Medal. A commemorative medal awarded to the members of the National Guard, the Gendarmerie and the Police, who were mobilized during the reintegration of Transylvania, their members and officials who participated in the mobilization, as well as those who performed official service, plus the officials of the MÁV and the Royal Hungarian Post Office.
4. Highland Memorial Medal. During the return of the Highlands, awarded to the members of the National Guard, the Gendarmerie and the Police, such as to officials who participated in the mobilization, as well as those who performed official service, as well as the officials of the MÁV and the Royal Hungarian Post Office.
5. Hungarian War Memorial Medal. Between 1914 and 1918, it was given to those performing military service. In exceptional cases, those who fought in the national interest between 1919-1921 could also receive it.
6. and 7th: Unfortunately, due to the quality of the image, the last two awards cannot be identified.