Vannay László őrnagy
Katonahőseink

Vannay László őrnagy

Vannay László őrnagy

(Arad, 1898. – Buda, 1945.II.11.)

Régi nemesi család sarja. Az első világháborúban zászlósi rendfokozatban harcolva megsebesül, a háború végére hadnagyi rendfokozatot ér el. A háborút követően, amikor az 1919-es proletár diktatúra ellen Szegedről megindul a “Fehér Terror”-ként elhíresült megtorlás, Vannay gróf Károlyi Gyula “ellenforradalmi” miniszterelnök hűséges testőre. Később tótprónai és blatnicai Prónay Pál egyik legmegbízhatóbb katonája lesz, így szinte végig mellette harcol a tiszti különítményben, majd részt vesz a Lajtabánság létrehozásában vívott harcokban, amikor az igazságtalan trianoni békediktátumot követően, ősi magyar területek kerülnek Ausztriához, s e várvidéki (Burgenland) részekért küzdve, sikerül népszavazást kiharcolniuk.

Elnyeri a vitézi címet, a gödöllői járás levente oktatója lesz. A Turáni Vadászok vezetőjeként több politikussal kerül közelebbi kapcsolatba, ekkor már tartalékos főhadnagyként. Többször kerül lapok címlapjára, amikor a nyílt utcán párbajozik, vagy ver meg – általa hazaárulónak tartott – újságírókat, melyek közül a leghíresebb a Vázsonyi ügy lett.

1931-ben egy elkapkodott puccs kísérletben vesz részt, amely Schill – Vannay puccsként híresül el (Schill Ferenc frissen nyugalmazott csendőr tábornagyot, 3 nappal a letartóztatása után a Margit körúti fogházban holtan találják). Emiatt 1932.VII.22-én lefokozzák (összesen kétszer fokozzák le, másik alkalommal politizálása miatt, ami tiltott volt a magyar királyi honvédségnél), Vannay 6 hónapos államfogház büntetést kap, a per többi, 46 vádlottját 2-3 hónapos szabadságvesztésre ítélik, többjüket felmentik. Nem tétlenkedik, írói vénájának és politikai szemléletének gyümölcseként 1937-ben megjelenik könyve, a “Szociálizmus és militárizmus” címmel a Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadásában, amely 37 oldalas, 3 fejezetből áll: 

I. A magyar nép szenvedései és a magyar paraszt életszemlélete, 

II. Az ipari munkásság életszemlélete a szocálizmuson keresztül, 

III. Militarista életszemlélet és gyakorlati nemzeti szocializmus.

Vannay régi harcostársa, Prónay szervezte híres Rongyos Gárda egyik tisztjeként vezet merész katonai akciókat Csehszlovákia területén. Vakmerő szabotázs műveleteiért, – egységével szinte mindig veszteség nélkül tér vissza bevetéseiről – legendás hírnévre tesz szert. 

Az egyik első sikeres akciót Vannay vezetésével, 1938.X.21-én hajtotta végre 24 fős csoportja a tarpai határ közelében (akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátalján), ahol egy 15 fős cseh géppuskafészket semmisítettek meg veszteség nélkül, végül 6 cseh fogollyal tértek vissza. Vannay 1938-ban a felvidéki rongyos akciók során parancsot kapott Héjjas Ivántól, hogy mielőtt Páloczi Horváth Lajos csapata a cseh betonerődök lőrésein át azokat felrobbantja, szivárogjon át különítményeivel, a betonerődök mögött 5-6 km-re lévő cseh gyalogsági tartalékok megzavarására. A pajtákban elszállásolt cseh katonaságot éjszaka támadják meg! Az őrök ártalmatlanításának kötélidegzetű páratlan mestere Vannay volt. Bajtársai mesélték, hogy megsajnált egy láthatóan a „cseh demokráciáért” hősi halált halni cseppet sem kész, végsőkig szerencsétlen, olyan svejk formájú fiatal őrszemet. A ragyogó hold fényében mellé sétált: „add csak ide fiam a fegyvered” felszólításra az őr úgy megrettent, hogy átadta fegyverét. Ezzel egy időben, a pajtákba dobált kézigránátok megtették a kívánt hatást. Az óriási kavarodásban a Vannay-különítmény nem tudott mit kezdeni a fegyverüket elszóró, magukat megadó sok cseh katonával. A zsákmányolt fegyvereket Gyulai Molnár Ferenc csapata szedte össze és osztotta szét a csehek ellen fellázadt ruszin felkelők között. Gyulai Molnár Ferenc jól beszélt ruszinul, és a cseh távírópóznák rombolásán kívül a ruszin népfelkelést is szervezte a cseh uralom ellen. Kémeri Nagy Imre, Vannay László, Gyulai Molnár Ferenc, Páloczi Horváth Lajos, Papp Sándor, Dénesfay Dinich Győző, Kassakürthy Pál és Károly „rongyos” csapatai külön-külön, de Héjjas Iván zseniális terve szerint akadályozták a felvidéki cseh csapatmozgást, hírközlést és felvidék kincseinek Csehországba szállítását. Vannay és a fenti „rongyos” parancsnokok gerilla csapatai végig harcolva, az üldöző csapatok gyűrűjéből kitörve, pánikot és felfordulást hátrahagyva a cseh csapatok soraiban 1938. okt. 18-21 között értek a lengyel Oporeclavocnen térségében át Lengyelországba.

Ahol Vannay szikár alakja megjelent, az bátorságot öntött a csüggedőkbe. 1939. jan. 6-án az első bécsi döntésnek köszönhetően, az ismét Magyarországhoz került Munkácsot csehek támadták harckocsikkal megerősített két századdal. Ekkor már a “Rongyos Gárda” hivatalosan már “Térképhelyesbítő-csoport” néven 30 km-re volt a védelem első vonalát képező Latorca-hídtól. Mégis két órán belül a helyszínen volt „rongyos” csapatával, s irányította a cseh támadókat felmorzsoló ellentámadást. A hivatalos Magyarország, a hadvezetés béna maradt. A harcokban csupán egy határőr szakasz vett részt a reguláris oldalról, a győzelmet Munkács és környékének föld alatti bajtársi közössége, a civil rongyosok vívták ki, Vannay László vezetésével. 

Vannayék a kárpátaljai bevonulást követően, a Térképhelyesbítő-csoport részeként, amolyan kémelhárító szervként, civil ruhás politikai rendőrségként dolgoztak tovább Kárpátalján. A volt cseh rendszer kiszolgálói és idegen ügynökök ellen nyomoztak, amely során letartóztattak, véresre vertek egyeseket, amely során halál esetek is történtek. Ujszászy István (1894-1948) vezérőrnagy, a VKF 2. (hírszerző és kémelhárító osztály) háború utáni fogságában tett visszaemlékezése szerint, az elburjánzó besúgások miatt, a Vannay-csoportnál zsidóellenes bűncselekményeket is végrehajtottak.

Vannay jelen volt a nyilas rendszer születésénél, az elsők közé tartozott, akik üdvözölték Szálasi Ferenc (1897-1946) nemzetvezetőt, a nyilas hatalomátvételkor 1944.X.15-én. Rá öt napra, Kovarcz Emil (1899-1946) tárcanélküli minisztertől, – aki a nemzet totális mozgósításáért volt felelős – megkapja az engedélyt egy önálló rohamzászlóalj felállítására. Ennek alapötlete Nyisztor Zoltán utász alezredestől származott, akit még 1943-ban, a Voronyezs ostroma alatt a német rohamutász alakulatokhoz osztottak be megfigyelőként. Tapasztalatairól jelentést írt a magyar vezérkar főnökének, Szombathelyi Ferenc (1887-1946) vezérezredesnek, és javasolta hasonló alakulatok felállítását. Mint írta: “Magyarországon alig van természetes akadály, és ezért a várható harcok nagy része települések körvédelméből fog állni, akár a lakosság feje fölött”. Szombathelyi nem válaszolt, Nyisztor pedig továbbadta ötletét Vannay Lászlónak. Így Vannay 1944 októberében a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség tagjaiból és más civil fiatalokból önkéntes rohamzászlóaljat szervez, majd a védelmi harcokban Budapest erőd legkiemeltebb helyeit védik. Lefokozása óta rangjelzést nem volt hajlandó egyenruhájára felvarrni. Joggal állította, hogy ő a Nemzet hadnagya. Budapest ostroma során előléptetik őrnaggyá. Vannay zseniális katonai szervező, első a támadásban, utolsó a visszavonulásban. Hiszen remek szervezőként, ő honosította meg a “bácsi rendszert”, amelynél a 18 évnél fiatalabbakat egy idősebb, tapasztalt, 35-45 éves katona mellé osztott be. Így párosult a fiatal vizsla és az öreg róka tudása a lövészárkokban és az erőddé alakított házakban Budapest ostroma során. Itt az rutinos, tapasztalt baka volt felelős a fiatal, lelkes kiskatona kiképzéséért. A vannaysták kiképzése 1944.XII.1-én indult meg az újlaki téglagyárban, amely keménységét jól szemlélteti, hogy több sérülés is történt (drótakadály kúszásnál, a fenekét túl magasan kiemelő ülepét átlőtte a felettük pásztázó golyószóró lövedéke, zuhogó esőben tetőre mászáskor leesések). 

A Vannay zászlóalj létszáma meghaladta a 600 főt 1944 december 26-án, amikor nagy részük bevetésre került Csömörnél, az Attila védvonalat képező Tatárdombnál. Ennél a bevetésnél Vannay a jobb karján szovjet golyótól megsebesül, emellett mélységesen felháborodik, árulónak nevezi azt a Variházy (Braun) Oszkárt (1897-1959), aki – a magyar királyi 10. gyaloghadosztály gyűjtőkeretének a parancsnoka, s e támadásért felelt – az ostrom végén szovjet fogságb aesését követően átállt, majd megalakította Budai Önkéntes Ezredet. Felháborodásának az adott okot, hogy katonái semmilyen eligazítást nem kaptak a bevetés előtt, továbbá sem lőszert, sem élelmet, sem egyéb utánpótlást a csömöri bevetés alatt. A rossz körülmények miatt, – noha a 10. gyaloghadosztály bunkereit sikeresen visszafoglalták Csömörnél – a Vannay riadózászlóalj ellentámadása összeomlott, további veszteségeik elkerülése végett, illetve a 10. gyaloghadosztály teljesen bajtársiatlan hozzáállása miatt engedély nélkül visszavonultak Budára. A továbbiakban már csak a budai oldalon kerül bevetésre a Vannay zászlóalj, bár egyes részei folyamatosan hátráló védelmi harcokat vív Pesten, így például 4 vannaysta is annak a Bocz Géza hadnagy parancsnoksága alá kerül, akik a Thököly útnál, a körvasútnál voltak védelemben.

1945.I.1-én a Városmajorban, a Vannay zászlóaljtól két századnyi magyar katona, sikeresen visszaver egy szovjet ezred erejű gyalogos támadást, amely 5 darab T-34/85  harckocsival és erős tüzérségi tűzzel volt támogatva. A szovjet harckocsik a Kútvölgyi útról gördültek ki, az elsőt egy „kályhacsővel” (ez a német panzerschreck  magyar változatának volt a beceneve katonáink körében. 60 mm-es 44M kézi  páncéltörő, vagy rakétavető néven volt ismert) lőtték ki, a második aknára futott, illetve egy páncéltörő lövegtől is találatot kapva kiégett. Közben ködgyertyák fedezete alatt, százával rohamoztak az oroszok a Szent János kórházból.  Három T-34-es betört a magyar állásokba, ebből kettőnek leszakadt a lánctalpa  páncélököl találattól. Az egyiket lánggránátokkal felgyújtották a vannaysták, a  másikat még sikerült kivontatnia az ötödik, épen maradt szovjet harckocsinak. A  10 darab 44.M buzogányvető (becenevén: Szálasi röppentyű) a szovjet csapatok felvonulási területét és tüzérségét lőtte, ezzel állásváltoztatásra kényszerítve őket. Az állásváltás miatt, nem  tudták a szovjetek kellő hatékonysággal támogatni tüzükkel a gyalogságukat. A  magukra maradt szovjet gyalogság oldalazó tüzébe került a mieinknek, s noha  utászaik átjárót robbantottak a Sodró utászcsoport által remekül kiépített magyar szögesdrót és aknazáron, a tűzfészkekből és az épületek tetejéről rájuk tüzelő harcosainktól óriási veszteségeket szenvedtek. Másnapi összeírás alapján, a  Vannay zászlóalj mindkét lövegét elvesztette, 22 hősi halott, több mint hetven  sebesült és 8 eltűnt volt a veszteségük. A szovjetek kb. 300 fős veszteséget szenvedtek el, a háromszorosát a mieinknek. A harcok alatt felhasznált harcanyag  (lőszer, kézigránát stb.) pótlását, a szovjetektől zsákmányolt, a harctéren visszahagyott, eldobált fegyverekből fedezték.

Vannay kíméletlen leleményességére az ostrom alatt jó példa, amikor a Szentkirályi utcai zsidó élelmiszer raktárat kiürítette, és a maceszt, libamájat, kóser pálinkát szétosztotta az első vonalakban harcoló bajtársai között. Itt a harcok során ismét segítője a régi „rongyos” bajtárs, Gyulai Molnár Ferenc százados, a Vannay különítmény elhárító részlegét vezette a hatvan év körüli, kecskeszakállat hordó Szekeres István századossal, s annak 30 év körüli fiával. Az ő ruszin nyelvtudásuknak köszönhetően, illetve ruszin bajtársak segítségével ellenpropagandát szerveztek, sikeresen lehallgatták a szovjet rádió jelentéseket, amelynek köszönhetően több ellencsapást sikerült megszervezniük még időben.

1945.I.8-án a Vannay zászlóalj 4 önkéntese sikeres vállalkozást hajt végre  az új Szent János kórházba befészkelt szovjet hangszórós propaganda egység ellen, amely során felrobbantják a központjukat, 3 átállt foglyot ejtenek. Egy másik alkalommal pedig, puskagránáttal kilövik az újra üzembe helyezett hangszórót.

1945.I.10-én: A Vannay zászlóalj 8 önkéntese (Kováts őrmester, Kukucska  őrmester, Mérei tizedes, Váli tizedes, Gyuricza és 3 bajtársuk) az Ördögárok vízelvezető csatornáján a Bólyai Akadémiánál felszínre kijőve, leszúrja egy szovjet löveg őreit,  a lőszerüket felrobbantja. Veszteség nélkül, 2 fogollyal térnek vissza.

1945.I.14-én: A Vannay zászlóalj katonái ismételten az Ördögárok vízelvezető csatornáján keresztül kijutnak a szovjetek hátába, majd sikeresen felrobbantják az ellenség lőszerraktárát.

1945.I.17-én: A Városmajorban a Vannay zászlóalj harcosai, az öt támadó  szovjet harckocsiból hármat kilőnek.

1945.I.21-én: A Vannay zászlóalj ellentámadása során megsemmisít egy  szovjet lángszórós tankot a Városmajorban.

1945.I.29-én: A  Budapest Őrzászlóalj és a Vannay zászlóalj harcosai visszafoglalják a Városmajor úti iskolát és a János szanatóriumot. Szálasi röppentyűkkel 1 szovjet T-34-est kilőnek.

1945.I.30-án: A 12. tartalékhadosztály tüzérei lőszeresládáikat felpolcolva a lövegeik támasztékát (lafettáit), hogy alacsonyabb szögben is tudjanak lőni, a Széna tér felé a Retek utcán át támadó szovjet T-34-es harckocsit  a Széna téri barikád előtt bevárva, közvetlen közelről kilövik. A szovjet tank  tornya lerepül, de a következő szovjet tank legázolja tüzéreinket lövegeikkel együtt. A vannaysták közben a Retek utcában támadó másik két orosz páncélost megrongálják.

1945.II.3-án: Váli Dániel tizedes (Vannay zlj. katonája azon kevesek egyike, aki később a kitörésnél eléri a saját vonalainkat) két szovjet foglyot ejt a Széna térnél, egyikük tiszt.

Vannay László egyik beszédét idézi v.Galántay Ervin – egykori vannaysta katonaiskolás növendék – amely fővárosunk ostromakor, egy a Városmajorban indított ellentámadás előtt hangzott el:

Ennél a városmajori rohamnál Vannay megsebesül a lábán, emiatt a kitörésig végig biceg, húzza a lábát.

Az 1945.II.11-én este 8 órakor megindított kitörés során, a mindössze kb. 40 főre megfogyatkozott Vannay-különítmény most is az élen haladt. A Postapalota elleni sikeres rohamuk tette lehetővé a kijutást az ostromgyűrű első övéből a Városmajor, Hűvösvölgy irányába. A sikeres rohamot a – mára betemetett – a budai fonódó villamosvonal melletti vészkijáraton át vezette egy egységük, felszámolva a Postapalota alsó emeletein a kitörőkre gyilkos sortüzet zúdító szovjet egységeket, amelynek köszönhetően a felsőbb emeleteken mindvégig kitartó többi vannaysta bajtársaikat “kiszabadították”, így a kitörőkhöz csatlakozva, velük együtt folytatták a kitörést, immáron megduplázva létszámukat, 80 fővel. A Városmajorban a Klára utcai (ma Ignotus utca) Erdészeti Kutatóintézetben védő Horváth Tibor (1920-+?) hadnagy vannaysta harccsoportja is csatlakozott hozzájuk, így újabb 40 fővel, 120 főre emelkedett a kitörésben részt vevő vannaysták létszáma. A Fogaskerekű vonala mellett, az új Szent János kórház magasságában védőállásba mentek, mert elérték a mélységben felállított szovjet záróvonal páncéltörő ágyús ütegét, illetve a Pasarét és Kútvölgy felől ellentámadásba lendült szovjet páncélosok tüze elől fedezékbe vonultak. Vannay László őrnagy a Mária térről indult 3 féllánctalpas német páncéljárművel, a Lovagkereszttel kitüntetett Herbert Kündiger (1910-1945)alezredes (Oberstleutnant), a német 271. népi gránátoshadosztály harccsoportjának a fővárosunkban rekedt alakulatainak parancsnokával, és pár megmaradt hű katonájával indultak együtt a kitörésre. Átjutottak a Retek utcán, majd az Olasz fasoron, de e harcok során mindhárom féllánctalpast kilőtték. Az elsőt – jól dokumentálhatóan – a Retek utcában, a második a Városmajorban futott aknára a Fogaskerekű végállomásánál. A legújabb kutatások szerint, a szovjet 462. aknavetős ezred a XII. kerületi Diana u. – Istenhegyi út környékén volt védelemben a kitörőkkel szemben, s jelentésük említ egy kilőtt páncélozott csapatszállítót, amelyben egy német hadosztálytörzs utazott (feltételezhetően ez lehetett Kündiger alezredeséké). Vannay László őrnagyé pedig a Városmajorban kilőtt féllánctalpas lehetett.Vannay tiszti szolgája, egy Radó nevű katona elérte azt a kilőtt féllánctalpast, amelyben Vannay hősi halált halt, s magához vette Vannay karóráját, arany pecsétgyűrűjét és halotti bárcáját, amelyet később átadott Vannay édesanyjának Aradon.

Források:
Pest Megyei Hírlap 1971.okt.17-i lapszám 6.o.
Délmagyarország 1931.dec.1. a lapszám címoldala
Délmagyarország 1926.feb.20. a lapszám címoldala
https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
http://www.huszadikszazad.hu/1926-szeptember/bulvar/vannay-laszlo-a-valeria-kavehazban-megtamadta-a-hetveneves-telefonkezelot-es-a-kavehaz-egyik-torzsvendeget
http://www.huszadikszazad.hu/1926-szeptember/bulvar/miert-kesik-a-fotargyalas-vazsonyi-vilmos-merenyloi-ellen
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyarorszag-a-masodik-vilaghaboruban-lexikon-a-zs-F062E/v-w-F0E70/vannay-kulonitmeny-F0E78/
http://schwarzi.atw.hu/zolibacsi/vannay/vannay.pdf
Galántay Ervin: Az utolsó kadét, Nagy Magyarország történelmi magazin 2009. augusztusi lapszáma (I. évfolyam 2. szám)
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma, A határban a halál kaszál – fejezetek Prónay Pál naplójából (Kossuth Könyvkiadó, 1963)
Bocz Géza hadinaplója
https://www.academia.edu/37298088/Bocz_G%C3%A9za_hadnagy_napl%C3%B3ja_Budapest_ostrom%C3%A1r%C3%B3l_%C3%A9s_a_kit%C3%B6r%C3%A9sr%C5%91l_pdf
Dr. Számvéber Norbert: Páncélosok a budapesti csatában,