Emléktábla avatás Bozsoki János hadnagy, a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem VII. kitüntetettje tiszteletére.
„Adassék tisztelet a honvédő katonáknak, testük eleven torlaszát állították gátnak…”
Bozsoki János próbaszolgálatos zászlós a 80 évvel ezelőtti tordai csatában olyan bátor és önfeláldozó magatartást tanúsított, amelyért később a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozták részére és hadnaggyá léptették elő. Az ő tiszteletére avattunk emléktáblát november 17-én szülővárosában, a Somogy vármegyei Nagybajomban.
Az ünnepélyes avatáson a Magyar Honvédség Lahner György 2. Ellátóezred katonái, valamint a Somogyi Hagyományőrző Huszár Egyesület tagjai adták a díszőrséget. A Himnuszt követően Pirka Mátyás, Nagybajom polgármestere lépett a mikrofonhoz és méltatta Bozsoki Jánost, aki 2016 óta a település posztumusz díszpolgára. Elmondása szerint Nagybajom ugyan kisváros, ennek ellenére több nagy formátumú ember született vagy élt itt, mint például Dr. Boross Péter miniszterelnök és Dr. Várady Zoltán sebészprofesszor. Ebbe az illusztris társaságba tökéletesen illeszkedik a hazájáért harcoló katonahős, vitéz Bozsoki János is, aki szerves részét képezi Nagybajom történelmi és kulturális örökségének. Az említett prominens személyek mindannyian bebizonyították, hogy egy kis közösségből indulva is el lehet érni nagy eredményeket. Beszéde végén polgármester úr köszönetet mondott, amiért felkerestem az emléktábla ötletével és együtt, közösen gondolkodva valósítottuk meg azt.
Illésfalvi Péter hadtörténész röviden ismertette a nagybajomi rohamtüzért tiszt életútját és katonai pályafutását, valamint beszélt a rohamtüzérségről, amely a Magyar Királyi Honvédség elit fegyverneme volt. Vázolta a tordai csata eseményeit, melynek során 1944. szeptember 22-én a Bozsoki János által vezetett szakasznak egy bátor előretöréssel sikerült meggátolnia az ellenség térnyerését. Az erős gyalogsági tűz dacára Bozsoki zászlós megakadályozta, hogy a harcok során megrongálódott harcjárművek illetéktelen kezekbe kerüljenek. E tetteivel érdemelte ki korának egyik legmagasabb rangú magyar katonai kitüntetését, amelyet mindössze 22 magyar és 1 német katonatisztnek ítéltek oda a második világháborúban.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója szerint egy bátor haditett, egy hősies cselekedet, a sok esetben akár a végsőkig menő önfeláldozás nem csak katonai sikereket eredményezhetett, de bajtársak és civilek életét is megmenthette. Ezért is nagyon fontos a hőskultusz, hogy minden település és minden közösség tisztában legyen azzal, hogy milyen kivételes katonákat adott a hazának.
Bozsoki János Svájcban talált új otthonra a világháborút követően, ahol rövid időn belül a helyi magyar közösség és kulturális élet oszlopos tagjává és szervezőjévé vált. A hadtörténész kiemelte, hogy a rendszerváltást követően a svájci magyarság körében végzett áldozatos munkásságáért magas állami kitüntetésben részesítették a nagybajomi katonatisztet, akivel sok évvel ezelőtt személyesen is találkozhatott.
Szép Ernő Imádság című versével folytatódott a rendezvény, amelyet Major Tibor szavalt el. Az ünnepélyes avatást megtisztelte jelenlétével Veress Imre alezredes, a Magyar Honvédség Lahner György 2. Ellátóezred Helyőrségtámogató Parancsnokság parancsnoka, Ifkovics István őrnagy, az Adorján József 44. Területvédelmi Zászlóalj parancsnoka, Dr. Szakály Sándor történészprofesszor és Kékkői Károly, akinek édesapja az a Kékkői László főhadnagy volt, aki maga is harcolt tordai csatában.
Végül az emléktábla ötletgazdájaként én osztottam meg gondolataimat az egybegyűltekkel. Régi vágyam volt, hogy méltó módon állítsak emléket vitéz Bozsoki Jánosnak, amelyet Pirka Mátyás polgármester úr és a képviselő-testület támogatásával sikerült valóra váltanom. Saját anyagi erőm kiegészítésére közadakozást szerveztem, melynek során felemelő érzés volt látni, hogy másoknak is fontos ez a nemes ügy. Külön öröm volt számomra, hogy több Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel és Magyar Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonahős leszármazottai is támogatták a kezdeményezést. Hála és köszönet illett minden nagylelkű és önzetlen, a magyar katonahősöket tisztelő adakozót.
Korábban volt szerencsém személyes történeteket is hallani Bozsoki Jánosról, melyek kivétel nélkül arról tanúskodtak, hogy magánemberként és barátként is megállta a helyét az életben. Deák-Varga József, a nagybajomi múzeum alapítója sajnos nem élhette meg ezt a napot, míg B. Szabó Péter, aki a svájci emigrációban volt hűséges harcostársa egészségügyi állapota miatt nem lehetett jelen a rendezvényen.
Pirka Mátyás polgármester úrral és Illésfalvi Péter hadtörténésszel közösen lepleztük le a polgármesteri hivatal falán lévő impozáns gránittáblát, amelyet Rozgonyi Emőke nagybajomi református lelkipásztor áldott meg ezután.
A koszorúzás a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjainak közreműködésével zajlott, melynek során koszorút helyezett el a település önkormányzata, a Szabadságharcosokért Közalapítvány, Dr. Boross Péter miniszterelnök úr megbízottja, a Magyar Tüzér Egyesület, a Vitézi Rend és jómagam.
Sajnálatos módon Bozsoki János lánya nem tudott ellátogatni Nagybajomba, így üzenetét az esemény narrátora olvasta fel. Ebben leírta, hogy mennyire büszke az édesapjára, aki mindig szerető és gondoskodó szülő volt. Bár jó svájci polgár vált belőle, szülőföldjét rajongásig szerette, szívében mindig magyar maradt. Véleménye szerint édesapja nagyon örülne a megemlékezésnek és talán látja is jelenlévőket odafentről.
A Szózat után csendültek fel a magyar takarodó dallamai, amelyek az ünnepélyes avatás végét jelezték. Ezt követően a díszvendégek egy fogadáson vehettek részt a polgármesteri hivatal dísztermében, amelyet Nagybajom Város Önkormányzata rendezett a tiszteletükre.
Az ünnepélyes avatás ideje alatt, ahogy számba vettük Bozsoki János életének főbb állomásait a tordai csatától kezdve egészen a svájci emigrációban megvívott politikai harcokig egyre csak Dsida Jenő Tekintet nélkül című versének sorai jártak a fejemben. „A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni,…”
Polgármester úrral megállapodtunk abban, hogy jövőben is azon fogunk munkálkodni, hogy minél több emberrel megismertessük Nagybajom hős fiának nevét, különösen a helyi ifjúsággal, hogy követendő példaként tekintsenek Bozsoki János bátorságára és hazaszeretetére.
Kratochvil Károly altábornagy szavaival élve: „Erős, hatalmas marad az a nemzet, amelyik a múlt nagy eseményeit, katonai erényeit, embereit megörökíti, kegyelettel ápolja és ezen emlékeken nevelődik.”.
Dicsőség a hősöknek!
Huszár András
amatőr történelemkutató
A részletes beszámolóért ezúton mondunk köszönetet Huszár Andrásnak.
Jövőbeli önzetlen munkájához további sok sikert kívánunk.
Alkay Zsolt és a Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület
