Bertalan Miklós zászlós

Bertalan Miklós zászlós

(Kötegyán, 1925.IV.12. – Buda, 1945.ll.18.)

Református magyar családban születik, édesapja Bertalan Ferenc, édesanyja Vanyai Júlia.
Iskoláit a Magyar Királyi „Gábor Áron” Honvéd Tüzérségi Hadapródiskolában folytatja. Hamar kiérdemli a magyar tűzkereszt kardokkal kitüntetést, mivel avatása előtt, több akadémikus bajtársával együtt, ténylegesen részt vesznek a hazánk területén vívott védelmi harcokba. Légvédelmi tüzérként 1944.XI.15-én avatják a Sopron vármegyei Eszterházán az egész évfolyammal együtt. 1944.XI.28-án szeretett fővárosunk védelmére vezénylik, mint rangelsőt. A Szent Gellért-hegyben lévő Országos Légvédelmi Parancsnokság Sziklaközpontjában kell jelentkeznie, ahol máris beosztják Rákospalotára egy beépített légvédelmi üteghez. Harctéri szolgálati helyét rá 2 napra, november 30-án foglalja el. A Szentestét a családjánál tölti, a budai ll. Margit körút 50. szám alatti lakásukban, akárcsak Ákos nevű öccse, aki az l. Egyetemi rohamzászlóaljnál harcol. Legközelebb december 29-én találkoznak újra együtt, teljes menetfelszerelésben. Aznap reggel indult vissza a két testvér az alakulataikhoz. Ákos, az öccse, új év első napján aknatalálattól hősi halált hal a lll. kerületben vívott harcokban. Közben édesapját razziázó honvéd egységek berendelik a Toldy Ferenc Gimnáziumban székelő Vannay riadózászlóaljhoz, ahol a 2. küzdő századhoz osztják be.  Pár nap után elengedik édesapját, de később razziázó nyilasok rendelik be, ahol a Gróf Radetzky laktanyában székelő „Halálfejes Légió” működik. Itt pár napi munka után, a kiújuló, vérző aranyere miatt haza engedik.

Édesapja 1945.l.9-én a naplójába a következőket írja:

Kedd. Másfél napi eltávozást kaptam a küzdő századtól. Ma délután meglátogattam Miklóst. Ágyúdörgés, állandó belövések, repülőbombázás közben értem ki az Üllői út 78. alá, a Matolay klinikára. Felejthetetlen a kép: mozdulatlanul fekszik, nagy beteg, jobb lába felkötve, csigával kifeszítve az ágya támláján, csak a szemét és száját tudja mozgatni. Óriási (ca. 12 cm) mély seb a jobb combján, alul pedig a kisebb. A két karja bekötve, ujjait tudja kissé mozgatni. A hátán 25 szilánk van még. Akna tette tönkre. Roham közben a sebesült katonáját akarta megmenteni, akkor kapta az aknát. 1944. december 29-én, pénteken délben sebesült meg. A nagy ostrom miatt, csak ma, 10 nap múlva látogattam meg először. Nagyon boldog volt a nagy beteg. Sebe begennyesedett, ezért súlyos, 40 fokos láza volt, és nagyon szenvedett a fájdalomtól. Injekciót kapott láz és fájdalom ellen.

Bertalan Miklós zászlós későbbi sorsáról keveset tudni, annyi biztos, hogy átkerül Budára. A kitörésben feltehetőleg még súlyos sebesüléséből nem teljesen felgyógyulva vesz részt a tüzérségi lőszerhiány miatt, már gyalogosként harcoló légvédelmi tüzér bajtársaival. Ismét súlyos sebet kapva kerül a Pajor Szanatóriumba, ahol a kitörésre rá egy héttel belehal sérülésébe.
Bertalan Miklós súlyos láb és egyéb sérüléséről megkérdeztünk orvosokat, akik kizártnak tartják, hogy ilyen mély, elfertőződött sebből felgyógyulhatott. Ezért nem szabad kizárnunk azt a lehetőséget, hogy a december 29-én elszenvedett sebesülésébe halt bele 1945.ll.18-án a mostoha egészségügyi körülmények végett.

A Bertalan család tipikus és szomorú képet ad arról, hogy a szeretett fővárosunk védelmében vívott kegyetlen harcokban nemzetünk legjobbjai szenvedtek hősi halált. Egy katona iskolát frissen végzett, és egy egyetemista testvérpár áldozta fel életét a haza szent oltárán, míg édesapjuk egy-egy razzia során lett besorozva sebtében felállított alakulatokba.

Forrás: Budapest ostroma – ahogy mi láttuk (Erdélyi Szalon, 2024) Bertalan Ferenc visszaemlékezése 133-145.o.,
a Győr – likócsi laktanyában működő könyvtárban (egykori csapat művelődési otthon) létrehozott állandó kiállítás kép- és dokumentum anyaga,
HM HIM hadisír nyilvántartó adatbázisa,
https://hadisir.militaria.hu/cms/hadisir-adatbazisok