Események

Beszámoló a Szent László hadosztály emléktúráról

Orbán Imre nyugalmazott alezredes vezette „Területi Honvédelmi Klub” gondozásában, idén 11. alkalommal rendeztek történelmi emléktúrát a Magyar Királyi Honvédség Szent László hadosztályban harcolt katonahőseink tiszteletére, a Duna és az Ipoly összefolyásánál fekvő Helemba községben.

Az önállóan induló emléktúrázók 10, 25 és 30 km-es szakaszok közül választhattak, amely az anyaországi Szob vasútállomása melletti P + R parkolójából indult 7:15-8:15 között. Itt a főszervező, Orbán Imre indította a startolókat, miután nevezésük megtörtént és átvették az útvonalat jelölő és egyben ellenőrző pontokon begyűjtendő igazolásokat is e lapra. Egyesületünkből Polgár Zsolt és Terman Béla indult a leghosszabb távon.

Az emléktúra vezetett része Méri Lajos kezdeményezésével helyi, felvidéki és anyaországi közösségek összefogásával valósult meg. 9:00-9:30 között gyülekeztünk a vezetett emléktúra résztvevőivel a helembai Szent Imre templomkertben, ahova folyamatosan érkeztek a Szobról induló emléktúrázók, így létszámunk egyre nőtt. Ez is bizonyítja, hogy milyen jó előrelátó szervezés kellett ehhez, hogy a helembai megemlékezésre a Szobról induló emléktúrázók is ideérjenek. Mindez Mikus Attila szervező munkáját dicséri, hiszen ő hangolta össze Orbán Imre túraszervezővel és Méri Lajos emléktúra vezetővel ezt. Elsőként gyertyagyújtással és koszorúzással emlékeztünk a Szent László hadosztály emlékművénél. Mindezt több egykori magyar királyi honvédséget megjelenítő hagyományőrző csapat feszes, katonás díszőrségével, koszorúzó egységével, amely nagyban emelte a rendezvény színvonalát. A hagyományőrzők összehangolt munkájáért, korhű megjelenítéséért az a Bakos Gyula felelt, aki – szintén, mint hagyományőrző – akinek a legutóbbi balassagyarmati hadijáték megszervezése köszönhető:

Amelyről a beszámolónk itt olvasható:

Elsőként köszöntőt Izrael Gergő fiatal polgármester úr mondott, majd Orbán Imre túraszervező emlékezett meg a hadosztály megalakulásának körülményeiről, mostoha és hősies sorsáról és 3 vezetőjük életútjáról (v. Szügyi Zoltán vezérőrnagy, Lajtos Árpád őrnagy és Stefán Valér alezredes). Végül közös imára kérte a jelenlévőket Méri Lajos, aki férfiasan, hangosan mondott imát az elesett katonáink lelki üdvéért. A megható és lélekemelő megemlékezést követően elindultunk a 12 kilométeres vezetett emléktúrára (egyesületünkből Pócsik Egon, Szőnyi Gábor és Alkay Zsolt).

Útközben megálltunk a Nyerges-kilátón, majd – a szintén felvidéki hagyományőrző – Mikus Attila emlékezett a régi harcok helyén, a Nyerges-tetőn elhelyezett Szent László kegyképnél, mely Gúgyela-Gintner Csilla grafikusművész alkotása és a tavalyi emléktúra alkalmával szentelték fel Mikus Attila és Méri Lajos kezdeményezésére. A kép eredetijét a helembai templomban őrzik, amelyen Szent László királyunk harci bárddal a kezében térdepel Isten színe előtt. Itt azt jelképezve, hogy az ezen a helyen hősi halált halt „szentlászlósok” hazatértek Isten színe elé. A hagyományőrzők itt is szépen díszőrséget állva tisztelegtek.

A menet a Külső-Paskom érintésével, a Nyilas-völgyhöz ért. Itt Mikus Attila és Méri Lajos ismertette az egykori harcok színhelyén, hogy miket éltek át katonáink, milyen átláthatatlan és embert próbáló volt a fronthelyzet. Innen a Királyszéke mesésen szép kilátópontjához értünk fel, ahol alattunk a mélyben az Ipoly hömpölygött. Méri Lajos itt ismertette az egykori állások helyét, vonalát e jól belátható pontról. Még sokat hallgattuk volna Méri Lakost, de már sokakat átfújt a cudar szél, illetve haladnunk kellett, hogy tartsuk a tervezett menetidőt. A hegygerincen haladva pár lőállás, megfigyelőpont még máig szépen megmaradt nyoma rajzolódott ki. Néhol hóborította mezőkön gázoltunk át, míg elértük a Feruska-házat, ahol frissítőt, meleg teát, zsíros kenyeret biztosítottak a szervezők. Hosszabb pihenő után, kellően felfrissülve folytattuk utunkat, míg egy másik irányból el nem értük ismét a Nyerges-tetőt. Innen a Nyerges-hegy-temetőkertbe haladván, még pár egykori lőállás nyomait mutatta Méri Lajos. Végül a helembai temetőben, a II. világháború áldozatainak emlékművénél róttuk le kegyeletünket hagyományőrzők ismételten szép, katonásan feszes díszőrsége mellett. A koszorút Mikus Attila helyezte el katonai tiszteletadás mellett.

A Szent László hadosztály alakulatai 1944 decemberében érkeztek az Ipoly és Garam térségébe. A hatalmas szovjet túlerővel szemben hősiesen védekezve fedezték a német visszavonulást, aminek következtében a hadosztály jelentős része megsemmisült.

Később, 1945 januárjában, a Szent László hadosztály alakulatai ismét kivették a részüket a Felvidéken folyó harcokból, ahol sikeresen, példás kitartással védekeztek a Garam felől támadó sokszoros szovjet túlerővel szemben a „Südwind” (Déli Szél) hadművelet során.

Kovács Gyula altábornagy (1894–1963), a Fővezérség meghatalmazott tábornoka értékelése így olvasható a fennmaradt dokumentumban:

A meghatalmazott tábornok tájékozódott a helyzetről, ennek során megállapította, hogy a Szent László hadosztály a XII. 21-től 27-ig tartó, többszörös túlerővel vívott hősi harcokban úgyszólván teljesen felmorzsolódott. Az elöljáró német hadsereg- és hadtestparancsnokság közlése szerint a hadosztály egész kiválóan harcolt és teljesítményei német viszonylatban is kimagaslóak. A csapatok harcértékéről és harci szelleméről a legteljesebb elismerés hangján nyilatkoztak. Ma még nem tekinthető át, mennyi maradt meg a hadosztályból. (A hadosztályparancsnok becslése szerint a gyalogságból kb. 500 fő.) A hadosztály veszteségei mind véres veszteségek. Hátraszökés vagy átfutás nem fordult elő. A hadosztály gyors felmorzsolódásának okai:
a. Igen mostoha körülmények között került bevetésre.
b. Túlerejű ellenséggel szemben harcolt.
c. A német vezetés hibái.
d. A hadosztály példás helytállása.
A Szent László hadosztály a harcok során 8 harckocsit lőtt ki. (Egyet páncéltörő ágyúval, hetet páncélököllel.) 2 repülőt lelőttek. A „Szent László” hadosztály kiváló teljesítményt nyújtott a harckocsi-támogatással és igen jelentős tüzérségi megerősítéssel támadó szovjet 25. gárda-lövészhadtest három lövészhadosztályával szemben. Egyes részei az Ipoly és a Garam között még a 6. gárda-harckocsihadsereg páncélosaival is kénytelenek voltak összecsapni. A hadosztály a letkési hídfő elszánt védelmével december 24-én estig biztosította a német LVII. páncéloshadtest utánpótlási útvonalát.

Ennek az áldozatos hőstettnek az emlékét idézik fel minden év decemberének utolsó napjaiban a határon innen és túlról érkező katonai hagyományőrzők és egyesületek, civil szervezetek és társulások, ezzel is megemlékezve apáink, nagyapáink – sőt, lassan többeknek már – dédapáink hősi cselekedeteire, miként a helembai emlékmű táblája is hirdeti: „Múlt nélkül nincs jövő.”

Összességében egy profin megszervezett, gyönyörű természeti szépségeket érintő, remek történelmi emléktúrán vehettünk részt. Noha öt órán át tartott a vezetett túra, amelyen több mint százan indultunk el, minden percét élveztük. Emellett közelebb hozta az anyaországi és a felvidéki résztvevőket, erősítve nemzetünk összetartozását. 

Kiemelt köszönet Orbán Imre nyugalmazott alezredesnek a színvonalas emléktúra sokadik szervezéséért, Mikus Attila felvidéki hagyományőrző bajtársnak és Méri Lajos helyi túravezetőnek a vezetett emléktúráért. Berényi Kornéliának, a Felvidek.ma oldalon a világhálón megírt gyönyörű cikkéért.