Lipták János százados

Lipták János százados
(Hajmáskér, 1911.V.16. – Gyál-szőlős, 1944.XI.13.)
Édesapja, Lipták Aurél százados, (1880 – 1923) édesanyja Toperczer Margit (1881-1982). Testvérei, Margit, Aurél és Lívia. Édesapja az első világháborúban szerzett betegségéből kifolyólag korán elhunyt, ezért a testvérek, a lányok is, mind szigorú katonai nevelésben részesültek. Már 10 éves korától a Kőszegi Magyar Királyi Hunyadi Mátyás Honvéd Reáliskolai Nevelőintézetbe került, majd tanulmányait a Pécsi Katonai Főreál Iskolában folytatta, ahol kiváló szorgalmáért többször írásbeli dicséretben részesült. Aurél bátyjával többféle sportban is sikereket értek el. 1933. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián. Sopronba került, az ottani Szent László ezredhez. Ez kedvezőnek bizonyult földrajzilag is, mivel özvegy édesanyja, és nővérei is Sopronban éltek. 1938-ban megnősült, feleségül vette Nemez Juditot, aki Nemez Emil hadbiztos tábornok egyetlen leánya volt. 1941-ben, Sopronban megszületett fia, József. Ezek után a család, a velük élő nyugdíjas hadbiztos tábornokkal, immár négy főre nőtt. Lakásuk a soproni vasútállomás mellett lévő huszár laktanyában volt. 1940-ben részt vett Felvidék és Kárpátalja visszafoglalásában, majd 1942-ben már századosként az Észak-Erdélyi bevonulásban, amellyel kiérdemelte a Felvidéki Emlékérmet és az Erdélyi Emlékérmet is. 1944-ben egységével Zalaegerszegre vezényelték, majd 1944. szeptemberében póthadosztályi behívót kapott, és a trianoni gúnyhatárok védelmében részt vevő, nagykanizsai honvédekből alakult alegység irányításával bízták meg. Tótkomlóstól egészen a Pest előterében kiépített Attila védvonalában húzódó Gyálig, folyamatosan részt vesz a védelmi harcokban.
Budapest védelmében, súlyos harcokban 1944. november 13-án Gyálszőlőn hősi halált halt. A tragikus eseményről az alsódabasi körjegyző 1944. november 17-én értesítette a családot, valamint arról, hogy a hősi halált halt százados holmiját nincs módja átadni a családnak, mivel a halottaktól elvett iratokat, és egyéb személyes holmikat orosz tisztek magukhoz vették – magyarán kifosztották.
Idézet vitéz Csoknyai ezredes Lipták Jánosnénak címzett leveléből:
„Nagyságos Asszonyom!
Kedves levelét megkaptam, amelyben szeretett férje, az én kedves
János barátom sorsa felől érdeklődik. János az én parancsnokságom
alatt küzdött az egyik zászlóalj élén, mint igazi kemény katona.
Legutóbb november első napjaiban Örkény-tábort védte zászlóaljával,
ahol az éjszaka folyamán oroszok támadtak és azóta kedves férjéről
csak ellenőrizhetetlen híreket hallottam… Én Pomázon, ahol éppen
ekkor János rokonainál voltam beszállásolva… aggódva kerestettem,
nemcsak a régi barátság következtében, hanem mert János az egyik
legkiválóbb zászlóalj-parancsnokom volt…
Kérem Édesapjának alázatos üdvözletemet tolmácsolni, Nagyságos
Asszonynak pedig tiszteletteljes kézcsókomat jelentve, maradok igaz
híve:
vitéz Csoknyay ezredes”

Érdekességként megemlítendő Sattelberger Konrád, Pátyról bevonult katona visszaemlékezése, aki a 22. „Maria Theresia” SS – önkéntes – lovashadosztálynak 22. SS-tüzérezredében szolgált, s a frontvonalban egy 75 mm-es ágyú kezelőjeként harcolt. Pest előterében, az Attila védvonalban voltak bevetésen, amikor egy esetet említ, amely egybeeshet akár Lipták János százados hősi halálával.
„300 méterre egy széntároló volt, innen távcsöveztem szép időben és észrevettem, hogy a széntárolón egy lyuk van a felső emeleten. Erre jött egy magyar százados, aki mellettem állt meg és egyszer csak a százados előreesett holtan és utána jött a csattanás. Ekkor lelapultunk és így a 75 mm-est ráirányítottuk a célra és belelőttünk, az teljesen szétesett és kb. 50 méter magasra repültek fel darabjai.” – az esemény helyszíne, illetve az a tény, hogy magyar századosok közül viszonylag kevesen estek el az Attila védvonalban, engedi meg azt a következtetést, hogy mint lehetőséget ez esetleges ritka egybeeséseknek köszönhetően, Lipták százados hősi halálának leírását ismerhettük meg Sattelberger Konrád SS katona visszaemlékezéséből.
Budapest határában, Gyál külső területén, jeltelen sírba temették, több hősi halált halt magyar, német és szovjet katona mellé. A nyughely mellett egy szovjet obeliszket emeltek. A család később, az ’50-es évek második felében megkereste a sírt, majd 1984-ben a Farkasréti temetőben, a hadbiztos tábornok apósával közös sírban helyezték végső nyugalomra. Lipták János sírját a Honvédelmi Minisztérium hadisír nyilvántartásba vette (Farkasrét 7/8-1-47). A család nagyon megszenvedte Lipták János tragikus halálát. 1945 után a hadiözvegy, fiatal tanítónő, végzettségének megfelelő állást nem kaphatott, később 1950 és 1955 között hadiözvegyi nyugdíját is megvonták. Nagyon nehéz körülmények között nevelte hadiárva kisfiát, Józsefet, és gondozta a velük lakó nyugdíjas hadbiztos tábornok édesapját. Lipták József hadiárva, kitűnő bizonyítványa és „Kiváló Tanuló” (1959) kitüntetése ellenére – az akkor működő Iskoláztatási Bizottság – továbbtanulási kérelmét származása miatt elutasította. Később, gyógyszertári segédasszisztensi gyakorlat után felvették a Budapesti Orvosi Egyetem Gyógyszerészeti Karára, amelynek elvégzésével végül professzorként ment nyugdíjba. Lipták János százados neve a Ludovika Akadémia Hősök Folyosóján kőbe vésve szerepel azon hősök nevei között, akik a Hazáért Hősi Halált Haltak.

források: https://hadisir.hu/hosok-arckepcsarnoka#, https://www.uni-nke.hu/hirek/2020/10/01/ludovikas-eletutak-kiallitas-a-liptak-fiverekrol, Hingyi László: Budapest ostroma 1944-45 III. kötet 310.o., végül a százados fiának, Prof.Dr.Lipták József szívélyes közlése alapján