Tevékenységeink

Katonasírok megmentése Szegeden

2024 szeptemberében egyesületünk segítséget adhatott a szegedi református temető második világháborús katonai parcellájának megmentésében. Ennek előzménye, hogy egyesületünk abban a megtiszteltetésben részesült, hogy felkérést kaptunk a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség (Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge e. V.) és a magyar hadisíros HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság szakembereitől, hogy Szegeden segítsünk a református temető felszámolás alatt álló második világháborús katonai parcellájának feltárásában. Szeged miután szovjet kézre került 1944 őszén, hamarosan hadifogolytábort hoztak létre. Az amúgy is legyengült, kimerült katonáinkat ért borzasztóan rossz és embertelen bánásmód miatt, magas volt az elhalálozás. A döntően magyar hadifogoly katonáink mellett, temettek ide német bajtársakat is, ezért indult ez a közös munka a magyar és német hadisíros szakemberekkel. Emellett a szakemberek szerették volna pontosítani az itt eltemetett katonák kilétét. 

Az előre láthatólag 3 hétre tervezett munkálatokba egyesületünk tagjainak csak egy kisebb része tudott részt venni, mivel kizárólag hétköznapokon folyt a munka. Sokunknak pedig nem volt már kivehető szabadsága, illetve visszatartó ereje volt a nagy távolságnak is. A hadisíros szakemberek munkáját segítette 8 tartalékos katona is. Az első héten két tagunk, Polgár Zsolt és Szabó Tamás vett részt két napon át a katonasírok megmentésében, mely során az ott alvást Tamás rokonainál oldották meg. Olyan hevülettel dolgoztak, hogy 15 jelölt sírhelyet sikerült kiásniuk és előkészíteniük a szakszerű exhumálásra. Utóbbit természetesen a hadisíros szakemberek végezték. Ennek során volt, hogy az egyik sírban két személyt is találtak. Feltételezhetően egy napon hunytak el, ezért kerülhettek közös sírba. Egyesületi tagjaink aznap elvégzett példás munkatempóján, a hadisíros szakemberek elismerését is elnyerte. Megemlítendő, hogy ezt a példaértékű teljesítményt a második napon ebéd után be kellett fejezniük, mert úgy elkezdett esni az eső.

A következő héten az időjárás előrejelzés egész napos viharos esőt jósolt két napig, ezért az arra az időpontra induló egyesületi tagunk, Abai Roland a hadisíros szakemberek kérésére nem indult el, mert mindkét napra felfüggesztették a további munkálatokat. Emellett szeretett hazánk nyugati feléből érkező árhullám veszélye végett, a 8 tartalékost elvezényelték a gátakra, hogy ott végezzenek erődítési munkálatokat bajtársaikkal és a vízügyi szakemberekkel. Érdekességként megemlítendő, hogy a Dunán levonuló árvíz védelmében részt vett Polgár Zsolt egyesületi tagunk is, aki három napon át – munka után – lapátolta a homokot a zsákokba, vitte a gátra késő estig, s eközben találkozott a 8 tartalékos katonával is, akikkel előző héten még Szegeden együtt dolgoztak. 

A két esős nap után, végre napos, száraz időt jeleztek az időjárást előre jelző oldalak a világhálón. Ekkor dr. Lőrincz Márton és jómagam utaztunk Szegedre egy napra segíteni egyesületünkből, amelyhez csatlakozott I. Szabolcs önkéntes tagjelöltünk is. Egyéb elfoglaltságaink végett, csak kora délutánra jutottunk le Szegedre. Megérkezésünkkor a múlt heti exhumált sírok visszatemetett nyomai látszódtak, illetve a precízen kimért feltárandó részek, amelyeken a teljesen elhanyagoltságnak köszönhetően iszonyatos mennyiségű gaz, mindent átszőtt borostyán eltakarításának nyomai voltak felfedezhetők. A református temető katonai parcellájához érve, az út bal felén gyönyörűen, példásan rendben tartott első világháborús katonai emlékhely található egyforma sírkeresztekkel. Jobb felén a második világháborús, borzasztóan elhanyagolt sírok. Kérdésemre, hogy ezt miért nem lehet ugyanolyan szépen kitakarítani, helyrehozni, szép, névvel ellátott sírkeresztekkel, azt a választ kaptam a szakemberektől, hogy az első világháborús katonai parcella rendbe hozatalára lehetett pályázni, amelyre sikeresen pályáztak is. Azonban a második világháborús katonasírokra nem lehetett, ezért azok az enyészet elől, most kerülnek megmentésre, gondos exhumálás után átszállításra egy arra méltó katonai temetőbe. Újra temetésükre később kerül sor, előtte orvos szakértők vizsgálják át földi maradványaikat a még pontosabb beazonosítás végett. Példának okáért, abban a katonasírban, amelyben két katona hamvait találták, s csak egynek neve volt feltüntetve a református egyház temetési dokumentumán, ott az életkor alapján próbálják beazonosítani az egyiket. Így ha az egyikük húszon évesen, másik 40-50 évesen adta vissza a lelkét a Teremtőnek, akkor a temetési dokumentumon feltüntetett katona életkorát kiderítve kerül beazonosításra. Így egyikük nevesítve, a másik ismeretlen katonaként kerül át végső nyughelyére majd.

A föld enyhén homokos, viszonylag könnyen ásható volt, a katonák földi maradványai 130-150 cm mélyen kerültek elő, de voltak mélyebbre temetett hadifoglyok is. Mind a hárman egy-egy sírhelyet ástunk ki, s készítettünk elő az exhumálásra. Érdekességként volt olyan katona halott is, aki a szovjet hadifogságot megjárva, lefogyva került haza Szegedre a családjához, akik szeretetükben minden finomsággal kedveskedtek neki, s a katona szervezetét ért túl zsíros ételek okozták halálát. Végül őt is ide temették volt bajtársai mellé. 

A második világháborús hadifogoly parcella feltárása – noha két nap is kimaradt a rossz időjárás miatt – idő előtt, a tervezett 3 hét helyett, mindössze 2 hét alatt véget ért. A hadisíros szakemberektől ismét elleshettünk pár szakmai fortélyt, munkájukból tanulhattunk. A közös munka mindvégig baráti, bajtársi hangulatban folyt. Új tagjelöltünk, Szabolcs munkájával is teljesen meg volt elégedve mindenki. Összegezve, a 44 ide eltemetett magyar katonánk közül, 30 személyt sikerült egyértelműen beazonosítani, de bízunk benne, hogy ez változhat még az orvos szakértői vizsgálatoknak köszönhetően. A 26 keresett német katonából 15 fő került elő, akik közül 13 katona került beazonosításra.

Megemlítendő egyesületünk bajtársi szellemiségére az a nemes példa, hogy a legutóbbi gyűlésünkön külön pénzt adtunk össze – a tagdíjunkon felül – a jövőbeli üzemanyag költségekre, hogy azok az egyesületi tagjaink is el tudjanak jönni a távolabb eső munkálatokra, akik anyagi lehetőségei ezt sajnos nem teszik lehetővé.