Tevékenységeink

Egy kitöréses német katona megtalálása

“Az utolsó küldetésén” dolgozó vitéz Pongrácz György (91 éves) veteránnak a II. Kerületi Önkormányzattól és a Hadtörténeti Intézet és Múzeumtól van érvényes kutatási engedélye. Pongrácz György remek memóriájának köszönhetően, elkalauzolt barátommal minket egy pasaréti házhoz. Az 1902-ben épült házban B úr lakott, ő is temette el a kertjébe azt a német katonát, aki a kitörés során itt esett el.

A hősi halált halt német bajtárs minden iratát B úr – még a katona elhantolása előtt – magához vette. Azonban a ’80-as években NDK-s németek vendégeskedtek B úréknál, ahol szóba került az itt elesett német bajtárs története. A hitelesség kedvéért elővették a féltve őrzött német katona dokumentumait, mire a keletnémet ismerősök felajánlották, hogy kézbesítik azokat, a cím alapján közeli hozzátartozóknak. Szépen el is vitték az iratokat, fényképeket.

B úr villanyszerelő volt, s Gyuri bácsinál is dolgozott, innen az ismeretség és a történet. Felkerestük B úr házát, ahol unokái és dédunokái élnek. Bemutatkozás, engedélyek bemutatása, majd egy előre egyeztetett időpontban megkezdhettük a feltételezett sír felderítését. Helyesen gondolkozó, derék hazafiként nem problémáztak a dolgon, megértették, átérezték az esemény súlyát, s hozzájárultak a kertjükben elvégzendő munkálatokhoz.
Első és második alkalommal – utóbbinál az eső is esett, ezért sátrat emeltünk a feltételezett katonasír fölé – sajnos semmi nem került elő. Már 1 méter 30 cm mélyen jártunk, s eléggé elkeseredtünk. De természetesen nem adtuk fel, így kitartásunknak, elszántságunknak, s Istenhez intézett imáinknak köszönhetően, harmadszorra másfél méter mélyen beleütköztünk az első csontba. A katona bal medence – felsőcomb részét értük el, majd óvatosan haladva, odafigyeléssel folytattuk derítésünket, míg az egész alakja elő nem került. B úr úgy temette el, hogy a német katona két kezét a mellkasára helyezte, s még egy ezüst feszületet is kezébe helyezett, majd a katonasapkával letakarta. Gyuri bácsi biztos az itt harctéri hősi halált német katona nevében (személyiségi jog védelme végett, csak ennyi: Ludwig S.), de emlékezete szerint, B úr Wehrmacht katonát említett. Azonban az előkerült katonasapka fémtárgy maradványai alapján (totenkopf), erősen feltételezhető, hogy az egyik német (8-as, vagy 22-es) lovas hadosztály katonájáról van szó (persze még vagy egy tucat alakulat jöhet szóba).
Itt munkánk befejeződött, a megtalált katonát a jogszabályok betartása végett, mi nem exhumálhatjuk. Letakartuk, s a kora őszi fagytól védve, illetve kegyeleti okból óvatosan vékony földréteget hordtunk rá.
Nagyon örült a katona megtalálásának v.Pongrácz György. Értesítette a Hadtörténeti Intézet és Múzeum illetékeseit, a hadisírosokat, akik – német katona révén – a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség (VDK) szakemberét irányították a helyszínre. B családdal újabb egyeztetés, majd a szakszerű exhumálás.

A német katona azonosító cédulája sajnos nem került elő. Sem a lábbelije, sem az övcsatja, sem egyetlen kitüntetése, sem a sisakja. Utóbbinál B úr unokája megjegyezte, hogy emlékszik gyerekkorából, hogy volt egy német sisak a padlásukon, de azt egy lengyel ismerősük kérte el a ’80-as években. Egyenruha- és inggombok, sasos sapkajelvény és egy arany jegygyűrű “R.B. 26.12.43” gravírozással került elő (feltehetőleg a dátum 1943.dec.26-át, a házasságkötés időpontját jelzi, egy R.B. monogramú hölggyel.) Minden tárgy gondosan megtisztítva, külön elcsomagolva került elszállításra a katona maradványaival a Budaörsi Német – Magyar Katona Temetőbe.
A gödröt visszatemettük, rekultiváltuk a területet, B család elégedetten látta munkánk gyümölcsét, a “visszakapott” kertjüket. Megköszöntük önzetlen segítségük, türelmüket, megértésüket, a több hétvégét igénybe vevő munkálatainkhoz.
Eszébe jutott még v.Pongrácz Györgynek 3 eset, amit még B úr mesélt neki. Két német tisztet temettek el a szomszédba, akiket karácsonykor leptek meg a szovjetek, s végeztek ki. Egy nyilas parancsnok a sarki kis zöldterületen lett agyonlőve a kitörés során, majd elkaparva, illetve az utca túloldalán 4-5, szintén kitörésben elesett katonát temettek el a kerítés tövében. Ezek felderítésére idén már sajnos nem, de jövőre sort kerítünk.

Ezek felderítésére is szerettünk volna sort keríteni, de mindkét esetben “falakba ütköztünk”. A szomszédos telken elhantolt két német tiszt esetében nagyon segítőkész volt a lakóközösség. Azonban amikor kiderült, hogy a kerítés melletti rózsabokor és a többi virág bolygatva lesz, az azokat gondozó hölgy nem járult hozzá a kutatáshoz.

A másik esetben egy ellenszenves, akadékoskodó közös képviselő szabotálta el folyamatosan a kutatás lehetőségét. Végül a pár lakóval egyeztetett közgyűlés után jelezte, hogy a lakók nem járulnak a kerítés tövében elhantolt kitöréses katonák felkutatásához. Szomorúan állapítottuk meg a némat hadisíros szakemberrel, hogy a magántulajdon védelme, erősebb a kegyeleti jognál.

Végül egy szomorú hír: v.Pongrácz György 95 évesen, 2020. októberében visszaadta lelkét a Teremtőnek. Szerető családja Felvidéken, a szülőfalujában helyezte végső nyugalomba földi maradványait.