Image_not_avaible
Mártír papjaink

Vass Tacián Ferences pap

(Budapest, 1922.V.12 – Buda, 1945.I.22)
Szülei: Vass György és Straub Rozália. Budán, a III. kerületi Pacsirtamező utcában laktak. A váci kolostorban terciáriusnak, vagyis kolostorban élő világinak öltözött be 1939. október 4-én. Ekkor kapta Vass György a Tacián nevet, majd a Kapisztrán Nyomdában kezdett el dolgozni nyomdászként. 1944-ben behívták katonai szolgálatra. Szeretett fővárosunk ostromakor, a II. kerületi Margit körúton lévő “Országúti ferencesek” templomában éri (Budapesti Országúti Szent István első vértanú templom), ekkor már papként. A frontvonalba került rendház légoltalmi pincéi tele voltak emberekkel, az élelmiszer lassan fogyóban volt, nehézzé vált az ott lévő emberek ellátása. A városi vízvezeték-hálózat megsemmisült, ezért a rendház udvarára jártak be mások is vízért. A ház papjai a „sztálinorgonák” zajában jártak óvóhelyről-óvóhelyre gyóntatni, misézni, áldoztatni, betegeket ellátni, számtalan alkalommal kockáztatva életüket. A rendházba szovjet katonák szállásolták be magukat, akiknek a váci kolostorból ide kerülő és tótul elég jól tudó Vass Tacián lett a tolmácsa. Azonban egy idő után, egy újabban beérkező szovjet egység gyanúsnak találta, kémnek nézték, ezért a rendház kertjében kivégezték.

Forrás: orszagutiferencesek.hu