Beszámoló a dunaharaszti kiállításról

A Dunaharaszti 1944 kiállítást már több, mint 10 éve rendezik meg minden év novemberében. Ez a páratlan kiállítás a helyi gyűjtők és hagyományőrzők fáradtságos munkájának eredménye, melyet a látogatók egy héten keresztül tekinthetnek meg. Így egyesületünk is elhatározta, hogy közösen ellátogatunk, a Dunaharaszti 1944 nevű kiállításra.

Mivel a legtöbben dolgoztunk hétköznap, így egy délutáni időpontot beszéltünk meg a találkozásra. Egyesületünk elnöke, Alkay Zsolt vállalta magára a sofőr szerepét, és vette fel autójába egymás után a jelentkező tagokat. Először Pócsik Egon, utána Szőnyi Sára és Szőnyi Gábor ültek be az autóba. Végül kis csapatunk Terman Bélával kiegészülve indult el a kiállítás felé, melynek a Dunaharaszti József Attila Művelődési Ház adott otthont. Viszonylag rövid utazás után érkeztünk a helyszínre, ahol Máté József, a Dunaharaszti Katonai Hagyományőrző Egyesület tagja és lelkes gyűjtő fogadott bennünket.

Rövid üdvözlés után elkalauzolt bennünket 1944 őszébe. Hallottunk az első bombázásokról, egy lelőtt amerikai bombázógép életben maradt tagjáról. Megismerkedhettünk, hogy hogyan és kikkel töltötték fel az Attila védvonal ezen szakaszát. Megtudhattunk, hogyan éltek akkoriban a helyiek, milyen viszonyba kerültek a magyar és német katonákkal. Házigazdánk elmondta nekünk, hogy a közösen védekező magyar és német csapatok hogyan verték vissza hősiesen a szovjet támadásokat. Hallottunk azután egy kozák tisztről, aki anyjától elragadta gyermekét, de a propagandával ellentétben nem megenni akarta, hanem a kötözőhelyre vitte, hogy ellássák sebeit. A történeteket rengeteg fényképpel, térképpel, életrajzokkal színesítette házigazdánk. Láthattunk korabeli egyenruhákat, felszerelési- és használati tárgyakat, híradós és egészségügyi felszereléseket is. Ezeknek a tárgyaknak a megléte bizonyítékai a lelkes és hozzáértő gyűjtői munkának. Szemügyre vehettük közelről Horthy István kormányzóhelyettes személyes tárgyait, láthattuk fényképezőgépét, zsebkését is. Az ott tartózkodásunk vége felé beszámolót hallhattunk az egyik igen hatásos magyar csodafegyverről, a LÖTAK tányéraknáról. Megtudhattunk, hogy ez a fegyver a mai napig megállná helyét, ha bevetésre kerülne.

Sajnos az idő ilyenkor még gyorsabban telik, mint máskor. Pedig még szívesen hallgattuk volna Máté József remek előadását. De nem baj, legközelebb ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. A kiállításról megfáradt csapatunkat Alkay Zsolt vitte vissza Budapestre.