Budapest elfoglalásáért emlékérem

Illene végre rendbe tenni a dolgokat, többek között azt tisztázni, hogy minket a szovjetek nem felszabadítottak, hanem elfoglaltak, megszálltak. Ennek legbeszédesebb tárgyi emléke, a Budapest Bevételéért emlékérem (oroszul «За взятие Будапешта», ejtsd: Za vzjátyije Budapesta) második világháborús szovjet kitüntetés, melyet 1945. június 9-én alapítottak. Ők maguk is a bevételnek, elfoglalásnak nevezték, akkor több mint harminc évvel a rendszerváltásnak mondott korszak után, már tényleg illene elfelejteni a „felszabadulás” szót. Hiszen a diktatúrában sínylődő szovjet nép és hadserege, hogyan hozhatta volna el az áhított szabadságot, ha ők maguk sem rendelkeztek vele? Hiszen Sztálin legembertelenebb diktatúrájában nyomorogtak. Másik érdekesség, hogy a szovjetek által kiadott emlékérmek közül, a német városokért ugyanez az elfoglalásáért szöveg olvasható Berlin, Bécs, Königsberg (ma: Kalinyingrád) emlékérmeken, míg a szláv területeken birtokukba került fővárosokért: Prága, Varsó, Belgrád (régi Nándorfehérvárunk) a «За освобождение» (ejtsd: oszvobozsdenyije) „felszabadítás” szó szerepel valóban.

Ha viszonyításnak azt vesszük alapul, hogy a védők jól kiépített, megerősített állásaikból jóval nagyobb veszteséget tudnak okozni a támadóiknak, már komoly számháborúval találjuk magunkat szemben, ami fővárosunkat védő és támadó emberveszteségét illeti. Például a szovjetek 2.300, amagyarok 22 katonát vesztettek a Kárpátokban kiépített Árpád-vonal Tatár-hágónál kiépített védőállásainál. Az 1944 nyarán zajló három hetes küzdelemben, a szovjetek nem tudták áttörni az Árpád-vonalat, hanem az oláhok árulása után megkerülték azt. Ami tény, hogy a Budapest bevételéért emlékéremből összesen 362.050 darab került adományozásra. Az erős forráskritikával kezelendő szovjet jelentéseket két részre kell osztani. Volt a hivatalos (legtöbbször erősen eltúlzott, kozmetikázott adatokkal) és volt a titkos, belső jelentés (folyamatos feldolgozásuk 2015-től folyik). Az orosz levéltári források szeretett fővárosunk ostromában a legújabb kutatások szerint, a támadóknak mindössze 7.500 fős halotti veszteséget ad, amelyből 500 katona román volt, 1944. december 24 és 1945. február 13 között. Ez a csekélynek tűnő ellenséges halott, az akkori Budapest területére értendő, amelyben nincs benne az egész Attila-védvonalban, vagy pl. Cinkotán, Rákoscsabán és sorolhatnám azokat a városrészeket, amelyeket azóta fővárosunkhoz csatoltak – szovjet katonai áldozatok összlétszáma. G. F. Krivosejev vezérezredes 1993-ban megjelent tanulmányában és könyvében 80.026 elesett szovjet katonát ad meg 1944. október 29. és 1945. február 13. között.

Ez gyakorlatilag a Budapest támadó hadműveletben életüket vesztett szovjet katonák összlétszámát adja meg. Ebben a halotti veszteségben benne vannak az Attila-védvonalban, de akár az Ercsi véres átkelés szovjet hősi halottjai is.
Tehát fontos megkülönböztetnünk a „Budapest bevételéért hadműveletet”, amely 108 napon át tartott, illetve ebből a „Budapest ostromát” – amely a teljes bekerítésben számolva – 52 napos volt. Ami új tény, hogy 2007. május 8-án kelt paranccsal lettek feloldva a titkosítás alól a Podolszkban található, volt szovjet levéltári katonai dokumentumok. Az irdatlan mennyiségű katonai dokumentumot (több tízezer oldalnyi térképek, berajzolt skiccek, jelentések, parancsok, stb.) 2015 óta folyamatosan szkennelik be, töltik fel a pamjaty-naroda.ru oldalra felcímkézve, kategorizálva, ami emberfeletti munka. Tehát ezek a dokumentumok 2007-ig nem is voltak kutathatók. 2007 és 2015 között, pedig csak személyesen kiutazva, Podolszkban lehetett ezeket kutatni.