Tabódy István huszár főhadnagy

Tabódy István huszár főhadnagy
(Budapest, 1921.IV.1. – Székesfehérvár, 2000.IX.25.)
Régi magyar nemesi fekésházi és tabódi Tabódy család sarja.
A család címere: kék mezőben zöld földön kettősfarkú oroszlán jobbjában kardot tart. Édesapja, fekésházi és tabódi Tabódy Tibor, Zala vármegye főispánja, a Keresztény Párt Nemzeti Egység Pártja képviselője, m. kir. huszárfőhadnagy. Édesanyja, Trinkl Hermin, evangélikus vallású, végül a gyermek Tabódy István apai ága révén római katolikus nevelésben részesül. Szülei szerelmének gyümölcseként 4 gyermekük születik, Pál, Mária, Eszter és végül István – a család legkisebbikeként.Kőszegen a Hunyadi Mátyás Magyar Királyi Reáliskola elvégzése után, egyenes útja vezet a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiára. Rimaszombaton megrendezett 1941 évi Simonyi emlékversenyen – a 4 fős lovasjárőr csapatával – az előkelő második helyen végez. A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián 1941.VIII.20-án avatják hadnaggyá. A „Nádasdy” 3. huszárezredhez vezénylik, szolgálati helyei Nagyvárad, Nagyszalonta, Munkács. 1944.I.1-én főhadnaggyá léptetik elő. A 3. huszárezred 5. lovasszázad tisztjeként kerül ki a frontra 1944.VI.13-án, ahol már a Fehérorosz területen, a kirakodásnál a partizánok orvtámadásainak vannak kitéve. Július elején átesik századával a tűzkeresztségen, 1944.VII.4-én kitörnek a „Klecki-i gyűrűből”, majd folyamatos védelmi harcokat vívva érnek Varsó alá.

A lengyel partizánok egyszer, mikor elfogják huszárjait, visszaengedik őket, mikor megtudják, hogy magyarok.

Iszonyú csata után tartott szemlét az orosz fronton Kéry tábornok. Már le is mondtak a huszárzászlóaljról, amikor a jeges havon vágtatva megérkezett a csoport. Tabódy István főhadnagy jelentette:
Tábornok úr, a többszörös túlerőből kivágtam és visszahoztam a Szűzanya segítségével a zászlóaljamat.
Összeesett a nagy vérveszteségtől. Mások mondták el, hogy a rettenetes helyzetben hangosan fogadta meg a főhadnagy:
Szűzanyám, ha kimented a katonáimat, pap leszek.

1944.IX.21-én megkapja a Tűzkereszt I. fokozatát. Varsónál átveszi a 3/II. nehézfegyverszázad parancsnokságát. 1944.IX.17-én a Varsóhoz közeli Rembertow-nál megsebesül, Érsekújvárra kerül hadikórházba. Erre bajtársa, Máriássy László huszár hadnagy /https://kitores45.hu/katonahoseink/mariassy-laszlo-huszar-hadnagy/ így emlékszik:

Pista németje igen hiányos volt, és amikor 1944 nyarán jött egy pár német tiszt bennünket a páncélökölre megtanítani, figyelmezettek bennünket arra, hogy vállunk fölé, vagy hónaljban legyen a rakéta tűzkimenetel. Pista nagyon szerelmes volt valakibe, és haza akart menni minél előbb. Egy kézileg kilőtt ellenséges harckocsiért pár nap szabadság járt! Mikor a németek elmentek, el kellett nekem magyaráznom az egészet, mert semmit sem értett belőle. Mikor a tettre került a sor, kb. 20-25 méterre kellett lenni a harckocsitól, hogy eredményes legyen a páncélököl. Pistukánk annyira izgult, hogy eltalálja a ruszki tankot, hogy a felső karjához támasztotta a páncélököl hátsó részét, hogy biztosabb legyen a kezében. A ruszki harckocsi megsemmisült, de Pista jobb karja tíz centivel rövidebb lett!

Emiatt meg kellett tanulnia írnia bal kezével is. Felgyógyulását követően, részt vesz szeretett fővárosunk védelmi harcaiban a 3/II. nehézfegyverszázad parancsnokaként Csepelen. Itt ismét megsebesül, átlövik karját. A Sziklakórházba kerül, ahol gróf Andrássy Ilona (1917-1990) főnővér is ápolja. Ungváry Krisztián történész röviden összefoglalja a „Budapest ostroma” című könyvében – amelyben a ’90-es években Tabódy leírta neki a vele történteket -, hogy mi történt vele

Budapest eleste után:

…a sebesült Tabódy István huszár főhadnagytól, csak annyit kérdezett egy orosz katona, hogy „sprechen Sie deutsch” /tud-e németül/. „Ja”, válaszolta az lelkesen, mire egy rúgással máris a fogolytranszportban találta magát.

A szovjet fogságból sikerül megszöknie.
1945.IV.11-én a Honvédelmi Minisztérium Lóügyi osztályánál jelentkezik szolgálatra, ahol egykori huszártiszt bajtársai segítségével felvételt nyer, miután igazolják, hogy nem volt nyilas érzelmű (Szálasira nem tette le az esküt, mert épp akkor szökött meg az érsekújvári kórházból tiszti legényével). 1947 márciusában századossá léptetik elő, Révay Kálmán (1910-1950) – ekkor vezérőrnagy, volt huszártiszt – megpróbálja rábeszélni, hogy lépjen be a kommunista pártba, de Tabódy elzárkózott ettől. Az 1946-ban alakult, erősen keresztény nézeteket valló, ellenzéki Magyar Szabadság Párt soraiba kerül, ahol a budapesti VII. kerületi pártszervezet titkárává választják. Remek beszédeket tart nyilvános gyűléseken, ahol a kommunisták hazug vádjait teszi nevetségessé. 1947.IV.25-én délután tartóztatja le a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVÓ) – amely zömét az egykori munkatáborok túlélői, gettókban átvészelőkből, Szovjetunióból importált, bosszútól lihegő kommunista zsidó réteg alkotta -, és mindjárt külön cellába helyezik el a hírhedt Andrássy út 60.-ban (ma Terror Háza Múzeum). A szegedi kiadású Délmagyarország 1947.V.1-i lapszáma így számol be letartóztatásáról:

Tabódy István szabadságpárti fasiszta honvédszázadost letartóztatta a rendőrség. Horthy bizalmasa izgatott a magyar köztársaság demokratikus berendezkedése ellen.

Tabódy megpróbál megszökni, amikor 2 egykori nyilas elítélttel kísérik. A „Reggel” újság 1947.VI.23-án megjelent lapszáma így számol be erről:

A rendőrség néhány héttel ezelőtt őrizetbe vette Tabódy István huszárszázadost, aki ifj. Horthy Miklós lányának, Horthy Nicolettenek volt a vőlegénye. Kiderült róla, hogy a demokráciát rágalmazó cikkeket küldött ki Svájcba, ott tartózkodó volt menyasszonyának, aki azután külföldi lapokban elhelyezte azokat. Amíg az ügy bíróság elé kerül, Tabódyt hat hónapra internálták. Szombaton estefelé kísérték át a toloncházból a Budaörsi úton lévő központi internáló táborba. Szíjbilincs volt a csuklóján, mert már a toloncházban renitensen viselkedett. Az egyik nyomozótisztnek azt mondotta, hogy „megváltozik még itt a világ, én mindenesetre jól megnézem a maga arcát.” Nagyobb csoport internálttal együtt két rendőr kísérte Budára Tabódyt, aki a Szabadság hídnál kiugrott a sorból és a Belváros felé futott. Az egyik rendőr utána eredt, de a nagy forgalomban nem használhatta fegyverét, ezért csak mintegy tízperces hajsza után sikerült elfognia, a járókelők segítségével. Az internáláson kívül most szökési kísérletért külön megbüntetik.

Tabódy István összesen 6.896 napot tölt bebörtönözve. Az első büntetését (2.338 napot, bírói ítélet nélkül) 1947 tavaszán kezdi meg századosként és az akkori ellenzéki a Magyar Szabadság Párt VII. kerületi tagjaként. A második börtönbüntetését (212 napot) az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlásaként szenvedi el. Végül 1961.II.6-án, a nagy országos egyházellenes akció keretében tartóztatják le. Ekkor kezdi meg a harmadik, s egyben a leghosszabb büntetését, mely végül 4.346 napig tart.

Az internálás – más néven rendőrhatósági őrizet alá helyezés – államigazgatási kényszerintézkedés. A hatalom azért alkalmazta ezt az eljárást, hogy „kivonja a forgalomból” a társadalom azon tagjait, akiket az érvényben lévő törvények szerint és az elégtelen bizonyítékok alapján nem tudnak bíróság elé állítani, illetve elítélni. Az internálást minden előzetes vizsgálat nélkül, politikai megítélés alapján közvetlenül hajtatták végre az erre kijelölt karhatalmi szervvel. Az internálás időtartama legalább 6 hónap, legfeljebb 24 hónap lehetett. Internálás sorsára kerültek elsősorban a politikai rendőrség jóvoltából a kommunistákkal rivális pártok képviselői, valamint azok, akiket a kommunista hatalom útjában voltak. Tabódy – mivel a Szabadság Párt VII. kerületi titkára – nincs ellene elég bizonyíték, hogy elítélhessék, ezért internálják.

Tabódy 1948. augusztus 20-án újabb szökést kísérel meg. Radóczy Dániel szakaszvezető jelentése szerint a délutáni séta alkalmával a sorból kiugrott, és a drótkerítésen átvetette magát. Ekkor Tabódyra az őr rálőtt, és üldözőbe vette, majd még további két lövést eresztett meg, végül két társa fogta el a szökevényt. Ezért büntetésül kapott: 6×6 óráig kurtavasat, 15 nap kemény fekhelyet, állandó kéz- és lábbilincs alkalmazását és a fogdában való elkülönítést. Szigorú fenyítése a parancsnokság szerint indokolt volt, mert semmi javulást nem mutatott, és mint volt katonatiszt fokozott mértékben tudatában volt cselekménye súlyos következményének. A meg nem alkuvó, bátor magatartása bosszantotta a táborparancsnokot, aki mindenféle úton-módon próbálta megtörni, megalázni, de sem a szennyesfogda, sem a „sötétzárka”, sem a bilincs, sem az éheztetés nem járt sikerrel.

A kommunista rezsim pótnyomozást rendel el ellene, addig átviszik a legkegyetlenebb internáló táborba, Recskre. Tabódy a recski táborban is rendszeren lázad az elnyomás ellen, ezért majdnem végig a büntetőbrigádban van büntetésből (mindig többet dolgoznak egy órával reggel és este, vasárnap sem volt könnyebb munkájuk, nem találkozhatnak a többiekkel). Az összes börtönbüntetése közül ezt érzi a legnehezebbnek, nemcsak a kőtörés és a fizikai erőltetés, hanem a nagyon rossz koszt, az éhezés és az őrök kegyetlen bánásmódja miatt. Bíró Sándor recski rab leírja, hogy:

Tabódy egyszer éppen kioldotta kb. tizenöt bekötött internáltnak a csuklószíját, amikor megjelent a foglár és észrevette. Kihozott két széket a folyosóra, rettenetes erővel meghúzta a kötéseket, majd egy rúd két végét a szék támlájára téve, Tabódyt fejjel lefelé lógatta gúzsba kötve. A székek ülésére pedig egy-egy internáltat tett fel ellensúlyként.

12 napos éhségsztrájkot kezd, emiatt végül erőszakosan táplálják. Máskor be kellett volna neki vallania, hogy volt huszártiszt bajtársa, Szepesi-Schaurek Ottmár alezredes (1901-1965) és Bajcsy-Zsilinszky Endréné összeesküvést szőnek az államrend ellen. Szepesi-Schaurek 1945 után a lóügyi osztálynak volt a vezetője, ahová a nemzet özvegyei feljártak (Bajcsy-Zsilinszky Endréné, Révai Kálmánné, Nagy Jenőné, Tartsay Vilmosné stb.). Azt akarták elérni, hogy jelentkezzen kihallgatásra, de Tabódy soha nem jelentkezik. Először több mint hetven, majd másodszor szintén hetven napra kerül fogdába. Tabódy a gyenge kosztból csak este kap, az is öt deka. A fogda után mindenki őt táplálja, a saját ételükből adnak Tabódynak, példás a rabok összetartása, ahogy összefogva etetik. Ezekben az időkben fogadja meg, hogy Istennek szenteli életét, pap lesz. 1950 karácsonyán a büntetőbrigádban megszervezi a karácsony megünneplését, imádkoznak és szent énekeket énekelnek. Ezért beárulja valaki, amiért összevissza verik és ismét fogdára kerül.
Tabódy erről így vall:

Recsken egy imaközösséget szerveztem, rózsafüzért imádkoztunk közösen, de ha külön-külön is, akkor is egy időbe imádkoztunk és ez a közösség, ez a feladat és ez a munka, ez nagyon nagy hatással volt rám, mert éreztem, hogy nekem erőt ad a különböző megpróbáltatásokban és azoknak is, akik aztán hozzám csatlakoztak és együtt imádkoztak velem. Hallgattak rám, és én igyekeztem a társaimba is erőt önteni, hogy elbírják mindazt a kínzást, megpróbáltatást, amin ott keresztül kellett menni. Igyekeztem mindenképpen mindenkit visszatartani az öngyilkosságtól, hiszen az is volt, hogy az illető nem bírta és öngyilkos lett. Én tartottam a társaimba a lelket, hogy biztos szabadulni fogunk előbb vagy utóbb és hát mindenképpen ki kell tartani addig a pontig, lehetőleg jó egészségben, amíg ez be nem következik.

1952 nyarán országosan megkezdik az internáltak ügyeinek felülvizsgálatát, Recskre is kiküldenek egy különítményt, akik kihallgatják a foglyokat, a büntetőbrigádot ekkor oszlatják fel. Tabódyt 1952.VIII.21-én hallgatják ki, amelyről összegzik viselkedését, mely szerint:

Megrögözött ellenség, éhségsztrájkot akar szervezni, lázít a munka ellen, nyílt rendszerellenes kijelentései vannak, fanatikus fasiszta beállítottságú.

1953-ban Sztálin halála, majd az ehhez kapcsolódó enyhülés részeként – Nagy Imre politikájának köszönhetően – 1953 nyarára megszületik az amnesztia, a táborok felszámolása. 1953.szeptember 18-án utolsó csoportban szabadul, de előtte nyilatkozatot kell aláírnia, hogy állami titok minden, amit a táborban látott. Fölkínálják az ávósok, hogy leviszik őket a faluba, de ezt egyikük sem fogadja el, a faluba leérve először a templomba mennek be.

Tabódy szabadulása után jelentkezik Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspöknél, bérmaapjánál, apja egykori barátjánál, és kéri tőle felvételét az egyházmegye papnövendékei közé. A püspök elutasítja kérését, hiszen fél attól, hogy a papságra csak a börtönpszichózis miatt jelentkezik. Ezért kéri, hogy várjon egy évig, érjen meg úgy, mint más, ha változatlanul pap szeretne lenni, akkor majd felveszi. Tabódynak ekkor munkát az egykori kistarcsai rabtársa, Kopeczky Győző édesapja segítségével szerez az Építőipari Vállalatnál, majd onnan a 30/2 Kazánfalazó Vállalathoz kerül. Az ottani munkájáért még sztahanovista kitüntetést is kap. Egy évvel később még mindig kitart korábbi elhatározása mellett.

1954 nyarának legvégén megkezdi papi tanulmányait. Ám még az első tanévet sem fejezheti be, amikor az ÁEH (Állami Egyházügyi Hivatal) kitiltja a szemináriumból, arra hivatkozva, hogy nem lehet a népi demokrácia hű papja. Tabódy természetesen nem adja fel. 1955 májusától Révfülöpön mezőgazdasági munkát végez, majd októbertől a VII. kerületi tanácsnál, mint fűtő dolgozik a Murányi utcai óvodában. A Tanács körút 10-ben talál lakást, egyik kispapnak az édesanyjánál, ahol annak testvére is ott lakik. A kispapok rendszeresen felmennek hozzá és tanítják. Kérelmezi visszavételét, hogy pap lehessen, amit végül több kihallgatás után elér 1956 októberének közepén. Az 1956-os szabadságharc alatt a Vöröskereszt által előre kijelölt kórházakat járja papnövendék társaival, hogy azokat a sebesülteket összeírják, akikről a hozzátartozóik semmit sem tudnak. A forradalom alatt egyszer találkozik Mindszenty József esztergomi érsekkel. 1957 májusában letartóztatják, házkutatást tartanak a bérelt, szerény szobájában, ahol az 1956-os szabadságharcunk leverését követő megtorlás során röplapokat, lázító bizonyítékokat keresnek. Rákos Ferenc a Legfőbb Ügyészség főosztályvezetője 1957.VI.3-i határozata szerint alaposan gyanúsítható Tabódy államellenes bűncselekmény elkövetésével, ezért szabadon léte a vizsgálat eredményességét veszélyeztetné, és fogva tartása indokolt, így Tabódy panaszát elutasítja, továbbra is fogságban marad. Tabódy személye tökéletesen beleillik (ahogy 1947-es letartóztatásakor), a forradalmi-katonai tettek és az egyházi kapcsolat összekötésébe. Az ítélet szerint Tabódy a per VI.rendű vádlottjaként 1957.május 20-tól december 17-ig előzetesben tölti, őt bűnösnek mondja ki, ezért a népi demokratikus rend megdöntésére irányuló mozgalom előkészítése bűntettében 7 havi börtönre és 1.000 Ft pénzbüntetésre (20 forinttal számolva az 50 napot) ítéli a bíróság. Szabadulását követően, 1958.VI.13-án a délelőtti 9 órás mise keretében szenteli fel Tabódyt, Shvoy Lajos püspök Székesfehérváron.

Tabódyt továbbra is folyamatosan megfigyelik, több beépített ügynök gyűjt és ad le róla jelentéseket. A papi szemináriumból kizárt kispapok támogatásának ügyében, titokban pappá szentelésükben végig segít Tabódy. Így 1961.II.6-án ismét letartóztatják „államellenes összeesküvés” vádjával. Több mint száz alkalommal hallgatják ki, beépített fogdaügynökökkel is megfigyelik.

Megúszhattam volna két-három évvel. és már rég érsek lehetnék valahol – ha hajlandó vagyok a besúgásra. Hiszen világraszóló pert lehetett volna rendezni az ügyből; benne volt a bécsi nuncius, aki a pénzt küldte, bíborosok, hercegek, akik a pápa felé közvetítettek, és ezeket a neveket csak én ismertem.

– mondja később.

Tabódyt a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntettében és hűtlenség bűntettében 12 évi börtönre, mint főbüntetésre, valamint teljes vagyonelkobzásra és 10 évre a törvényben meghatározott egyes jogoktól eltiltásra, mint mellékbüntetés ítélik. Tabódy egyik bűncselekmény esetében sem ismeri el bűnösségét, csak a kispapok tanítását jelöli meg, és nem az államrend megdöntését. A bíróság a vádlott védekezését nem fogadja el, szerintük a vallási jelleg csak ürügy, a cél a népi demokratikus államrend megdöntése volt. Végül 214 napot tölt előzetesben a Markó utcában, ahonnan a márianosztrai börtönbe kerül 405 napig, majd a sátoraljaújhelyi börtönben 416 napig, onnan a Budapesti Gyűjtőfogházba kerül 1.041 napra, majd Sopronkőhidára a fegyházba 343 napra, végül ismét a Budapesti Gyűjtőfogházba 1.927 napra (összesen: 4.346 nap). A Vatikán közbenjárásának köszönhetően, 1972.XII.31-én szabadul, először Székesfehérváron lehet miséző pap, majd 1975-1982 Csabdi, 1982-1987 között Kisláng plébánosa. Majd 1987-2000 közti időszakban a tízezer fős, járási központba, Bicskére helyezik. 1987-ben felkeresi Böszörményi Géza és Gyarmati Lívia filmrendezők, s elkészítik vele a riportot a recski táborról, amely 3 évig készül. A 3 órás film a rendszerváltoztatást követően, országos ismertségre tesz szert, megismerik országosan Tabódy nevét. Mint bicskei plébános nagy szerepet játszott a 188. számú Shvoy Lajos Cserkészcsapat alapításában 1993-ban, emellett sok helyre elhívják hősi emlékművek, emléktáblák avatására. Megtiszteltetésként éli meg, hogy együtt koncelebrálhat II. János Pál pápával a győri és pápai misén 1996. szeptember 7-én öt másik paptársával, akikkel politikai elítéltként megjárták a börtönöket.A rendszer változtatás után vezérőrnagyi rendfokozatot kap, a tábori püspökség megszervezésében oroszlánrészt vállal.

1990-ben a Sziklakórházban 1945-ben őt gyógyító Andrássy Ilona grófnő temetési szertartását ő végzi. A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét (katonai tagozat), a nemzet függetlenségéért, a szabadságért, az elmúlt évtizedekben tanúsított bátor helytállásáért a független demokratikus Magyarország megteremtése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként 1993 augusztusától viselheti. 2005-ben Domonkos Béla szobrászművész életnagyságú mellszobrot készít tiszteletére Bicskén, ahol nagyon népszerű keresztény hívei között. Halála után posztumusz vezérezredesi rendfokozatot kap katonai múltjára tekintettel.

Temetésén három püspök, rengeteg pap és megszámlálhatatlan hívő jelent meg. Személyében egy igaz magyar, nemzetéhez és katonai esküjéhez mindvégig hű katonatisztet ismerhettünk meg, aki több katonahősünk példáját követve – akárcsak Tomori Pál kalocsai érsek az 1525-ös mohácsi csatában – a katonai pályáját Isten szolgálatába állítja, egyenruháját papi revendára cseréli. Sírhelye Révfülöpön a temetőben található, a családtagjaival közös helyen nyugszik.