A Klotild-palotában történt 

Szeretnénk egy újabb érdekes történettel, adalékkal szolgálni szeretett fővárosunk 1944-45-ös ostromának egyik helyszínéről. 

Pesten, az Erzsébet hídra felvezető út két oldalát fogják közre a Klotild-paloták. Ezek az építészeti remekművek tükörképei egymásnak. 1899-1902 között épültek, építtetőjük a Habsburg család volt. Nevét Klotild Mária főhercegnőről kapta (teljes neve: Szász–Coburg–Koháry Klotild Mária Adél Amália), aki Habsburg-Lotaringiai József Károly főherceg neje volt. További érdekesség, hogy Budapesten itt, a Klotild-palotákban volt az első beépített lift, a korszak számos egyéb luxusát idéző Zsolnay kályhák, porcelán burkolatok (ma a Matild Palace Duna felé néző lépcsőházának az alsó korlátjai), Róth Miksa műhelyében készült üvegablakai (mára csak a Matild Palace Duna felé eső egykori főbejárat feletti részén maradt meg). A paloták előtt két szobrot is felállítottak: a déli előtt 1908-ban Werbőczy Istvánét, az északi előtt pedig 1914-ben, Pázmány Péterét. Mindkét szobor tagja az úgynevezett tíz szobornak, melyeket a magyar főváros a királytól kapott ajándékba (a 10 szobor: Szent Gellért püspök, Anonymus, Hunyadi János, Werbőczy István, Tinódi Lantos Sebestyén, Zrínyi Miklós, Bocskai István, Bethlen Gábor, Pázmány Péter és Pálffy János). A déli Klotild-palota előtti Werbőczy-szobor az ostromot követő barbár kommunista szobordöntögetés áldozatává vált. Az északi Klotild-palotánál álló Pázmány-szobor pedig 1958-ig állhatott itt, majd átszállították a VIII. kerületi Horváth Mihály térre.

Rádai Péter barátomat még 1990-ben ismertem meg. Az N.C.’38, majd rövid ideig a Valhalla, végül a Testvériség zenekarok énekese, a Hungaria Skins egyik szinte alapító tagjának számító, jó kiállású, remek bajtárs. Együtt jártunk éveken át Varga Ferenc, majd Vona János ökölvívó edzők kezei alatt bokszolni, együtt voltunk három évtizeden át jóban-rosszban, utcai demonstrációktól kezdve, nemzeti ünnepeinken való megemlékezéseken, koszorúzásokon át. Pepére mindig számíthattam a „Becsület Napja” eseményein, majd annak betiltása miatt, a kitörés emléktúrákon egyaránt. Ő mesélte el szeretett nagymamája, Kállai Mária történetét, aki fővárosunk ostromakor a Klotild-palotában tartózkodott. Gyerekkorában Pepe a nagymamájánál sokszor kért sült krumplit. Erre nagyija mindig annyit mondott, hogy nagyon szívesen csinál neki, de ő a háború óta rá sem tud nézni, mert annyira megutálta. Ugyanis a Klotild-palotában hamar kifogyott az élelem, egy idő után csak burgonya maradt a pincében, sok-sok zsákban. Nagymamája is azon aludt, krumplis zsákokon volt a fekhelye. Egy idő után már csak krumplit tudtak enni, hát onnan maradt az életre szóló burgonya undora. A Klotild-palota földszintjén egy nagy bálterem, mulató volt. Az üvegablakait bedeszkázták, hogy kisebb bombák, repeszek ellen védelmet nyújtson, így bent zavartalanul folytatódott a mulatozás. Itt egy díszes társaság gyűlt össze, főként olyan úrfik, akiknek nem volt kedvére való dolog a háborúskodás. Csupa frontlógós, felmentett, dzsentri ficsúr, akik pénzükkel lefizettek mindig mindenkit, hogy kibújjanak a honvédelem alól. 1945. január közepén odaért a front. A Klotild-palota báltermébe belépő harcedzett szovjet katonákat megdöbbentette a látvány. Mintha nem folyna háború, az elegáns, luxus ruhákban mulatozó úrfik cigány zenére nótáztak, majd a megjelent szovjet katonákat pezsgővel kínálták. Kállai Mária is ott volt felszolgálólányként, s a várva várt öröm, ölelkezés helyett az oroszok csak ennyit mondtak: „burzsuj”, majd köptek egyet, s puskatussal terelték ki a borgőzös társaságot az utcára. Ott falhoz állították a férfiakat, s valamennyit agyonlőtték. Őket, a lányokat, nőket nem bántotta ez az orosz csapat. Később, tolmács útján folytatott beszélgetés során kiderült, hogy a keleti gondolkodásmódjuknak köszönhetően, mindig is jobban becsülték azt, aki harcol, mint azt, aki gyáván kivonja magát ez alól. Pár perccel azelőtt, hogy beléptek a Klotild-palotába, még bajtársaik estek el mellettük, ezért is volt erős kontraszt ez a mulatozós társaság, akik itallal kínálták őket. Szavaikból, gesztusaikból érződött ezek megvetése, lenézése, ezért is végezhették ki őket.

További érdekesség, hogy az ostrom után elsőként itt, a déli Klotild-palotában, a mai Matild Palace szálloda kétszintes kávéházában nyílt meg az első kávézó. Ugyanis a háromgenerációs vendéglátós Rónai családból, Rónai Miklósnak és fiának sikerült még az ostrom előtt egy nagy zsáknyi babkávét elrejtenie a pincében, amelyet nem találtak meg a zabráló, fosztogató szovjet katonák, illetve nem vált a lángok martalékává a harcok alatt. Így ezzel, az egyzsáknyi babkávé frissen darálásával nyújtottak egyedi színfoltot a romjaiból újjáéledő Budapesten. 

A képen Nyikoláj Szergejevics Lebegy gárda alezredes, a 66. gárda lövészhadosztály 195. gárda lövészezredének parancsnoka látható. A háborút Sztálingrádnál kezdte, szakaszparancsnokként. Egysége ért ki elsőként a Dunához Budapesten. A képet az a Jevgenyij Haldej szovjet front- és propaganda fotós készítette, aki kapcsán már jelent meg írásunk: https://kitores45.hu/historiak/szovjet-zaszlo-a-new-york-kavehaz-tetejen/

Forrás:
köszönet Rádai Péter batátomnak nagymamájának, Kállai Máriának visszaemlékezéséért,
a www.roncskutatas.com oldalról acheron tagtársnak önzetlen segítségéért a szovjet tiszt beazonosításáért,
Fortepan, 
https://pestbuda.hu/cikk/20190310_filepko_dominik_ikerpar_a_belvarosban_a_klotild_palotak_tortenete,
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Klotild_palot%C3%A1k,
https://kultura.hu/mate-egy-no-aki-mar-nem-csak-a-kepzeletunkben-letezik-a-matild-palota/