Deák Jenő főhadnagy

Deák Jenő főhadnagy
(Kalocsa, 1915.III.13. – nincs adat)
A háború előtt tanítóként kereste kenyerét. Tényleges katonai szolgálatát 1937. október 4. – 1938. november 30. között teljesítette, majd a szekszárdi járás körzeti leventeparancsnoka lett. A tolnai 18/III. zászlóaljjal részt vett a visszacsatolt észak-erdélyi bevonulásban 1940 őszén, majd a délvidéki hadműveletekben 1941 tavaszán, amellyel mindkét emlékérmet kiérdemelte. 1942. június 15-én a 18/III. zászlóalj szakaszparancsnokaként részt vesz a Don menti harcokban, egészen az augusztus 13-án bekövetkezett sebesüléséig, amelynek során lábszárlövést szenvedett. Hazatérését követően a gyógykezelése csaknem 2 évig tartott. A harctérre 1944. szept. 8-án vonul be, a 4. gyalog tábori póthadosztály 18/3. gyalog tábori pótzászlóaljának századparancsnokaként, majd végig harcol a dél-erdélyi, majd – a seregtestének a 12. tartalékhadosztályba olvadása után – a Duna-Tisza közén, a pesti Attila védvonalban és szeretett fővárosunkban küzd újabb súlyos sebesüléséig, amelyet 1945. jan. 2-án Kőbányán szenved el. Pesten esik szovjet hadifogságba. Bátorságáért kiérdemelte még a két emlékérem mellé, a Tűzkereszt I. fokozata koszorúval és kardokkal kitüntetést is.
Forrás: Aradi Gábor – Szabó Péter: A tolnai hadosztály a Don-kanyarban