Barcza Lajos huszárhadnagy

Barcza Lajos huszárhadnagy
(Budapest, 1922.XII.22. – Lorena / Brazília, 1982.)
Római katolikus vallású, magyar nemesi család sarja, édesapja, nagyalásonyi Barcza Lajos földbirtokos, édesanyja, Koós Éva. A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián 1943. VIII. 20-án avatják hadnaggyá, s szeptember elsejétől már a 4/1. huszárosztály egyik szakaszparancsnoka.
1944-ben az I. önálló huszárosztály aknavetős szakaszparancsnokaként a dél-erdélyi hadműveleti területen teljesít frontszolgálatot, mely során 1944. IX. 16-án ellenséges aknaszilánktól sebesülést szenved.
Felépülését követően, 1944. XI. 21-étől már a 4. huszárezred aknavető századparancsnokaként lát el harctéri szolgálatot, szeretett fővárosunk ostromakor először a Csepel-szigeten, majd az Attila védvonalban vívott védelmi harcokban. Kellemetlen német parancsnokság alá lesznek alárendelve, amikor Budapestet már bekerítették. Amikor már nekik is, a szorult helyzetükből adódóan, magyar házakra kellett volna lőniük, összehívja embereit és mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy tovább harcoljon, megpróbáljon nyugatra kitörni, vagy megadni magát az oroszoknak.
Legtöbben, vele együtt, az utóbbit választják, így sok embere életét megmenti. 1945.l.6-án egy szlovákul tudó baka tolmácsolásával leteszik fegyvereiket a szovjeteknek. Az oroszok eleinte a debreceni új magyar demokratikus hadseregbe való felvételükkel is kecsegtetik fogságba jutott egységét, de Hatvanon, Mezőhegyesen, stb. keresztül, mindjobban bezárva és őrizve, a romániai Focşani [ejtsd: Foksáni] hírhedt gyűjtőtáborába viszik őket.
Jellemző az oláhok primitív kegyetlenségére, hogy itt 2 km-en át futva verik őket az őrök. Onnan a szovjet Uzmány tiszti fogolytáborba kerül. Itt tölti hadifogsága leghosszabb és legrosszabb idejét. Állandó az éhezés, robot, fagyás, emellett járványok, poloskák, tetvek milliói, besúgók, kommunista agymosás nehezíti valamennyiük életét.
Uzmányból Voronyezsbe viszik, ahol építkezéseknél és gyárakban dolgoztatják. Voronyezsből a Kaukázusba, Georgievszkbe kerül. Innen a kiváltságosok csoportjai lassacskán hazajöhetnek. Őt sokáig hátrahagyják a magyar nemesi származása (osztályellenség), rokonai, és a fogolytáborokban ismertté váló gerinces kiállása miatt. Azonkívül, a szovjetek nem akarják, hogy „reakciós” elemek részt vegyenek a közelgő magyar választásokon.
1947. X. 4-én térhet haza, majd a kommunisták B-listára teszik, csak rangján és képzettségén aluli munkát vállalhat. Mivel a kommunista Rákosi-rendszer mindenétől megfosztja, annyira kilátástalannak és reménytelennek látja helyzetét, hogy 1948-ban elhagyja szeretett hazáját. Ekkor még két vasfüggönyön kell átszöknie, először a magyar-osztrák, majd az osztrák-olasz határon, mivel Ausztria is még szovjet megszállás alatt áll. Brazíliában telepedik le, ahol vadász expedíciók vezetésével bízzák meg. Emellett egy ottani magyar birtokát vezeti, majd darálóüzem, később téglagyár vezetésével keresi kenyerét. Azért esik Brazíliára a választása, mert a szovjet hadifogságban megfagytak a lábujjai, s ez olyan mély nyomokat hagy benne, lelkileg annyira megviseli, hogy sem kommunista országban, sem olyan helyen nem szeretne élni, ahol fázhat.
Az 1956-os szabadságharcunk hírére repülőjegyet vesz, hogy hazajöjjön a ruszkik ellen fegyveresen harcolni, de mire repülőre ülhetne, addigra a hírekből értesül a magyar forradalom leveréséről. Egy brazil tanárnőt vesz feleségül, két gyermekük születik. A brazíliai Sao Paulo megyei Lorena kisvárosban adja vissza lelkét a Teremtőnek. Életútja fájó példája annak, hogy a sokadik magyar nemesi és katonai vérvonallal bíró hazafi kényszeredett külhonba, s utódai beolvadnak a világ másik táján a népek tengerébe. A kommunisták megbocsájthatatlan bűne, hogy magyarságunk legjobbjait, akik nem vesztek oda a második világégésben, majd a szovjet lágerek poklában, azoktól mindent elvéve, kisemmizve, idegen földre űzték. Ki tudja, hány tudóssal, feltalálóval, olimpikonnal gazdagodhatott volna nemzetünk, ha nem veszítjük el ily könnyelműen legjobbjainkat.
Kiemelt köszönet: nemes nagyalásonyi Barcza Sándornak, e katonahősünk öccsének az életrajz pontosításáért, kiegészítéséért.
Források: Bene János – Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-1945, 37.o.,
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/adatbazis/szovjet-taborok-magyar-foglyai/adatlap/3A49086633664A24E99479829556B7E4?search=%22Barcza%20lajos%22&term=eyJxIjoiXCJCYXJjemEgbGFqb3NcIiIsImZxIjp7ImRiX2lkIjp7IjUzYzNiY2U2NmU0M2JlNGYyMDk1NTY1MThjMmZjYjU0IjoiMjkzIn19LCJzb3J0Ijoic2NvcmUiLCJhcSI6IiIsImFxVHlwZSI6IiJ9&curr=2 ,
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jamk_52_1938_45/?pg=38&layout=s
adatbazisokonline.mnl.gov.hu